Járjuk be Erdővidéket! (85.) - túrabeszámoló
Húsvéti túra Székelymuzsna és Székelyderzs környékére
Egy székelymuzsnai-székelyderzsi kirándulás megszervezésének ötlete már jó ideje érlelődött kirándulás sorozatunk szervezőinek fejében. Székelymuzsna, mert egy jó ideje ez a kis falu a nyári lakhelye állandó túravezetőnknek, Lőrincz Sándor tanár úrnak, és a szomszédos Székelyderzs, mert itt található az egyetlen olyan erdélyi magyar vonatkozású épület, épületegyüttes, nevezetesen a székelyderzsi unitárius vártemplom, amelyik 1999-től, hat másik szász erődtemplommal közösen, szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
Április 15-én, Húsvét szombatján, a déli harangszó előtt egy bő órával érkezett meg 30 tagot számláló csapatunk a székelymuzsnai Kinda portára, ahol Kinda Irma tanárnő ízletes pánkóval, míg Lőrincz Sándor tanár úr sompálinkával fogadott bennünket. Miután kigyönyörködtük magunkat a kiskert helyi különlegességében, a ramocsavirágban (henyeboroszlán), megismerkedtünk a település történetével és egy körséta révén a falu fontosabb részeivel, épületeivel is, majd a 820 méter magas Lik-tető irányába indultunk. Utunkat végig illatozó tavaszi virágok, virágzó bokrok és fák díszítették: primula és barack, százszorszép és gyermekláncfű, tavaszi kankalin és kökénybokrok nyújtottak gyönyörű és felejthetetlen esztétikai élményt számunkra. Útban a tető felé, vissza-visszanézve egyre távolabb került a falu és egyre több környező domb és hegy vált láthatóvá. A gerincre felérve túravezetőnk az egykori magyar-román határon vezetve elmesélte, hogy a környékbeliek csak 3 napig örvendhettek a visszatérésnek a kicsi magyar világ idején, majd újabb határmódosítás következett és a két székely falu abban a rövid időszakban sem tartozhatott oda, ahol a helye lett volna. Azért olyan rövid a második világháborúban elesett falubeliek névsora is – meséli házigazdánk, mert a helybeli legények bizony átszöktek a határon és a másik, a magyar oldalon harcoltak. Mivel szép napsütéses volt az idő egy, a világégésben ágyúfészeknek használt, gödörben tüzet raktunk és az idén először szalonnát is sütöttünk. Itt egy különleges meglepetésben is részünk volt. Az egyik sepsiszentgyörgyi törzs-túratárs, Melkuhn Andrea 85-ös cukorkaszámmal díszített csokis-muroktortával köszöntötte a túrasorozat szervezőit, amely tortát, nagy megelégedéssel el is fogyasztottunk a helyszínen. Pihenőnket követően a Halasz-erdőn átsétálva ereszkedtünk alá a szomszédos Székelyderzsbe, ahol már várt ránk a közelmúltban felújított unitárius vártemplom lelkésze, Demeter Sándor Lóránd, aki április 4-én Erdővidék Múzeuma Tortoma Önképzőkérének vendégeként is elmesélte már a 10 év alatt lezajlott felújítás történetét. A szűk két héttel ezelőtti elméleti felkészítő után, most élőben is megcsodálhattuk a szakszerű módon felújított, toronyból, várfalból és templomból álló épületegyüttest, majd a templom meglátogatása során megcsodálhattuk, annak gyönyörűen restaurált Szent László legendát ábrázoló freskóját, rovásírásos emlékét, vargyasi festett kazettáit és kedves házigazdánknak köszönhetően hallhattunk részletes helytörténeti és szakszerű művészettörténeti ismertetőt is. Ezúton is köszönjük a szíves vendéglátást. A bátrabbak a 38 méter magas toronyba is felmásztak, majd a szokásos csoportkép elkészítését követően, élményekkel telítve, személyszállító járműveinkkel érkeztünk haza, Erdővidékre.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik. Nyolcvanhatodik, május 7-re (vasárnap) tervezett kirándulásunk keretében ismét a csillaglevelű nárcisz virágzását csodáljuk meg, de rendhagyó módon most nem az erdőfülei Kankóskertben, hanem a szentegyházi-lövétei nárciszmezőn.
