Téli túra a Tortomára
Decemberi kirándulásunkkal ellentétben januári túránk igazi téli túra volt. Síkos úton, araszos hóban közelítettük meg Kisbacont, ahol elsőként Elek Apó hófehér sálas, kucsmás szobrát ülte és ölelte körül huszonhat tagot számláló csapatunk. A csoportkép elkészülte után Benedek Huszár Márta vezetésével az Alszegben található tájházat kerestük fel. Házigazdánk örömmel mesélte, hogy külföldi és helybeli önkéntesek bevonásával sikerült az ősszel teljesen felújítanuk a Németh Erzsébet tanítónő által létrehozott tájházat. A közeli és távolabbi múltat idéző néprajzi gyűjtemény szemlélése közben újra megfogalmazódott bennem, hogy Erdővidék minden falujában helye lenne egy-egy hasonló gyűjteménynek, ahol az idelátogató turisták mellett, saját gyerekeink, a székely fiatalok is megláthatnák, megtanulhatnák, hogy pár évtizeddel ezelőtt még hogyan éltek, milyen eszközökkel dolgoztak nagyszüleink, dédszüleink. Láthatnák, hogy földdel döngölt házakban laktak, hogy petróleum lámpával világítottak, hogy kézi és állati erővel művelték meg az életet adó földet, és hogy minden ruházatukat, minden eszközüket maguk készítették el. Ha falvanként lenne egy-egy ilyen gyűjtemény, akkor talán a még fellelhető egykori eszközök, háztáji tárgyak sem a szemétben végeznék egy-egy nagytakarítás, régi ház lebontása után, hanem egy kicsit felújítva múzeumi tárgyként őriznék déd- és ükszüleik emlékét. Megköszönve a szíves fogadtatást Elek Apó feredeje irányába folytattuk utunkat. A Falu borvízénél megejtett rövid pihenő után a fürdővel szemközti oldal megmászásának fogtunk neki és a Tölgyeskút tető oldalán értünk ki a gerincre, ahonnan az erdőn át, a Böjte tető irányába folytatva utunkat sűrű ködben érkeztünk meg következő megállónkig, a tortomai bronzkori halomsírokhoz. A gerincen olyan köd volt, hogy annak ellenére, hogy 1999-ben néhai Dénes István geológus barátunkkal még jártunk erre, a modern kütyük segítsége nélkül valószínűleg nem találtunk volna el az Erdővidék Múzeuma Tortoma Önképzőkörének, illetve a Tortoma Kiadónak névadó régészeti lelőhelyéhez, illetve 701 méter magas hegyéhez. Itt túrasorozatunk “örökös” túravezetője és mókamestere, Lőrincz Sándor tanár bácsi, a szokásos humoros stílusában mesélt a hely történetéről, a helynevek eredetéről. Túránkat folytatva recsegő hóban törtünk magunknak utat az Őrhegy és a Tőkés tető irányába, ahonnan közeli dombok “leltárának” elkészítése után ereszkedtünk alá Erdővidék központi településébe, Barótra.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik és hagyományainkhoz híven februárban ismét farsangolunk. Kilencvenötödik, február 24-re tervezett túránk úti célja a Bölöni Nappali Farsangon és mulatságon való részvétel, illetve Bölön és környéke látványosságainak felkeresése lesz. Minden hozzánk csatlakozni szándékozó túrázót szeretettel várunk!
Demeter Zoltán
Decemberi kirándulásunkkal ellentétben januári túránk igazi téli túra volt. Síkos úton, araszos hóban közelítettük meg Kisbacont, ahol elsőként Elek Apó hófehér sálas, kucsmás szobrát ülte és ölelte körül huszonhat tagot számláló csapatunk. A csoportkép elkészülte után Benedek Huszár Márta vezetésével az Alszegben található tájházat kerestük fel. Házigazdánk örömmel mesélte, hogy külföldi és helybeli önkéntesek bevonásával sikerült az ősszel teljesen felújítanuk a Németh Erzsébet tanítónő által létrehozott tájházat. A közeli és távolabbi múltat idéző néprajzi gyűjtemény szemlélése közben újra megfogalmazódott bennem, hogy Erdővidék minden falujában helye lenne egy-egy hasonló gyűjteménynek, ahol az idelátogató turisták mellett, saját gyerekeink, a székely fiatalok is megláthatnák, megtanulhatnák, hogy pár évtizeddel ezelőtt még hogyan éltek, milyen eszközökkel dolgoztak nagyszüleink, dédszüleink. Láthatnák, hogy földdel döngölt házakban laktak, hogy petróleum lámpával világítottak, hogy kézi és állati erővel művelték meg az életet adó földet, és hogy minden ruházatukat, minden eszközüket maguk készítették el. Ha falvanként lenne egy-egy ilyen gyűjtemény, akkor talán a még fellelhető egykori eszközök, háztáji tárgyak sem a szemétben végeznék egy-egy nagytakarítás, régi ház lebontása után, hanem egy kicsit felújítva múzeumi tárgyként őriznék déd- és ükszüleik emlékét. Megköszönve a szíves fogadtatást Elek Apó feredeje irányába folytattuk utunkat. A Falu borvízénél megejtett rövid pihenő után a fürdővel szemközti oldal megmászásának fogtunk neki és a Tölgyeskút tető oldalán értünk ki a gerincre, ahonnan az erdőn át, a Böjte tető irányába folytatva utunkat sűrű ködben érkeztünk meg következő megállónkig, a tortomai bronzkori halomsírokhoz. A gerincen olyan köd volt, hogy annak ellenére, hogy 1999-ben néhai Dénes István geológus barátunkkal még jártunk erre, a modern kütyük segítsége nélkül valószínűleg nem találtunk volna el az Erdővidék Múzeuma Tortoma Önképzőkörének, illetve a Tortoma Kiadónak névadó régészeti lelőhelyéhez, illetve 701 méter magas hegyéhez. Itt túrasorozatunk “örökös” túravezetője és mókamestere, Lőrincz Sándor tanár bácsi, a szokásos humoros stílusában mesélt a hely történetéről, a helynevek eredetéről. Túránkat folytatva recsegő hóban törtünk magunknak utat az Őrhegy és a Tőkés tető irányába, ahonnan közeli dombok “leltárának” elkészítése után ereszkedtünk alá Erdővidék központi településébe, Barótra.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik és hagyományainkhoz híven februárban ismét farsangolunk. Kilencvenötödik, február 24-re tervezett túránk úti célja a Bölöni Nappali Farsangon és mulatságon való részvétel, illetve Bölön és környéke látványosságainak felkeresése lesz. Minden hozzánk csatlakozni szándékozó túrázót szeretettel várunk!
Demeter Zoltán
fotók: Demeter István
fotók: Demeter Zoltán
