Középajta- Móric patak völgye- Köztető(787 m)- Bükkfej(821 m)- Lőrinc patak völgye- Köpecbánya- Barót
Táv: kb. 12 km
Menetidő: 4- 5 óra
Június 5-én, szombaton, negyedszer indultunk túrázni a Járjuk be Erdővidéket honismereti túrasorozat keretében. Túránk kiindulópontja ezúttal Középajta volt, ahova Barótról autóbusszal jutottunk el. Középajtán, a református templomnál Berszán István református lelkész fogadja 48 fős csapatunkat. A templom udvarán található a falu jeles személyiségének, Benkő Józsefnek a mellszobra, aki bár nem Középajtán született, itt szolgált lelkészként 1767-től 1787-ig. Mellette a világháborúk hősi halottainak emlékműve valamint egy, az 1848-as forradalom tiszteletére állított kopjafás emlékmű is található, rajta a felirattal: Hazádnak rendületlenül.
A templomban Berszán tiszteletes mesél a templom érdekességeiről, történetéről. A református templomokban mindenütt található lányok-és fiúk karja mellett, a középajtai templomban öregek karja is van, ahova mind a mai napig az idős egyháztagok szoktak ülni. A karzatnak külön kijárata van, és azzal a gyakorlati céllal épült, hogy a hosszabb istentiszteletek alatt az idősebb bácsik ki tudjanak menni a templomból, anélkül, hogy zavarnák az istentiszteletet. A templom a mai végleges formáját 1832-ben nyerte el, utoljára 2001-2002-ben javították. A falu első református papja Patakfalvy István volt, aki már 1619-ben szolgált Középajtán. Megtudjuk azt is, hogy Középajtán a református egyháznak nagyon sok anyakönyve, jegyzőkönyve eltűnt az idők folyamán, a papilak kétszer égett le, 1968-ban a maradék anyagot is az állami levéltárba szállították. Középajtán már az 1600-as évek végétől megszervezték a lányok oktatását, ami abban az időben ritkaságszámba ment és külön érdekessége a dolognak, hogy a tanítást a templom harangozója végezte.
A temlomból a falu temetője velé vesszük utunkat, ahol Benkő József sírjánál pihenünk meg. Túravezetőnk elmondja, hogy Benkő József egyházfi létére a tudománynak is tudott alkotni, többek között nyelvészetben, biológiában, történelemben jeleskedett. Méltatlanul elfelejtették, pedig megérdemelné, hogy nyughelye zarándokhely legyen, hisz „hősők az örök túlélők is, kik verejtékes ingjük alá rejtve, testük párolgó melegébe takarva, elhozták, viszik tovább élve a jövőt.”
A temetőkertből visszatérve, a Móric patak völgyén kapaszkodunk ki a szárazajtai medencét közrezáró Baróti-hegység nyugati gerincére, előszőr a Köztetőt, majd a Bükkfej 821 méter magas hegyi legelőjét érintjük, miközben gyakran meg-megállunk megkostólni a bokoraljakban pirosló, zamatos erdei szamócát. A Bükkfej tetején szalonnát sütünk, innen ereszkedünk be a szebb napokat is megélt, ma már romokban heverő Köpecbányára, ahol az egykor virágzó iparágra ma már csak a bányató emlékeztet néma víztükrével. A tótól a köpecbányai temetőn át folytatjuk utunkat Barót fele, a két települést elválasztó magaslaton levő keresztnél még egy utolsó pihenőt tartva. A legenda szerint az errejárók, ha visszanéztek Barótra vagy Köpecbányára és valami jóra gondoltak, kívánságuk teljesült. A mi tekintetünk Barót fele kalandoz, és leereszkedve a völgybe, teljesül kívánságunk: megérkezünk utunk végpontjához.
fotók: Iszlay Szilvia
