A képek teljes képernyős változatban való megtekintése Google Chrome-ban: kattits a beállításokra(jobb felső sarokban), tovább a Zoomra, itt a jobb szélső ikonra. Kilépés a teljes képernyős változatból: F11-el. Várom a mások által készített képeket is: [email protected]
Új képek ezen az oldalon: Demeter Zoltántól
Új képek ezen az oldalon: Demeter Zoltántól
Erdőfüle- Bogarazó domb- Cseresznyénes erdő- Buzogó borvízforrás- Aranybánya- Kőhát- tető- Dobó kápolna romjai- Kormos patak völgye- diatomit bánya- Kormos patak völgye
menetidő: kb.6 óra
táv: kb. 15 km
Csaknem negyven résztvevővel, szomorkás, hűvős őszi időben került sor a nyolcadik erdővidéki honismereti túrára október 16-án.
A szürke égbolt ellenére, a vöröses- sárga vagy rozsdabarna színbe öltözött természet látványa minden fáradtságukért kárpótolta a kirándulókat.
A csapat első útja az erdőfülei református templomhoz vezetett, ahol Nagy Zoltán lelkipásztor annak történetét mesélte el röviden: a mostani templom építését 1904-ben fejezték be, az 1897-ben lebontott régi, XIII. századi templom helyére építették. Az éppen zajló feljavítási munkálatok miatt a templom nem volt látogatható, ehelyett a régi templom harangját mutatja meg a tiszteletes a kirándulóknak– a rajta található betűtípusok alapján legalább 600 évesre datálják és a megye egyik legrégebbi, műkincs értékű harangjaként tartják számon.
A templom mellett található kopjafás temető volt a túra következő pontja: szokás minden temetkezéskor kopjafát elhelyezni a sírokra, viszont nem mindegyik marad meg– mondta a tiszteletes– van amelyik otthon végzi felaprítva, helyére márványsírkő kerül. A faluban ma is élő kopjafa faragók közül Csog Dénes és ifj. Kelemen József nevét említette meg a lelkipásztor.
A falut elhagyva, rövidesen már a közeli Bogarazó domb magaslatáról tárulkozó látvány gyönyörködtette a kirándulók szemét, előtérben a falu templomával, a homályba vesző látóhatárt Erdővidék dombjai zárták. A túravezető, Lőrincz Sándor elmesélte a hely nevének eredetét: valamikor a lovakat ide csapták ki „bogarászni”, hogy túlságosan el ne lustuljanak amikor épp nem volt szükség rájuk.
Innen mezei úton folytatódott tovább a túra a Cseresznyénes erdő fele, melynek túloldalán, a Valál- patak völgyében található Buzogó borvízforrásnál a tízórai már igencsak jólesett a túrázóknak. A forrás egy erdészház mellett található, hozama : 150 liter percenként.
Rövid borvízkostóló és pihenő után a csapat a Tóth Mózes pusztája felé vette útját, majd a Felső- Valál mező érintésével megérkeztek az Erős- oldal erdejében található „aranybányához”, vagyis ahhoz a vájathoz, mely valamikor az itt található vasérc által megélhetést biztosított számos környékbeli embernek, azaz „aranyat ért” sokak számára. Ezért is nevezték aranybányának, járataiban a vasolvasztás ősi(vaskorból származó) bizonyítékai is előkerültek.
A bányavájat után, a gyalogtúra résztvevői a Baktoró- vagy Baktörő-tetőt érintették, majd a Szakácsné pusztáján át folytatva útjukat, kiértek az útvonal legmagasabb pontjára, a 730 méter magas Kőhát- tetőre.
Tovább már lefele vitt az út, melyen egy keskeny erdősáv után előbukkantak a Kormos patak völgyében fekvő egykori falu, Dobó kápolnájának romjai. A falut, a hagyomány szerint Barcsai Ákos erdélyi fejedelmet trónra helyező tatárok dúlták fel az 1600-as években. A kápolnát búcsúhelyként használták sokáig a katolikusok, mígnem ezen búcsúk be nem tiltottak.
A kápolnától nem messze, a Kormos patak völgye irányába, a falu egykori plébániatemplomának romjai is megértek egy rövid pihenőt. A romok helyreállításával az elmúlt években a baróti Dobó- Valál Egyesület foglalkozott, maga a templom valamikor a XVII. század elején egy földrengés alkalmával pusztult el.
