Járjuk be Erdővidéket! (92.) - túrabeszámoló
Késő őszi túra a Rikába
Túrasorozatunk első öt esztendeje során, az erdőfülei Kankóskert mellett, a Rika völgye és erdeje volt az az erdővidéki túrahelyszín, amelyet rendszeresen felkerestünk, azonban a nádasi sósfürdő beomlása, illetve látókörünk egész Székelyföldre való kinyílása óta nem jártunk a Persány hegység eme szegeletében. Három esztendő kihagyás után, szombaton visszatértünk a Rikába, ugyanis régen dédelgetett tervünk volt végigjárni azt a régi rikai országutat, amelyen egykor Benedek Elek is számtalanszor végigszekerezett a székelyudvarhelyi tanítóképzőbe való utazásai során.
Oklándon innen, a Hagymás felől érkező Kovács patak és az Oláh patak összefolyása közelében található rikai letérőnél volt a gyülekezőhelyünk. Több irányból érkezve, itt verődött össze 27 tagot számáló csapatunk, amelynek túravezetői tisztségére ez alkalommal Ilkei Árpád vargyasi unitárius lelkészt, mint a kiválasztott útszakasz kiváló ismerőjét kértük fel. A tiszteletes úr már az indulásnál elmondta, hogy az egykor stratégiai fontosságú országutat az 1902-ben épített Hagymás tetőn átvezető út váltotta fel, amelynek megépítéséért a vargyasi báró Daniel család “lobbizott”, hogy vargyasi és olaszteleki birtokaik a főút közelében lehessenek. Indulásunkat követően, a Jó kút mellett elhaladva vezetőnk az egykori átereszek, hidak régi köveire hívta fel figyelmünket. Nem kellett sokat gyalogolnunk az első medvenyomok felfedezéséig, azonban gazdájával szerencsénkre nem találkoztunk. Aznap borongós, felhős volt az idő, így a gernicre kiérve sajnos nem nézhettünk körül, a tiszta látási viszonyok között, amúgy szép panorámával bíró rikai hágó szomszédságában lévő Hegyestó-tetőn. A vízválasztón átkelve, a Rika patak völgyén ereszkedtünk alá, egészen a Határpatak melletti faszénégetők tanyájáig, ahol a farkaslaki szakember a baksarakás és a faszénégetés művészetéről tartott nekünk érdekes ismertetőt. A Rika völgyén tovább haladva vezetőnk, illetve az ugyancsak velünk együtt túrázó vargyasi születésű, Zetelakán földrajztanárként tevékenykedő Dimén Levente barátunk egyre több régi történettel, érdekes gyerekkori emlékkel, földrajzi és történelmi ismerettel, adattal traktálta csapatunkat, hiszen itt már vargyasi területeken jártunk, ahol mindkettőjük családjának birtokai vannak és sok-sok gyerekkori emlék is fűzi őket ezekhez a mesebeli helyekhez. Külön érdekessége túránknak egy hatalmas hódvár felfedezése volt, amelynek rágcsáló birtokosai, az amúgy csekély vízhozamú Rika patakán egy egy méter magas vízlépcsőt hoztak létre. Mostanság több felőlről is lehet hallani, hogy az amúgy védett állattnak számító hódok, mivel természetes ellenségük nincs, eléggé megszerették vidékünket és elszaporodtak Erdővidéken. Utunkat folytatva a Réka királyné sírjánál tartottunk nagyobb pihenőt. Hódok által “dizájnolt” botjainkra támaszkodva készítettük el a kötelező csoportképet, majd az erdővidéki medencére kiváló rálátással bíró Meggyes-tető érintésével érkeztünk be Felsőrákosra, kellemes késő őszi gyalogtúránk végpontjához.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik. Kilencvenharmadik, december 16-ra tervezett kirándulásunk keretében a Baróti hegységbe, a Bükkfej tető környékére látogatunk, majd a túrát követően szokásos évzáró rendezvényünket is megtartjuk. A túrasorozat 2018-as logójával ellátott sötétzöld pólójából való rendelés határideje november 27-ig meghosszabbítva. További rendeléseket eddig az időpontig várunk.
