Járjuk be Erdővidéket! (93.) - túrabeszámoló
Év végi túra a Bükkfejre
Évzáró kirándulásunkat téli túrának hirdettük, de az időjárási viszonyokat véve alapul, inkább őszi hangulatú kirándulás résztvevője lehetett az a 20 személy, akik szombaton kilencvenharmadik túránk keretében a Bükkfej tetőre látogatott.
Barót központjából indulva a Híd, majd a Víz utcát érintve cuppogva hagytuk el a várost. A terelőúton átvágva szomorúan vettük tudomásul, hogy a Mórik tanya felé vezető mezei út szeméthalmokkal van diszítve, amelyeknek a száma a délutáni visszatérésünkig is szaporodott, Szinte hihetetlen, hogy a XXI. század elején mikor mindenkitől felvasalják a szemétszállítási díjat, vannak még mindig olyan “lények”, akik képesek közvetlen környezetüket szeméthalmokkal körberakni. A tervezett kamerás megfigyelő rendszernek talán az lehetne az egyik kézelfogható haszna, ha sikerülne a szemetelőket elkapni, megbüntetni és még a szétszórt szemetet is eltakarítatni velük. Az egykor szebb időket is megért, ma romos állapotban leledző Mórik tanya mellett elhaladva kaptattunk ki a köpecbányai kereszthez, ahonnan gyönyörűen látszik nemcsak Barót és környéke, hanem Erdővidék nagyrésze az őt körülölelő hegyek sorozatával, illetve északon a Hargita hegységgel, illetve délen a Kárpát-kanyar jelentősebb hegyeivel: Nagykőhavas, Keresztényhavas, Bucsecs és Királykő, valamint dél-nyugat irányba a Persány csúcsai között a Fogarasi havasok egy egy szakasza is kivillant.
Köpecbányára beereszkedve a tó kellemes látványát lassan pusztuló épületek sora és újabb szeméttelepek rondítják el. Friss medvenyomokkal diszített erdőlő utakon és erdei csapásokon kapszkodtunk ki a Baróti hegység északnyugati nyulványának legmagasabb pontjára, a 819 m magas Bükkfejre, ahol eléggé szeles idő fogadott, úgy hogy szendvicseink gyors elfogyasztását és a csoportkép elkészítését követően a Szálastető irányába folytattuk utunkat. A gerincről a Szálasoldalon ereszkedtünk be újabb pihenőhelyünk, a Papferedő irányába.
A két világháború között a baróti polgárok hétvégi kirándulóhelyéül szolgáló Papferedőnél e sorok írója mondta el, hogy vannak, voltak páran a városban, gondolok itt néhai Antal Jenő erdésztechnikusra, Boér Imre tanár úrra, illetve Erdős István kétlaki atyánkfiára, akik az elmúlt évtizedek során többször is javasolták, hogy helyi összefogással fel lehetne/kellene újítani és újra a barótiak egyik kedvenc kirándulóhelyévé tenni a Papferedő környékét. Talán majd egyszer ezt is megérjük. A Szálasoldal évszázados cserefáit megölelgetve kaptattunk át a Kükücske oldalára, majd a Dánér dombon átsétálva, a füstfelhőbe búrkolózott Barótot megcsodálva érkeztünk vissza indulásunk helyszínére, Erdővidék központjába.
Túrasorozatunk 2010-es elindítása óta a decemberi túrát követően szokásunk évente egy-egy kiebb évzáró zsúrt szervezni, egy közös vacsorán részt venni, ahol elmesélhetjük az elmúlt esztendő érdekesebb kirándulós élményeit, ahol tervezgethetjük a következő év túráit és ahol jókedvben együtt zárhatunk egy-egy újabb esztendőt. Így volt ez az idén is. Törzshelyünkön, a Party Pub-ban fogyasztottuk el ünnepi vacsoránkat, amelyet egyik rendszeres túratársunknak, Gál Melindának köszönhetően torta evéssel zárhattunk. Ezúton is köszönjük a kedves gesztust. Reméljük, hogy az elkövetkezőkben még számos hasonló kirándulásban, közösségi élményben lehet részünk!
Honismereti túráink sora 2018-ban is folytatódik. Kilencvennegyedik, január 20-ra tervezett kirándulásunk keretében a kisbaconi borvíztől indulva, a Tortoma tető érintésével jövünk át Barótra. Minden hozzánk csatlakozni szándékozó túrázót szeretettel várunk!