Demeter Zoltán
Húsvéti túra Székelymuzsna és Székelyderzs környékére
Egy székelymuzsnai-székelyderzsi kirándulás megszervezésének ötlete már jó ideje érlelődött kirándulás sorozatunk szervezőinek fejében. Székelymuzsna, mert egy jó ideje ez a kis falu a nyári lakhelye állandó túravezetőnknek, Lőrincz Sándor tanár úrnak, és a szomszédos Székelyderzs, mert itt található az egyetlen olyan erdélyi magyar vonatkozású épület, épületegyüttes, nevezetesen a székelyderzsi unitárius vártemplom, amelyik 1999-től, hat másik szász erődtemplommal közösen, szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
Április 15-én, Húsvét szombatján, a déli harangszó előtt egy bő órával érkezett meg 30 tagot számláló csapatunk a székelymuzsnai Kinda portára, ahol Kinda Irma tanárnő ízletes pánkóval, míg Lőrincz Sándor tanár úr sompálinkával fogadott bennünket. Miután kigyönyörködtük magunkat a kiskert helyi különlegességében, a ramocsavirágban (henyeboroszlán), megismerkedtünk a település történetével és egy körséta révén a falu fontosabb részeivel, épületeivel is, majd a 820 méter magas Lik-tető irányába indultunk. Utunkat végig illatozó tavaszi virágok, virágzó bokrok és fák díszítették: primula és barack, százszorszép és gyermekláncfű, tavaszi kankalin és kökénybokrok nyújtottak gyönyörű és felejthetetlen esztétikai élményt számunkra. Útban a tető felé, vissza-visszanézve egyre távolabb került a falu és egyre több környező domb és hegy vált láthatóvá. A gerincre felérve túravezetőnk az egykori magyar-román határon vezetve elmesélte, hogy a környékbeliek csak 3 napig örvendhettek a visszatérésnek a kicsi magyar világ idején, majd újabb határmódosítás következett és a két székely falu abban a rövid időszakban sem tartozhatott oda, ahol a helye lett volna. Azért olyan rövid a második világháborúban elesett falubeliek névsora is – meséli házigazdánk, mert a helybeli legények bizony átszöktek a határon és a másik, a magyar oldalon harcoltak. Mivel szép napsütéses volt az idő egy, a világégésben ágyúfészeknek használt, gödörben tüzet raktunk és az idén először szalonnát is sütöttünk. Itt egy különleges meglepetésben is részünk volt. Az egyik sepsiszentgyörgyi törzs-túratárs, Melkuhn Andrea 85-ös cukorkaszámmal díszített csokis-muroktortával köszöntötte a túrasorozat szervezőit, amely tortát, nagy megelégedéssel el is fogyasztottunk a helyszínen. Pihenőnket követően a Halasz-erdőn átsétálva ereszkedtünk alá a szomszédos Székelyderzsbe, ahol már várt ránk a közelmúltban felújított unitárius vártemplom lelkésze, Demeter Sándor Lóránd, aki április 4-én Erdővidék Múzeuma Tortoma Önképzőkérének vendégeként is elmesélte már a 10 év alatt lezajlott felújítás történetét. A szűk két héttel ezelőtti elméleti felkészítő után, most élőben is megcsodálhattuk a szakszerű módon felújított, toronyból, várfalból és templomból álló épületegyüttest, majd a templom meglátogatása során megcsodálhattuk, annak gyönyörűen restaurált Szent László legendát ábrázoló freskóját, rovásírásos emlékét, vargyasi festett kazettáit és kedves házigazdánknak köszönhetően hallhattunk részletes helytörténeti és szakszerű művészettörténeti ismertetőt is. Ezúton is köszönjük a szíves vendéglátást. A bátrabbak a 38 méter magas toronyba is felmásztak, majd a szokásos csoportkép elkészítését követően, élményekkel telítve, személyszállító járműveinkkel érkeztünk haza, Erdővidékre.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik. Nyolcvanhatodik, május 7-re (vasárnap) tervezett kirándulásunk keretében ismét a csillaglevelű nárcisz virágzását csodáljuk meg, de rendhagyó módon most nem az erdőfülei Kankóskertben, hanem a szentegyházi-lövétei nárciszmezőn.
Demeter Zoltán
