Felsőrákos- Réka királyné sírja- Hegyes- tető- Kustaly gerinc- Nádas- patak völgye- Felsőrákos
táv: kb. 15 km
menetidő: 9- 10 óra
Augusztus 28-án hatodik alkalommal indultak honismereti túrára Erdővidék természetjárói. A mintegy negyven túrázó ezúttal Erdővidék egy újabb, legendákkal átszőtt szegletét kereste fel, a Rika-erdőt. A Rika-erdőnek szinte minden fája, köve mesélni tudna az elmúlt századokról, Attila hun király diadalmas korszakától kezdve egészen azokig az időkig, amikor a sötét lombok között meghúzódott rablóbandák tartották rettegésben a rikai országúton haladókat.A túra a felsőrákosi unitárius templomban tett látogatással kezdődött, itt Kotecz József unitárius lelkész fogadta a túrázókat, aki 1981 augusztusától szolgál a felsőrákosi egyházközségben. A templom az 1802-es földrengés után 1821-ben épült újjá, belsejét festett kazetták és jellegzetes felsőrákosi csillagmintás szedettesek díszítik. Meglátogatjuk a templom szomszédságában található, volt kántori lakot is: az épületet korszerűen berendezett vendégházzá alakították át (Rika vendégház), egyben fiatalok vallásoktatási központjául is szolgál. A 95 százalékban unitárius falut elhagyva, a régi rikai úton (egészen a XX.század elejéig ez az út kötötte össze Erdővidéket a Homoródmentével) a Meggyes-tető felé kanyarodik fel a csapat, a dombra kiérve pedig, Lőrincz Sándor túravezetőnk elmondja az itt valamikor létezett Bakkvár legendáját:
– A vár kegyetlen urai rettegésben tartották a vidéket, mindenüket elvették a felsőrákosiaknak, úgyhogy azoknak végső elkeseredésükben nem maradt más hátra, mint a Jóistenhez fordulni: erre a Kustály felől jött egy erős idő, hatalmas dörgéssel, földrengéssel, villámlással, és elsüllyesztette a várat dorbézoló lakóival együtt. A helyet azonban ma is Vár- hegynek nevezik, az unitárius templom háta mögötti falurészt pedig Várhegy- aljának.
Továbbindulunk az úton a Rika rengetege felé, melyet Orbán Balázs így vezet be a Székelyföld leírásában:
"ki ne ismerné e nevet, melyet Attila nejétől, Rikától származtatnak? kit ne töltene el némi félelem, midőn ezen roppant erdőségek közzé lép, melyekről annyi hajmeresztő rémjeleneteket hallott elbeszélni. Mert a Ríkában e század elején egy országosan rettegett rablócsapat volt, melynek föbbjei a Nagy-Dimén által elfogott Czifra, Níczuj, Borzos és Bokrétás voltak. A Dánielek Rikaalji Andaházi nevü fogadójában egy oláh eredetü Dregus nevü korcsmáros volt, ez három fiával fosztogatni kezdett, s a fogadó hatóságilag széthányatván, az elmenekült Dregusokból iszonyu rablóbanda alakult, mely évtizedeken át remegésben tartotta a vidéket, mely nyilt harczot folytatott a szervezett társadalommal. Oly mérészek voltak, hogy egyik kémjök Rákoson, másik a Dörgő nevü csucson állott, s ezeknek jeladására megrohanták az utasokat, kirabolták, legyilkolták, a falukba nyiltan bementek, dorbézoltak, a népre élelmi adót vetettek anélkül, hogy valaki bántani merte volna. Rablott kincseiket pedig Borzás nevű erdő rejtett pinczéiben tartották.A hatóság minden ellenök rendezett hadmenete – melyekről jó kémjeik előre értesítették – mindig sükertelen volt s végre is egyes bátor utasok egyenként ejték őket el. Igy egykor egy egész vásár népét rendre feltartóztatták, fákhoz kötözték, s midőn ott egész kényelemmel próbálgatnák a zsákmányul esett csizmákat, egy bátor pásztor fiu egyik elbujt őrkatona kezéből kiragadott puskával nagy zajjal nékiek rohant, a többi elfutott, de a legmerészebbet Noda Nyikulájt, egy kiszabadult szijgyártó legény lefogta, mig a pásztorfiu kezei közt agyonverte. Egy Legátust, egy flótával utazó vándor troubadurt, két rabló rohan meg, s pénzét kérik. „Jó szivvel” – mond ez – zsebében lévő kevés pénzét szétszórva, de mig a rablók szedegetnék, egyiket, még a Rika aljában kilőtt üres, pisztolyával agyonüti, a más elszalad, ő pedig a leütött zsivány zsebében talált néhány száz forinttal felgazdagodva, vigan fuvolázva folytatta útját.
