Túraútvonal:
(készítette Ágoston László)
(készítette Ágoston László)
2015.január 17., szombat
58.túra: résztvevők száma- 31 fő
túrahossz: 15 km
Nagyerdőalja – Papferedő – Bükkfej – Köpecbánya körtúra
Évkezdő kirándulásunk gyülekezőhelye Barót központjában volt. Innen indult 31 résztvevőt számláló csapatunk Lőrincz Sándor tanár úr vezetésével a Kossuth, illetve a Felső-Vízutcán át a Nagyerdőalja irányába. Még el sem értük az erdőt, s máris őzikék keresztezték utunkat. A Kisbodosi tó mellett elsétálva, a Kopac-tető érintésével, a Suvadás árka mellett visszakanyarodva, az erdőn át közelítettük meg az egyre szomorúbb látványt nyújtó Papferedőt, majd a Szálasoldalon kikapaszkodva vissza-vissza néztünk a decemberi túránkhoz hasonlóan ködbe burkolózó Baróti medencére. A Fenyősnyereg érintésével jutottunk ki téli túráink egyik kedvelt helyszínére, a 819 méter magas Bükkfejre, ahol egyedi kilátás várt csapatunkra.
Öt éve zajró túrasorozatunk keretében az ötödik alkalommal jártunk a Bükkfej tetjén, de ilyen tiszta idő és ilyen látvány soha még fogadott az eddigiek során. A Madarasi Hargitától, a Dél-Hargita hegység hegyes csúcsai, a Csomád hegycsoport, a Bodoki hegység, illetve a háta mögött a Háromszéki havasok, majd a Kárpát-kanyar havas hegyei, a feketahalmi Kotla, a Kis és Nagy-Királykő, az Erdővidékről oly ritkán látszó Fogaras hegység szinte teljes gerince, előtérben a Persány kisebb hegyeivel és bezárulva az Alsórákosi Tepő piramis alakú csúcsának látványával, mind-mind maradandó élményt hagytak bennünk. Csak úgy kattogtak a fényképezőgépek és a jártasabbak alig győzték sorolni az érdeklődőknek az ismerős csúcsok, hegyek neveit. A hegytetőn megejtett „abrakolást” követően a medve lábnyomokkal díszített Lőrincz patak völgyével párhuzamosan ereszkedtünk be Köpecbányára, majd hol napsütésben, hol sűrű ködben gyalogolva, a Mórik tanya érintésével érkeztünk vissza Barótra.
Honismereti túrasorozatunk hagyományai szerint, a februári túránk során, mindig valamelyik hagyományos farsangi felvonulást szervező erdővidéki települést (Apáca, Bölön és Ürmös) látogatjuk meg. Idén Ürmösön a sor és rendhagyó módon az idei februári túra január 31-én lesz, már nem egyébé, csak mert akkor szervezik Ürmösön a hagyományos farsangot. Szeretettel fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Demeter Zoltán
58.túra: résztvevők száma- 31 fő
túrahossz: 15 km
Nagyerdőalja – Papferedő – Bükkfej – Köpecbánya körtúra
Évkezdő kirándulásunk gyülekezőhelye Barót központjában volt. Innen indult 31 résztvevőt számláló csapatunk Lőrincz Sándor tanár úr vezetésével a Kossuth, illetve a Felső-Vízutcán át a Nagyerdőalja irányába. Még el sem értük az erdőt, s máris őzikék keresztezték utunkat. A Kisbodosi tó mellett elsétálva, a Kopac-tető érintésével, a Suvadás árka mellett visszakanyarodva, az erdőn át közelítettük meg az egyre szomorúbb látványt nyújtó Papferedőt, majd a Szálasoldalon kikapaszkodva vissza-vissza néztünk a decemberi túránkhoz hasonlóan ködbe burkolózó Baróti medencére. A Fenyősnyereg érintésével jutottunk ki téli túráink egyik kedvelt helyszínére, a 819 méter magas Bükkfejre, ahol egyedi kilátás várt csapatunkra.