Demeter Zoltán
Év végi túra a Bükkfejre
Évzáró kirándulásunkat téli túrának hirdettük, de az időjárási viszonyokat véve alapul, inkább őszi hangulatú kirándulás résztvevője lehetett az a 20 személy, akik szombaton kilencvenharmadik túránk keretében a Bükkfej tetőre látogatott.
Barót központjából indulva a Híd, majd a Víz utcát érintve cuppogva hagytuk el a várost. A terelőúton átvágva szomorúan vettük tudomásul, hogy a Mórik tanya felé vezető mezei út szeméthalmokkal van diszítve, amelyeknek a száma a délutáni visszatérésünkig is szaporodott, Szinte hihetetlen, hogy a XXI. század elején mikor mindenkitől felvasalják a szemétszállítási díjat, vannak még mindig olyan “lények”, akik képesek közvetlen környezetüket szeméthalmokkal körberakni. A tervezett kamerás megfigyelő rendszernek talán az lehetne az egyik kézelfogható haszna, ha sikerülne a szemetelőket elkapni, megbüntetni és még a szétszórt szemetet is eltakarítatni velük. Az egykor szebb időket is megért, ma romos állapotban leledző Mórik tanya mellett elhaladva kaptattunk ki a köpecbányai kereszthez, ahonnan gyönyörűen látszik nemcsak Barót és környéke, hanem Erdővidék nagyrésze az őt körülölelő hegyek sorozatával, illetve északon a Hargita hegységgel, illetve délen a Kárpát-kanyar jelentősebb hegyeivel: Nagykőhavas, Keresztényhavas, Bucsecs és Királykő, valamint dél-nyugat irányba a Persány csúcsai között a Fogarasi havasok egy egy szakasza is kivillant.
Köpecbányára beereszkedve a tó kellemes látványát lassan pusztuló épületek sora és újabb szeméttelepek rondítják el. Friss medvenyomokkal diszített erdőlő utakon és erdei csapásokon kapszkodtunk ki a Baróti hegység északnyugati nyulványának legmagasabb pontjára, a 819 m magas Bükkfejre, ahol eléggé szeles idő fogadott, úgy hogy szendvicseink gyors elfogyasztását és a csoportkép elkészítését követően a Szálastető irányába folytattuk utunkat. A gerincről a Szálasoldalon ereszkedtünk be újabb pihenőhelyünk, a Papferedő irányába.
A két világháború között a baróti polgárok hétvégi kirándulóhelyéül szolgáló Papferedőnél e sorok írója mondta el, hogy vannak, voltak páran a városban, gondolok itt néhai Antal Jenő erdésztechnikusra, Boér Imre tanár úrra, illetve Erdős István kétlaki atyánkfiára, akik az elmúlt évtizedek során többször is javasolták, hogy helyi összefogással fel lehetne/kellene újítani és újra a barótiak egyik kedvenc kirándulóhelyévé tenni a Papferedő környékét. Talán majd egyszer ezt is megérjük. A Szálasoldal évszázados cserefáit megölelgetve kaptattunk át a Kükücske oldalára, majd a Dánér dombon átsétálva, a füstfelhőbe búrkolózott Barótot megcsodálva érkeztünk vissza indulásunk helyszínére, Erdővidék központjába.
Túrasorozatunk 2010-es elindítása óta a decemberi túrát követően szokásunk évente egy-egy kiebb évzáró zsúrt szervezni, egy közös vacsorán részt venni, ahol elmesélhetjük az elmúlt esztendő érdekesebb kirándulós élményeit, ahol tervezgethetjük a következő év túráit és ahol jókedvben együtt zárhatunk egy-egy újabb esztendőt. Így volt ez az idén is. Törzshelyünkön, a Party Pub-ban fogyasztottuk el ünnepi vacsoránkat, amelyet egyik rendszeres túratársunknak, Gál Melindának köszönhetően torta evéssel zárhattunk. Ezúton is köszönjük a kedves gesztust. Reméljük, hogy az elkövetkezőkben még számos hasonló kirándulásban, közösségi élményben lehet részünk!
Honismereti túráink sora 2018-ban is folytatódik. Kilencvennegyedik, január 20-ra tervezett kirándulásunk keretében a kisbaconi borvíztől indulva, a Tortoma tető érintésével jövünk át Barótra. Minden hozzánk csatlakozni szándékozó túrázót szeretettel várunk!
Demeter Zoltán
fotók: Demeter Zoltán
fotók: Orbán Levente