Máskor egy öreg embert rohan meg egyik rabló, s mivel régi haragosa, mond néki: ”Jánosbá, készüljön meghalni” ,Engedj imádkoznom‘, felel ez s letérdelve kucsmáját protestáns szokás szerént arcza elébe illeszté, de a kucsmában mordáj volt, s azzal lelőtte a rablót. Dregust plane csudaszerüleg egy óriási kigyóval folyt küzdelemben ejti el a néphit, utolsó fiát f.-rákosi Asztalos Ferencz (kire rátört volt) lővi agyon. Ezek csak apró töredékek, de száz még száz rémtörténetek vannak a Rikáról, melyekből több kötetet lehetne össze irni. Ma hála az égnek biztos az út, s mi félelem nélkül léphetünk rengetegjei közé.."
Érintjük mi is azt a helyet, ahol egykoron az Andaházi fogadó állott, Lőrincz tanár úr pedig a tőle megszokott ízes humorral fűszerezve adja elő Dregus Istók és cimborái történetét. A fogadót, úgy tudjuk, az 1700-as évek végén hatóságilag leromboltatták. Ma már csak békés szénégetők vannak a környéken, és itt lapul, az erdő sűrűjében, nem messze az úttól, a legendás Réka királyné sírja is. Az útról letérve meg is találjuk a Rika- patak medrében fekvő hatalmas sziklakövet, mely alatt a legenda szerint Attila első felesége, Réka királyné alussza álmát.
"Attila, a hunok nagy királya, csaták után rendszerint a Rika erdejében pihent meg. Ott volt a Hegyestetőn hatalmas nagy vára. Ott lakott a felesége is, Réka királynő, és három szép dalia fia.
Történt egyszer,hogy a királyné befogatott hat tüzescsikót a hintajába, a szélnél is sebesebben hajtatott át a Rika erdején. Amikor a Bikás hegyen vágtattak a csikók, hirtelen-váratlan egy megvadult bika száguldott szembe velük. A paripák megriadtak, félre ugrottak, a hintó felfordult. Réka királyné beleesett a Rika patakjába, s ott halt meg szörnyű halálnak halálával.
Hej, nagy bánat borult Attila király udvarára, nagy bánat az egész országra! Felkeredtek a népek mindenfelől, jöttek a nagy királyné temetésére, hogy lássák még egyszer. Három napig volt kiterítve a királyné. A negyedik napon volt a temetés, de a gyászoló gyülekezetnek el kellett távolodnia a Rika erdejéből. Nem volt szabad látniuk, hogy hova temetik el Réka királynét.
Hármas koporsóba zárták Réka királyné holttestét; színarany volt a belső, ezüst a középső, vas a külső. Aztán négy rabszolga a vállára vette, a várból levitte a Rika patak partjára. Ott egy feneketlen mély gödörbe eresztettek a koporsót s ráhengerítettek egy nagy mészkövet. Attila a temetést a varból nézte végig, s szeme láttára ereszkedett kardjába mind a négy rabszolga. Így Attilán kívül senki más tanúja nem maradt annak, hova temettek a királynét.
Az a nagy kő, amely alá a királynét temettek, meg most is ott hever a Rika patak partján. Senki lélek nem háborítja a királyné nyugalmát".
Innen a már említett Hegyes-tető felé vezet a kirándulók útja, a "cukorsüveg alakú bércre", melynek tetejét Huszt- vagy Attila vára koronázta egykoron. Bő félórás kapaszkodó után érünk ki a magaslatra. Orbán Balázs így ír az itt található romról:
„Az itt feküdt vár nagy kiterjedésű és jelentékeny sohasem lehetett; a csúcs tetején egy 45 lépés kerületű körfalnak látszik alapja, mely hihetőleg egy kör-donjonnak maradványa. A fal néhol több láb magasságra felülemelkedik a föld színén, míg más helyütt már el van hantolva. Belterén kincskeresők által ásott mély üregek tátongnak. (…)Öreg emberek még emlékeznek arra, hogy e vár fala több öl magasságban fenn állott, s a közép torony csaknem épen megvolt; de akkor midőn az e hegy alatt elvonuló országút s az említett Andaházi korcsma épült, annak falai lebontattak, lehengergetett kövei az út kirakására és a korcsma építésére használtattak fel.”
