Járjuk be Erdővidéket! (100.) - túrabeszámoló
Sorozatzáró századik túra a Kormos völgyében
Századik túra. Igen, ezt is megértük! Sok ember örömére és sok ember szomorúságára, hiszen ez volt egyben az utolsó „Járjuk be Erdővidéket!” túra. Igen, az utolsó! A múlt hónapi túránk beszámolójában már részletesen leírtam, hogy miért, ezért most ismét nem feszegetem az okát. Vége és ennyi. Tizenkét kirándulást terveztünk és nyolc év alatt száz lett belőle. Szép volt, tartalmas volt, érdekes volt, és ennyi volt ...
Túrasorozatunk története során már két alkalommal (50. és 90. túrák) szerveztünk kétnapos kirándulást, így természetes volt, hogy a századik túránk is kétnapos lesz. Mivel elsősorban Erdővidék megismeréséről szólt a kezdeményezés, egyértelmű volt, hogy csakis erdővidéki szálláshelyen fogunk megszállni. Sajnos térségünkben még nincs nagy választási lehetőség a településeken kivüli szálláslehetőségek terén, így gyorsan kinéztük a fülei erdőn, különleges természeti környezetben található Kormos panziót magunknak és a tulajdonosokkal közösen a mindannyiunknak megfelelő időpontot. Július 21-én, Barótról indulva, a csomagjaink egy részét a panzióban lepakolva, a Kormos völgyén haladva a megyehatárig autókáztunk, ahonnan huszonnyolc személyt számláló csapatunk gyalog folytatta útját a mintegy tíz kilométerre található Büdösfürdőig. Közben csatlakozott hozzánk a Duna Tv két tagú stábja is, akik a Kárpát Expressz nevű műsor részére készítettek felvételeket túrasorozatunk jubileumi kiadásáról. Egy kis mofettázást és ünnepi sörözést követően meg is fordítottuk szekerünk rúdját. Visszafele nagyot pihentünk a Somkút forrásánál, illetve sűrű málnászás és áfonyászás közepette meglátogattuk a Kormos forrásvidékén kialakult, többszáz hektáron elterülő Lucs lápot is, ahol már jártunk ugyan öt évvel ezelőtt, a negyvenegyedik túránk keretében, de amelynek egyedi szépségével, leírhatatlan nyugodtságot árasztó hangulatával, akkor sem és most sem tudtunk betelni. A Lucs tőzegláp egy olyan hely, ahová legalább egyszer mindenkinek érdemes ellátogatni. Innen gyalog érkeztünk vissza járműveinkhez, majd félórányi utazás után a Kormos panzióhoz, ahol ünnepélyes keretek között lezártuk a túrasorozatot. A túrasorozat ötletgazdája dr. Ágoston István családorvos jelképes ajándékkal köszönte meg Lőrincz Sándor túravezetőnek és Demeter Zoltán túraszervezőnek a nyolc éven át zajló, kitartó ügyködést, illetve Böjte Ferenc újságírónak a túrasorozat honlapjának létrehozását és folyamatos feltöltését. A honlapunkon az elkövetkezőkben is elérhetőek lesznek a túrák fényképes és írásos beszámolói, segítséget nyújtva az Erdővidékre, Székelyföldre látogatóknak az ott tárolt sok-sok leírás, fotó és turisztikai információ révén.
Másnap, tizennégy létszámúra csapant csapatunk egy közelebbi, könnyebb útvonalat választott magának. A Kovácsok patakának völgyén a Gyertyános tetőre sétáltunk ki, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Kormos völgyére, Erdővidék e különlegesen szép medencezúgára. A kellemes hangulatú, hosszú pihenőkkel és visszaemlékező beszélgetésekkel tűzdelt sétánkat követően enyhe szomorúsággal búcsúztunk el egymástól és tértünk haza otthonainkba. Ezúttal már nem hangzott el a következő túra beharangozója, de mindannyian tudtuk, hogy nem ez volt az utolsó kirándulásunk. Más, családiasabb formában mindannyian tovább fogjuk járni az elmúlt nyolc év alatt alaposabban megismert, szeretett szülöföldünk tájait.
Végezetül, a túrasorozat szervezőjeként, szeretném még egyszer megköszöni mindazoknak, akik a száz túra során bármivel is segítették, támogatták kezdeményezésünket, és köszönet mindazoknak, akik felhívásainkat olvasva, meghallva, bakkancsot húztak a lábukra, túrabotot vettek a kezükbe és velünk együtt járták Erdővidék, Székelyföld gyönyörű tájait. Sok-sok további hasonló élményt kívánva zárom utolsó beszámolómat és arra bíztatok mindenkit, hogy az elkövetkezőkben, ha hiányát érzi, honlapunk segítségével (www.erdovidek.weebly.com) járja be újra és újra Erdővidéket, illetve a szomszédos térségek csodálatos tájait.
