Húsvéti kakaslövés Apácán
Az idei Húsvétot megelőző napok igazi szeszélyes áprilisi napok voltak. Hol havazott, hol meg sütött a nap. Húsvét vasárnapi túránk is hidegnek ígérkezett, ennek ellenére 14-en indultunk Erdővidék déli szegelete irányába, hogy újabb helyeket fedezzünk fel és újabb népszokásokat, érdekességeket ismerjünk meg. Apáca alsó végében, az Olton épülő új híd szomszédságában található Fekete vár meglátogatásával kezdődött a napunk, ahol e sorok írója mesélt a rombástyáról, illetve az Apácán először járóknak a kakaslövés történetéről.
A kirándulók megtudhatták, hogy miért is haragszanak az apácaiak oly nagyon a kakasra és hogy miért is ítélik el és lövik meg minden esztendőben az áruló kakast? Megtudhatták, hogy valamikor régen, a török-tatár dúlások idején a bújdosó helybelieket, az éjszaka átvonuló rablóhordának, egy kakas kukorékolása árulta el és miatta kaszabolták le a bújkálók többségét. Az öldöklés túlélőinek bosszúja tulajdonképpen a mindenkori kakaslövés. A második világháború előtt még élő kakasra lőttek, azóta azonban már festett táblára lőnek célba az apácai legények és a legügyesebb bizony nagy elismerésnek örvend a falubeliek részéről.
A bástyarom látogatást követően a falu evangélikus templomához sétáltunk és részt vettünk az úrvacsorával egybekötött ünnepi istentiszteleten. Érdekes volt felfedezni és megtapasztalni, hogy tulajdonképpen melyek is a hasonlóságok és a különbségek az evangélikus istentisztelet liturgiája, illetve az általunk jobban ismert római katolikus, református és unitárius vallások miséinek, istentiszteleteinek liturgiái között. Az istentisztelet után, Simon László evangélikus lelkész kalauzolásával meglátogattuk a kis helytörténeti múzeumot, ahol a falu történetének néhány fontosabb részletével, a település legismertebb nagy szülötte, Apáczai Csere János (1625-1659) filozófiai és pedagógiai író, kálvinista teológus, a magyar művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője életének és munkásságának fontosabb állomásaival, illetve egy hagyományos apácai tisztaszoba berendezésével ismerkedhettünk meg.
Ezt követően meglátogattuk a falu kopjafás temetőjét, majd 14 órától, a Gát utca 301 szám alól induló, híres-neves kakaslövés felvonulásán vettünk részt és a helybeliek, illetve a vendégek népes seregével együtt kísértük végig a falun a nyílpuskás legények csapatát. A nagy sár miatt az idén a kakaslövő sereg nem vonult ki a Hegyparragára, hanem az egyik helybeli vendéglátó egység hátsó udvarán esett meg a “bíráskodás” és a kakason való “bosszú állás”. Erdővidék eme egyedi, érdekes és látványos népszokásán való részvételünket követően a szomszédos Nagyajtára látogattunk át, ahol a bölöni származású, Brassóban élő fiatal vállalkozó, Pál Attila által egy éve létrehozott bölényfarmot kerestük fel. Az egykor vidékünkön is honos állatfaj 10 példányából álló csordájának meglátogatása bárki számára különleges élményt nyújthat. Útban hazafelé Köpecen is megálltunk és meglátogattuk a köpeci Tókos Vendégházat, ahol friss pánkóval és meleg teával fogadtak bennünket, majd körbevezettek a 25 személy elszállásolására is alkalmas, 6 szobával, 40 személyes ebédlővel és felszerelt konyhával rendelkező nemrég létrehozott panzióban. Ezúton is köszönjük a tulajdonosok szíves vendéglátását.