A tetőn megpihen a csapat, a feltételezett vár helyén ma már csak ásatások nyomai láthatóak. A túrázokhoz itt csatlakozik Andorkó Ferenc, a felsőrákosi közbirtokosság elnöke, akinek vezetésével tovább haladunk a Hegyes- tetőtől a Rika és Nádas- patakok által közrezárt Kustaly nevű hegyélen, rövidesen egy újabb romhoz érve. Ezen a hegyélen találhatóak a Kakasborozda maradványai is, azaz annak a székelyföldi töltésvonulatnak a nyomai, mely a kora Árpád-kori kelet- magyarországi védelmi rendszer részét képezték. Az ennek közelében található rom is valószínűleg kilátótorony lehetett, a felsőrákosi közbirtokosság szándéka most turisztikai céllal újjáépíteni. Rövid pihenő után tovább folytatjuk utunkat erdőirtásokon és cihereseken át, míg végül aztán balra lekanyarodunk a Nádas- patak völgyébe, az itt található sósfürdőhöz. A fürdőt is a felsőrákosi közbirtokosság alakította ki egy sós- forrásból, és míg a kirándulók egy része ebédel és pihen, addig többen kipróbálják a fürdő vízének gyógyító hatásait is.
Késő délutánra jár, mire a kirándulók elhagyják a Nádas-patak völgyét és vele együtt a legendás Rika-erdőt. Az idő szinte észrevétlenül elrepült, úgyhogy mire megpillantjuk ismét Felsőrákos házait, addigra a nap is búcsút int a kirándulóknak. És öreg este lett mire elfáradva, de élményekben gazdag túrával ezúttal is magunk mögött visszaérünk Barótra.
táv: kb. 15 km
menetidő: 9- 10 óra
Augusztus 28-án hatodik alkalommal indultak honismereti túrára Erdővidék természetjárói. A mintegy negyven túrázó ezúttal Erdővidék egy újabb, legendákkal átszőtt szegletét kereste fel, a Rika-erdőt. A Rika-erdőnek szinte minden fája, köve mesélni tudna az elmúlt századokról, Attila hun király diadalmas korszakától kezdve egészen azokig az időkig, amikor a sötét lombok között meghúzódott rablóbandák tartották rettegésben a rikai országúton haladókat.A túra a felsőrákosi unitárius templomban tett látogatással kezdődött, itt Kotecz József unitárius lelkész fogadta a túrázókat, aki 1981 augusztusától szolgál a felsőrákosi egyházközségben. A templom az 1802-es földrengés után 1821-ben épült újjá, belsejét festett kazetták és jellegzetes felsőrákosi csillagmintás szedettesek díszítik. Meglátogatjuk a templom szomszédságában található, volt kántori lakot is: az épületet korszerűen berendezett vendégházzá alakították át (Rika vendégház), egyben fiatalok vallásoktatási központjául is szolgál. A 95 százalékban unitárius falut elhagyva, a régi rikai úton (egészen a XX.század elejéig ez az út kötötte össze Erdővidéket a Homoródmentével) a Meggyes-tető felé kanyarodik fel a csapat, a dombra kiérve pedig, Lőrincz Sándor túravezetőnk elmondja az itt valamikor létezett Bakkvár legendáját:
– A vár kegyetlen urai rettegésben tartották a vidéket, mindenüket elvették a felsőrákosiaknak, úgyhogy azoknak végső elkeseredésükben nem maradt más hátra, mint a Jóistenhez fordulni: erre a Kustály felől jött egy erős idő, hatalmas dörgéssel, földrengéssel, villámlással, és elsüllyesztette a várat dorbézoló lakóival együtt. A helyet azonban ma is Vár- hegynek nevezik, az unitárius templom háta mögötti falurészt pedig Várhegy- aljának.