Öt éve zajró túrasorozatunk keretében az ötödik alkalommal jártunk a Bükkfej tetjén, de ilyen tiszta idő és ilyen látvány soha még fogadott az eddigiek során. A Madarasi Hargitától, a Dél-Hargita hegység hegyes csúcsai, a Csomád hegycsoport, a Bodoki hegység, illetve a háta mögött a Háromszéki havasok, majd a Kárpát-kanyar havas hegyei, a feketahalmi Kotla, a Kis és Nagy-Királykő, az Erdővidékről oly ritkán látszó Fogaras hegység szinte teljes gerince, előtérben a Persány kisebb hegyeivel és bezárulva az Alsórákosi Tepő piramis alakú csúcsának látványával, mind-mind maradandó élményt hagytak bennünk. Csak úgy kattogtak a fényképezőgépek és a jártasabbak alig győzték sorolni az érdeklődőknek az ismerős csúcsok, hegyek neveit. A hegytetőn megejtett „abrakolást” követően a medve lábnyomokkal díszített Lőrincz patak völgyével párhuzamosan ereszkedtünk be Köpecbányára, majd hol napsütésben, hol sűrű ködben gyalogolva, a Mórik tanya érintésével érkeztünk vissza Barótra.
Honismereti túrasorozatunk hagyományai szerint, a februári túránk során, mindig valamelyik hagyományos farsangi felvonulást szervező erdővidéki települést (Apáca, Bölön és Ürmös) látogatjuk meg. Idén Ürmösön a sor és rendhagyó módon az idei februári túra január 31-én lesz, már nem egyébé, csak mert akkor szervezik Ürmösön a hagyományos farsangot. Szeretettel fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Demeter Zoltán
Járjuk be Erdővidéket!, 58. túra
A Bükkfejen jártak, csodákat láttak
Az új évben immáron az 58. túrával folytatódott a 2010-ben indult „Járjuk be Erdővidéket!” honismereti túrasorozat. A kirándulás célpontja ezúttal a Bükkfej-tető volt, a Baróti hegység nyugati nyúlványának legmagasabb, 821 méteren található pontja.
A honismereti sorozat kirándulói már ötödik alkalommal járnak a Bükkfejen. Először a negyedik túra vezetett ide 2010 júniusában, amikor a 48 fős csapat Középajtáról indulva, a középajtai református templom és Benkő József botanikus sírjának felkeresése után, a Móric patak völgyében kapaszkodott ki a hegység gerincére, aztán ide vezetett a 22. túra is, amikor Miklósvárról indultak a kirándulók (harmincan voltak) és a Falu pataka mentén jutottak fel a Bükkfejre, hasonlóképpen a 34., Köpecről induló túrának is a Bükkfej volt a célpontja (azon huszonegyen vettek részt), majd a 46. túrának is, amikor a tíz fős csapat Barótról közelítette meg a Bükkfejet.
Ezúttal a gyülekezés a baróti református templom előtt volt, ahol a -10 fokos hideg, és a ködös, zúzmarás időjárás nem sok jót jósolt aznapra. Ám, alighogy elhagyták a várost a túrázók, és a Keleti-nek nevezett bányatótól kapaszkodni kezdtek az erdő fele, máris oszladozni kezdett a köd: a szürke fátyol a völgyben maradt, az erdő a januári nap csillogó sugarainak fényében várt rájuk.
Kisbodos felett, a Suvadás árok szomszédságában elkészítették az első csoportképet, majd jókedvvel indulva tovább dél fele tartottak: az erdő ritkulni kezdett, a jelek arra utaltak, hogy a környéken erdőkitermelés folyik, ezt igazolták a hamarosan feltűnő erdőmunkások is, akik épp egy hatalmas rönköt kötöttek meg, hogy behúzassák a völgy irányába.
Néhány pillanatfelvétel erejéig a kirándulók megálltak, majd folytatták az utat: egy ciheresen vágtak át, aztán ismét összefüggő szép bükkerdőben kaptatva érkeztek meg a Papferedőhöz, a környék egykori kedvelt kirándulóhelyéhez, ahol pihenőt tartottak. A valaha kiépített, mintegy 2x3 méteres borvízes medence most be volt fagyva, csak egy-két helyen tört fel a bugyogó borvíz.