Tisztelettel: Demeter Zoltán (erdővidéki)
Sorozatzáró századik túra a Kormos völgyében
Századik túra. Igen, ezt is megértük! Sok ember örömére és sok ember szomorúságára, hiszen ez volt egyben az utolsó „Járjuk be Erdővidéket!” túra. Igen, az utolsó! A múlt hónapi túránk beszámolójában már részletesen leírtam, hogy miért, ezért most ismét nem feszegetem az okát. Vége és ennyi. Tizenkét kirándulást terveztünk és nyolc év alatt száz lett belőle. Szép volt, tartalmas volt, érdekes volt, és ennyi volt ...
Túrasorozatunk története során már két alkalommal (50. és 90. túrák) szerveztünk kétnapos kirándulást, így természetes volt, hogy a századik túránk is kétnapos lesz. Mivel elsősorban Erdővidék megismeréséről szólt a kezdeményezés, egyértelmű volt, hogy csakis erdővidéki szálláshelyen fogunk megszállni. Sajnos térségünkben még nincs nagy választási lehetőség a településeken kivüli szálláslehetőségek terén, így gyorsan kinéztük a fülei erdőn, különleges természeti környezetben található Kormos panziót magunknak és a tulajdonosokkal közösen a mindannyiunknak megfelelő időpontot. Július 21-én, Barótról indulva, a csomagjaink egy részét a panzióban lepakolva, a Kormos völgyén haladva a megyehatárig autókáztunk, ahonnan huszonnyolc személyt számláló csapatunk gyalog folytatta útját a mintegy tíz kilométerre található Büdösfürdőig. Közben csatlakozott hozzánk a Duna Tv két tagú stábja is, akik a Kárpát Expressz nevű műsor részére készítettek felvételeket túrasorozatunk jubileumi kiadásáról. Egy kis mofettázást és ünnepi sörözést követően meg is fordítottuk szekerünk rúdját. Visszafele nagyot pihentünk a Somkút forrásánál, illetve sűrű málnászás és áfonyászás közepette meglátogattuk a Kormos forrásvidékén kialakult, többszáz hektáron elterülő Lucs lápot is, ahol már jártunk ugyan öt évvel ezelőtt, a negyvenegyedik túránk keretében, de amelynek egyedi szépségével, leírhatatlan nyugodtságot árasztó hangulatával, akkor sem és most sem tudtunk betelni. A Lucs tőzegláp egy olyan hely, ahová legalább egyszer mindenkinek érdemes ellátogatni. Innen gyalog érkeztünk vissza járműveinkhez, majd félórányi utazás után a Kormos panzióhoz, ahol ünnepélyes keretek között lezártuk a túrasorozatot. A túrasorozat ötletgazdája dr. Ágoston István családorvos jelképes ajándékkal köszönte meg Lőrincz Sándor túravezetőnek és Demeter Zoltán túraszervezőnek a nyolc éven át zajló, kitartó ügyködést, illetve Böjte Ferenc újságírónak a túrasorozat honlapjának létrehozását és folyamatos feltöltését. A honlapunkon az elkövetkezőkben is elérhetőek lesznek a túrák fényképes és írásos beszámolói, segítséget nyújtva az Erdővidékre, Székelyföldre látogatóknak az ott tárolt sok-sok leírás, fotó és turisztikai információ révén.
Másnap, tizennégy létszámúra csapant csapatunk egy közelebbi, könnyebb útvonalat választott magának. A Kovácsok patakának völgyén a Gyertyános tetőre sétáltunk ki, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Kormos völgyére, Erdővidék e különlegesen szép medencezúgára. A kellemes hangulatú, hosszú pihenőkkel és visszaemlékező beszélgetésekkel tűzdelt sétánkat követően enyhe szomorúsággal búcsúztunk el egymástól és tértünk haza otthonainkba. Ezúttal már nem hangzott el a következő túra beharangozója, de mindannyian tudtuk, hogy nem ez volt az utolsó kirándulásunk. Más, családiasabb formában mindannyian tovább fogjuk járni az elmúlt nyolc év alatt alaposabban megismert, szeretett szülöföldünk tájait.
Végezetül, a túrasorozat szervezőjeként, szeretném még egyszer megköszöni mindazoknak, akik a száz túra során bármivel is segítették, támogatták kezdeményezésünket, és köszönet mindazoknak, akik felhívásainkat olvasva, meghallva, bakkancsot húztak a lábukra, túrabotot vettek a kezükbe és velünk együtt járták Erdővidék, Székelyföld gyönyörű tájait. Sok-sok további hasonló élményt kívánva zárom utolsó beszámolómat és arra bíztatok mindenkit, hogy az elkövetkezőkben, ha hiányát érzi, honlapunk segítségével (www.erdovidek.weebly.com) járja be újra és újra Erdővidéket, illetve a szomszédos térségek csodálatos tájait.
Tisztelettel: Demeter Zoltán (erdővidéki)
https://www.youtube.com/watch?v=pReKGbpBlhk