Továbbindulunk az úton a Rika rengetege felé, melyet Orbán Balázs így vezet be a Székelyföld leírásában:
"ki ne ismerné e nevet, melyet Attila nejétől, Rikától származtatnak? kit ne töltene el némi félelem, midőn ezen roppant erdőségek közzé lép, melyekről annyi hajmeresztő rémjeleneteket hallott elbeszélni. Mert a Ríkában e század elején egy országosan rettegett rablócsapat volt, melynek föbbjei a Nagy-Dimén által elfogott Czifra, Níczuj, Borzos és Bokrétás voltak. A Dánielek Rikaalji Andaházi nevü fogadójában egy oláh eredetü Dregus nevü korcsmáros volt, ez három fiával fosztogatni kezdett, s a fogadó hatóságilag széthányatván, az elmenekült Dregusokból iszonyu rablóbanda alakult, mely évtizedeken át remegésben tartotta a vidéket, mely nyilt harczot folytatott a szervezett társadalommal. Oly mérészek voltak, hogy egyik kémjök Rákoson, másik a Dörgő nevü csucson állott, s ezeknek jeladására megrohanták az utasokat, kirabolták, legyilkolták, a falukba nyiltan bementek, dorbézoltak, a népre élelmi adót vetettek anélkül, hogy valaki bántani merte volna. Rablott kincseiket pedig Borzás nevű erdő rejtett pinczéiben tartották.A hatóság minden ellenök rendezett hadmenete – melyekről jó kémjeik előre értesítették – mindig sükertelen volt s végre is egyes bátor utasok egyenként ejték őket el. Igy egykor egy egész vásár népét rendre feltartóztatták, fákhoz kötözték, s midőn ott egész kényelemmel próbálgatnák a zsákmányul esett csizmákat, egy bátor pásztor fiu egyik elbujt őrkatona kezéből kiragadott puskával nagy zajjal nékiek rohant, a többi elfutott, de a legmerészebbet Noda Nyikulájt, egy kiszabadult szijgyártó legény lefogta, mig a pásztorfiu kezei közt agyonverte. Egy Legátust, egy flótával utazó vándor troubadurt, két rabló rohan meg, s pénzét kérik. „Jó szivvel” – mond ez – zsebében lévő kevés pénzét szétszórva, de mig a rablók szedegetnék, egyiket, még a Rika aljában kilőtt üres, pisztolyával agyonüti, a más elszalad, ő pedig a leütött zsivány zsebében talált néhány száz forinttal felgazdagodva, vigan fuvolázva folytatta útját.
Máskor egy öreg embert rohan meg egyik rabló, s mivel régi haragosa, mond néki: ”Jánosbá, készüljön meghalni” ,Engedj imádkoznom‘, felel ez s letérdelve kucsmáját protestáns szokás szerént arcza elébe illeszté, de a kucsmában mordáj volt, s azzal lelőtte a rablót. Dregust plane csudaszerüleg egy óriási kigyóval folyt küzdelemben ejti el a néphit, utolsó fiát f.-rákosi Asztalos Ferencz (kire rátört volt) lővi agyon. Ezek csak apró töredékek, de száz még száz rémtörténetek vannak a Rikáról, melyekből több kötetet lehetne össze irni. Ma hála az égnek biztos az út, s mi félelem nélkül léphetünk rengetegjei közé.."
Érintjük mi is azt a helyet, ahol egykoron az Andaházi fogadó állott, Lőrincz tanár úr pedig a tőle megszokott ízes humorral fűszerezve adja elő Dregus Istók és cimborái történetét. A fogadót, úgy tudjuk, az 1700-as évek végén hatóságilag leromboltatták. Ma már csak békés szénégetők vannak a környéken, és itt lapul, az erdő sűrűjében, nem messze az úttól, a legendás Réka királyné sírja is. Az útról letérve meg is találjuk a Rika- patak medrében fekvő hatalmas sziklakövet, mely alatt a legenda szerint Attila első felesége, Réka királyné alussza álmát.
"Attila, a hunok nagy királya, csaták után rendszerint a Rika erdejében pihent meg. Ott volt a Hegyestetőn hatalmas nagy vára. Ott lakott a felesége is, Réka királynő, és három szép dalia fia.