A túrázók ezután egy rövid kitérővel meglátogatták a Kormos baloldali mellékpatakai, a Salamás-és Gerend patakok közötti domboldalon található, évtizedek óta felhagyott diatomit bányát, mely egyben a nyolcadik honismereti túra utolsó állomása is volt. A következő túrára november 13-án kerül sor, Szárazajta- Bodos- Barót útvonallal.
menetidő: kb.6 óra
táv: kb. 15 km
Csaknem negyven résztvevővel, szomorkás, hűvős őszi időben került sor a nyolcadik erdővidéki honismereti túrára október 16-án.
A szürke égbolt ellenére, a vöröses- sárga vagy rozsdabarna színbe öltözött természet látványa minden fáradtságukért kárpótolta a kirándulókat.
A csapat első útja az erdőfülei református templomhoz vezetett, ahol Nagy Zoltán lelkipásztor annak történetét mesélte el röviden: a mostani templom építését 1904-ben fejezték be, az 1897-ben lebontott régi, XIII. századi templom helyére építették. Az éppen zajló feljavítási munkálatok miatt a templom nem volt látogatható, ehelyett a régi templom harangját mutatja meg a tiszteletes a kirándulóknak– a rajta található betűtípusok alapján legalább 600 évesre datálják és a megye egyik legrégebbi, műkincs értékű harangjaként tartják számon.
A templom mellett található kopjafás temető volt a túra következő pontja: szokás minden temetkezéskor kopjafát elhelyezni a sírokra, viszont nem mindegyik marad meg– mondta a tiszteletes– van amelyik otthon végzi felaprítva, helyére márványsírkő kerül. A faluban ma is élő kopjafa faragók közül Csog Dénes és ifj. Kelemen József nevét említette meg a lelkipásztor.
A falut elhagyva, rövidesen már a közeli Bogarazó domb magaslatáról tárulkozó látvány gyönyörködtette a kirándulók szemét, előtérben a falu templomával, a homályba vesző látóhatárt Erdővidék dombjai zárták. A túravezető, Lőrincz Sándor elmesélte a hely nevének eredetét: valamikor a lovakat ide csapták ki „bogarászni”, hogy túlságosan el ne lustuljanak amikor épp nem volt szükség rájuk.
Innen mezei úton folytatódott tovább a túra a Cseresznyénes erdő fele, melynek túloldalán, a Valál- patak völgyében található Buzogó borvízforrásnál a tízórai már igencsak jólesett a túrázóknak. A forrás egy erdészház mellett található, hozama : 150 liter percenként.
Rövid borvízkostóló és pihenő után a csapat a Tóth Mózes pusztája felé vette útját, majd a Felső- Valál mező érintésével megérkeztek az Erős- oldal erdejében található „aranybányához”, vagyis ahhoz a vájathoz, mely valamikor az itt található vasérc által megélhetést biztosított számos környékbeli embernek, azaz „aranyat ért” sokak számára. Ezért is nevezték aranybányának, járataiban a vasolvasztás ősi(vaskorból származó) bizonyítékai is előkerültek.
A bányavájat után, a gyalogtúra résztvevői a Baktoró- vagy Baktörő-tetőt érintették, majd a Szakácsné pusztáján át folytatva útjukat, kiértek az útvonal legmagasabb pontjára, a 730 méter magas Kőhát- tetőre.
Tovább már lefele vitt az út, melyen egy keskeny erdősáv után előbukkantak a Kormos patak völgyében fekvő egykori falu, Dobó kápolnájának romjai. A falut, a hagyomány szerint Barcsai Ákos erdélyi fejedelmet trónra helyező tatárok dúlták fel az 1600-as években. A kápolnát búcsúhelyként használták sokáig a katolikusok, mígnem ezen búcsúk be nem tiltottak.
A kápolnától nem messze, a Kormos patak völgye irányába, a falu egykori plébániatemplomának romjai is megértek egy rövid pihenőt. A romok helyreállításával az elmúlt években a baróti Dobó- Valál Egyesület foglalkozott, maga a templom valamikor a XVII. század elején egy földrengés alkalmával pusztult el.
A túrázók ezután egy rövid kitérővel meglátogatták a Kormos baloldali mellékpatakai, a Salamás-és Gerend patakok közötti domboldalon található, évtizedek óta felhagyott diatomit bányát, mely egyben a nyolcadik honismereti túra utolsó állomása is volt. A következő túrára november 13-án kerül sor, Szárazajta- Bodos- Barót útvonallal.