Innen már közel volt a gerinc, ahol a túrázókat ragyogó napsütés, és mondhatni tavaszi meleg várta: a völgybeli zúzmarás, téli időnek nyoma sem volt. A hegygerincen menet már sejthető volt az, ami teljes valójában a Bükkfejen igazolódott be: a csodálatos kilátás a szélrózsa szinte minden irányába.
A nyolcszáz méteres magasságból a Bucsecst ugyan fák takarták, de a feketehalmi Magura, mögötte a Királykő meredek ormaival már szépen kibontakoztak, a körkép a Jézer hegységgel, majd a Fogarasi havasok vonulatának hófödte csúcsaival folytatódott. Nyugatabbra a Persány hegység csúcsai tűntek elő a ködtengerből, északra a Hargita, keletre pedig a Bodoki, valamint a távolabb levő Háromszéki havasok látványában lehetett gyönyörködni.
Amit meg is tettek a kirándulók: az előző négy alkalommal ilyen teljességű panorámában az időjárási viszonyok miatt nem volt részük.
A csúcson töltött majdnem egy órányi időzés után a túrázók a völgy irányába, Köpecbánya fele vették útjukat: az erdőből kiérve a levegő ismét érezhetően lehűlt, a fák mögül át- áttörő nap sugarai azonban látvánnyal legalább, de ismét kárpótlást nyújtottak.
Köpecbányától ismét kapaszkodni kellett a kirándulóknak: a települést Baróttól elválasztó dombháton még egy utolsó pihenőt tartottak. A mostmár felszakadozó ködben előtűntek ismét Erdővidék központjának házai, alkalmat adva a túra fotósainak néhány utolsó szép felvételre.
A túrasorozat 58. kirándulásán harmincegyen vettek részt, nemcsak erdővidékiek, de sepsiszentgyörgyeik, sőt, kézdivásárhelyiek is. Márciusban immár ötödik éve lesz, hogy a túrasorozat elindult, népszerűsége azóta is lankadatlan. Ha csak átlagosan 15 kilométerrel számolunk túránként, aki minden túrán részt vett, lassan elmondhatja, csaknem ezer kilométert gyalogolt Erdővidék völgyein, hegyein…
A túrát ezúttal is Lőrincz Sándor nyugalmazott biológiatanár vezette, a szervezésről Demeter Zoltán gondoskodott. A következő túra rendhagyó módon nem februárban, hanem január végén lesz (31-én, szombaton), akkor tartják Ürmösön a farsangot: a februári túrák során ugyanis hagyományosan vagy a bölöni, vagy az apácai, vagy az ürmösi farsanhoz csatlakoznak a kirándulók.
Böjte Ferenc
A Bükkfejen jártak, csodákat láttak
Az új évben immáron az 58. túrával folytatódott a 2010-ben indult „Járjuk be Erdővidéket!” honismereti túrasorozat. A kirándulás célpontja ezúttal a Bükkfej-tető volt, a Baróti hegység nyugati nyúlványának legmagasabb, 821 méteren található pontja.
A honismereti sorozat kirándulói már ötödik alkalommal járnak a Bükkfejen. Először a negyedik túra vezetett ide 2010 júniusában, amikor a 48 fős csapat Középajtáról indulva, a középajtai református templom és Benkő József botanikus sírjának felkeresése után, a Móric patak völgyében kapaszkodott ki a hegység gerincére, aztán ide vezetett a 22. túra is, amikor Miklósvárról indultak a kirándulók (harmincan voltak) és a Falu pataka mentén jutottak fel a Bükkfejre, hasonlóképpen a 34., Köpecről induló túrának is a Bükkfej volt a célpontja (azon huszonegyen vettek részt), majd a 46. túrának is, amikor a tíz fős csapat Barótról közelítette meg a Bükkfejet.