Történt egyszer,hogy a királyné befogatott hat tüzescsikót a hintajába, a szélnél is sebesebben hajtatott át a Rika erdején. Amikor a Bikás hegyen vágtattak a csikók, hirtelen-váratlan egy megvadult bika száguldott szembe velük. A paripák megriadtak, félre ugrottak, a hintó felfordult. Réka királyné beleesett a Rika patakjába, s ott halt meg szörnyű halálnak halálával.
Hej, nagy bánat borult Attila király udvarára, nagy bánat az egész országra! Felkeredtek a népek mindenfelől, jöttek a nagy királyné temetésére, hogy lássák még egyszer. Három napig volt kiterítve a királyné. A negyedik napon volt a temetés, de a gyászoló gyülekezetnek el kellett távolodnia a Rika erdejéből. Nem volt szabad látniuk, hogy hova temetik el Réka királynét.
Hármas koporsóba zárták Réka királyné holttestét; színarany volt a belső, ezüst a középső, vas a külső. Aztán négy rabszolga a vállára vette, a várból levitte a Rika patak partjára. Ott egy feneketlen mély gödörbe eresztettek a koporsót s ráhengerítettek egy nagy mészkövet. Attila a temetést a varból nézte végig, s szeme láttára ereszkedett kardjába mind a négy rabszolga. Így Attilán kívül senki más tanúja nem maradt annak, hova temettek a királynét.
Az a nagy kő, amely alá a királynét temettek, meg most is ott hever a Rika patak partján. Senki lélek nem háborítja a királyné nyugalmát".
Innen a már említett Hegyes-tető felé vezet a kirándulók útja, a "cukorsüveg alakú bércre", melynek tetejét Huszt- vagy Attila vára koronázta egykoron. Bő félórás kapaszkodó után érünk ki a magaslatra. Orbán Balázs így ír az itt található romról:
„Az itt feküdt vár nagy kiterjedésű és jelentékeny sohasem lehetett; a csúcs tetején egy 45 lépés kerületű körfalnak látszik alapja, mely hihetőleg egy kör-donjonnak maradványa. A fal néhol több láb magasságra felülemelkedik a föld színén, míg más helyütt már el van hantolva. Belterén kincskeresők által ásott mély üregek tátongnak. (…)Öreg emberek még emlékeznek arra, hogy e vár fala több öl magasságban fenn állott, s a közép torony csaknem épen megvolt; de akkor midőn az e hegy alatt elvonuló országút s az említett Andaházi korcsma épült, annak falai lebontattak, lehengergetett kövei az út kirakására és a korcsma építésére használtattak fel.”
A tetőn megpihen a csapat, a feltételezett vár helyén ma már csak ásatások nyomai láthatóak. A túrázokhoz itt csatlakozik Andorkó Ferenc, a felsőrákosi közbirtokosság elnöke, akinek vezetésével tovább haladunk a Hegyes- tetőtől a Rika és Nádas- patakok által közrezárt Kustaly nevű hegyélen, rövidesen egy újabb romhoz érve. Ezen a hegyélen találhatóak a Kakasborozda maradványai is, azaz annak a székelyföldi töltésvonulatnak a nyomai, mely a kora Árpád-kori kelet- magyarországi védelmi rendszer részét képezték. Az ennek közelében található rom is valószínűleg kilátótorony lehetett, a felsőrákosi közbirtokosság szándéka most turisztikai céllal újjáépíteni. Rövid pihenő után tovább folytatjuk utunkat erdőirtásokon és cihereseken át, míg végül aztán balra lekanyarodunk a Nádas- patak völgyébe, az itt található sósfürdőhöz. A fürdőt is a felsőrákosi közbirtokosság alakította ki egy sós- forrásból, és míg a kirándulók egy része ebédel és pihen, addig többen kipróbálják a fürdő vízének gyógyító hatásait is.
Késő délutánra jár, mire a kirándulók elhagyják a Nádas-patak völgyét és vele együtt a legendás Rika-erdőt. Az idő szinte észrevétlenül elrepült, úgyhogy mire megpillantjuk ismét Felsőrákos házait, addigra a nap is búcsút int a kirándulóknak. És öreg este lett mire elfáradva, de élményekben gazdag túrával ezúttal is magunk mögött visszaérünk Barótra.
fotók: Böjte Ferenc
fotók: Lőrincz Sándor