Demeter Zoltán
Késő őszi túra a Rikába
Túrasorozatunk első öt esztendeje során, az erdőfülei Kankóskert mellett, a Rika völgye és erdeje volt az az erdővidéki túrahelyszín, amelyet rendszeresen felkerestünk, azonban a nádasi sósfürdő beomlása, illetve látókörünk egész Székelyföldre való kinyílása óta nem jártunk a Persány hegység eme szegeletében. Három esztendő kihagyás után, szombaton visszatértünk a Rikába, ugyanis régen dédelgetett tervünk volt végigjárni azt a régi rikai országutat, amelyen egykor Benedek Elek is számtalanszor végigszekerezett a székelyudvarhelyi tanítóképzőbe való utazásai során.
Oklándon innen, a Hagymás felől érkező Kovács patak és az Oláh patak összefolyása közelében található rikai letérőnél volt a gyülekezőhelyünk. Több irányból érkezve, itt verődött össze 27 tagot számáló csapatunk, amelynek túravezetői tisztségére ez alkalommal Ilkei Árpád vargyasi unitárius lelkészt, mint a kiválasztott útszakasz kiváló ismerőjét kértük fel. A tiszteletes úr már az indulásnál elmondta, hogy az egykor stratégiai fontosságú országutat az 1902-ben épített Hagymás tetőn átvezető út váltotta fel, amelynek megépítéséért a vargyasi báró Daniel család “lobbizott”, hogy vargyasi és olaszteleki birtokaik a főút közelében lehessenek. Indulásunkat követően, a Jó kút mellett elhaladva vezetőnk az egykori átereszek, hidak régi köveire hívta fel figyelmünket. Nem kellett sokat gyalogolnunk az első medvenyomok felfedezéséig, azonban gazdájával szerencsénkre nem találkoztunk. Aznap borongós, felhős volt az idő, így a gernicre kiérve sajnos nem nézhettünk körül, a tiszta látási viszonyok között, amúgy szép panorámával bíró rikai hágó szomszédságában lévő Hegyestó-tetőn. A vízválasztón átkelve, a Rika patak völgyén ereszkedtünk alá, egészen a Határpatak melletti faszénégetők tanyájáig, ahol a farkaslaki szakember a baksarakás és a faszénégetés művészetéről tartott nekünk érdekes ismertetőt. A Rika völgyén tovább haladva vezetőnk, illetve az ugyancsak velünk együtt túrázó vargyasi születésű, Zetelakán földrajztanárként tevékenykedő Dimén Levente barátunk egyre több régi történettel, érdekes gyerekkori emlékkel, földrajzi és történelmi ismerettel, adattal traktálta csapatunkat, hiszen itt már vargyasi területeken jártunk, ahol mindkettőjük családjának birtokai vannak és sok-sok gyerekkori emlék is fűzi őket ezekhez a mesebeli helyekhez. Külön érdekessége túránknak egy hatalmas hódvár felfedezése volt, amelynek rágcsáló birtokosai, az amúgy csekély vízhozamú Rika patakán egy egy méter magas vízlépcsőt hoztak létre. Mostanság több felőlről is lehet hallani, hogy az amúgy védett állattnak számító hódok, mivel természetes ellenségük nincs, eléggé megszerették vidékünket és elszaporodtak Erdővidéken. Utunkat folytatva a Réka királyné sírjánál tartottunk nagyobb pihenőt. Hódok által “dizájnolt” botjainkra támaszkodva készítettük el a kötelező csoportképet, majd az erdővidéki medencére kiváló rálátással bíró Meggyes-tető érintésével érkeztünk be Felsőrákosra, kellemes késő őszi gyalogtúránk végpontjához.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik. Kilencvenharmadik, december 16-ra tervezett kirándulásunk keretében a Baróti hegységbe, a Bükkfej tető környékére látogatunk, majd a túrát követően szokásos évzáró rendezvényünket is megtartjuk. A túrasorozat 2018-as logójával ellátott sötétzöld pólójából való rendelés határideje november 27-ig meghosszabbítva. További rendeléseket eddig az időpontig várunk.
Demeter Zoltán