Következő, ráadás, túránk április 25-én lesz, amikor ismét Erdővidéken kívüli, szomszédos tájakra látogatunk. Ez alkalommal a Homoródszentpáli Madárpihenő - ornitológiai természetvédelmi területre látogatunk, illetve Homoródkarácsonyfalva turisztikai látványosságait keressük fel. Kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk és fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Demeter Zoltán
Az idei Húsvétot megelőző napok igazi szeszélyes áprilisi napok voltak. Hol havazott, hol meg sütött a nap. Húsvét vasárnapi túránk is hidegnek ígérkezett, ennek ellenére 14-en indultunk Erdővidék déli szegelete irányába, hogy újabb helyeket fedezzünk fel és újabb népszokásokat, érdekességeket ismerjünk meg. Apáca alsó végében, az Olton épülő új híd szomszédságában található Fekete vár meglátogatásával kezdődött a napunk, ahol e sorok írója mesélt a rombástyáról, illetve az Apácán először járóknak a kakaslövés történetéről.
A kirándulók megtudhatták, hogy miért is haragszanak az apácaiak oly nagyon a kakasra és hogy miért is ítélik el és lövik meg minden esztendőben az áruló kakast? Megtudhatták, hogy valamikor régen, a török-tatár dúlások idején a bújdosó helybelieket, az éjszaka átvonuló rablóhordának, egy kakas kukorékolása árulta el és miatta kaszabolták le a bújkálók többségét. Az öldöklés túlélőinek bosszúja tulajdonképpen a mindenkori kakaslövés. A második világháború előtt még élő kakasra lőttek, azóta azonban már festett táblára lőnek célba az apácai legények és a legügyesebb bizony nagy elismerésnek örvend a falubeliek részéről.
A bástyarom látogatást követően a falu evangélikus templomához sétáltunk és részt vettünk az úrvacsorával egybekötött ünnepi istentiszteleten. Érdekes volt felfedezni és megtapasztalni, hogy tulajdonképpen melyek is a hasonlóságok és a különbségek az evangélikus istentisztelet liturgiája, illetve az általunk jobban ismert római katolikus, református és unitárius vallások miséinek, istentiszteleteinek liturgiái között. Az istentisztelet után, Simon László evangélikus lelkész kalauzolásával meglátogattuk a kis helytörténeti múzeumot, ahol a falu történetének néhány fontosabb részletével, a település legismertebb nagy szülötte, Apáczai Csere János (1625-1659) filozófiai és pedagógiai író, kálvinista teológus, a magyar művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője életének és munkásságának fontosabb állomásaival, illetve egy hagyományos apácai tisztaszoba berendezésével ismerkedhettünk meg.
Ezt követően meglátogattuk a falu kopjafás temetőjét, majd 14 órától, a Gát utca 301 szám alól induló, híres-neves kakaslövés felvonulásán vettünk részt és a helybeliek, illetve a vendégek népes seregével együtt kísértük végig a falun a nyílpuskás legények csapatát. A nagy sár miatt az idén a kakaslövő sereg nem vonult ki a Hegyparragára, hanem az egyik helybeli vendéglátó egység hátsó udvarán esett meg a “bíráskodás” és a kakason való “bosszú állás”. Erdővidék eme egyedi, érdekes és látványos népszokásán való részvételünket követően a szomszédos Nagyajtára látogattunk át, ahol a bölöni származású, Brassóban élő fiatal vállalkozó, Pál Attila által egy éve létrehozott bölényfarmot kerestük fel. Az egykor vidékünkön is honos állatfaj 10 példányából álló csordájának meglátogatása bárki számára különleges élményt nyújthat. Útban hazafelé Köpecen is megálltunk és meglátogattuk a köpeci Tókos Vendégházat, ahol friss pánkóval és meleg teával fogadtak bennünket, majd körbevezettek a 25 személy elszállásolására is alkalmas, 6 szobával, 40 személyes ebédlővel és felszerelt konyhával rendelkező nemrég létrehozott panzióban. Ezúton is köszönjük a tulajdonosok szíves vendéglátását.
Következő, ráadás, túránk április 25-én lesz, amikor ismét Erdővidéken kívüli, szomszédos tájakra látogatunk. Ez alkalommal a Homoródszentpáli Madárpihenő - ornitológiai természetvédelmi területre látogatunk, illetve Homoródkarácsonyfalva turisztikai látványosságait keressük fel. Kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk és fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Demeter Zoltán
fotók: Demeter Zoltán