Ezúttal a gyülekezés a baróti református templom előtt volt, ahol a -10 fokos hideg, és a ködös, zúzmarás időjárás nem sok jót jósolt aznapra. Ám, alighogy elhagyták a várost a túrázók, és a Keleti-nek nevezett bányatótól kapaszkodni kezdtek az erdő fele, máris oszladozni kezdett a köd: a szürke fátyol a völgyben maradt, az erdő a januári nap csillogó sugarainak fényében várt rájuk.
Kisbodos felett, a Suvadás árok szomszédságában elkészítették az első csoportképet, majd jókedvvel indulva tovább dél fele tartottak: az erdő ritkulni kezdett, a jelek arra utaltak, hogy a környéken erdőkitermelés folyik, ezt igazolták a hamarosan feltűnő erdőmunkások is, akik épp egy hatalmas rönköt kötöttek meg, hogy behúzassák a völgy irányába.
Néhány pillanatfelvétel erejéig a kirándulók megálltak, majd folytatták az utat: egy ciheresen vágtak át, aztán ismét összefüggő szép bükkerdőben kaptatva érkeztek meg a Papferedőhöz, a környék egykori kedvelt kirándulóhelyéhez, ahol pihenőt tartottak. A valaha kiépített, mintegy 2x3 méteres borvízes medence most be volt fagyva, csak egy-két helyen tört fel a bugyogó borvíz.
Innen már közel volt a gerinc, ahol a túrázókat ragyogó napsütés, és mondhatni tavaszi meleg várta: a völgybeli zúzmarás, téli időnek nyoma sem volt. A hegygerincen menet már sejthető volt az, ami teljes valójában a Bükkfejen igazolódott be: a csodálatos kilátás a szélrózsa szinte minden irányába.
A nyolcszáz méteres magasságból a Bucsecst ugyan fák takarták, de a feketehalmi Magura, mögötte a Királykő meredek ormaival már szépen kibontakoztak, a körkép a Jézer hegységgel, majd a Fogarasi havasok vonulatának hófödte csúcsaival folytatódott. Nyugatabbra a Persány hegység csúcsai tűntek elő a ködtengerből, északra a Hargita, keletre pedig a Bodoki, valamint a távolabb levő Háromszéki havasok látványában lehetett gyönyörködni.
Amit meg is tettek a kirándulók: az előző négy alkalommal ilyen teljességű panorámában az időjárási viszonyok miatt nem volt részük.
A csúcson töltött majdnem egy órányi időzés után a túrázók a völgy irányába, Köpecbánya fele vették útjukat: az erdőből kiérve a levegő ismét érezhetően lehűlt, a fák mögül át- áttörő nap sugarai azonban látvánnyal legalább, de ismét kárpótlást nyújtottak.
Köpecbányától ismét kapaszkodni kellett a kirándulóknak: a települést Baróttól elválasztó dombháton még egy utolsó pihenőt tartottak. A mostmár felszakadozó ködben előtűntek ismét Erdővidék központjának házai, alkalmat adva a túra fotósainak néhány utolsó szép felvételre.
A túrasorozat 58. kirándulásán harmincegyen vettek részt, nemcsak erdővidékiek, de sepsiszentgyörgyeik, sőt, kézdivásárhelyiek is. Márciusban immár ötödik éve lesz, hogy a túrasorozat elindult, népszerűsége azóta is lankadatlan. Ha csak átlagosan 15 kilométerrel számolunk túránként, aki minden túrán részt vett, lassan elmondhatja, csaknem ezer kilométert gyalogolt Erdővidék völgyein, hegyein…
A túrát ezúttal is Lőrincz Sándor nyugalmazott biológiatanár vezette, a szervezésről Demeter Zoltán gondoskodott. A következő túra rendhagyó módon nem februárban, hanem január végén lesz (31-én, szombaton), akkor tartják Ürmösön a farsangot: a februári túrák során ugyanis hagyományosan vagy a bölöni, vagy az apácai, vagy az ürmösi farsanhoz csatlakoznak a kirándulók.
Böjte Ferenc
fotók: Demeter István
fotók: Demeter Zoltán
fotók: Lőrincz Sándor
fotók: Böjte Ferenc
