Járjuk be Erdővidéket! (99.) - túrabeszámoló
Nyári túra Bálványosfürdő környékére
Júniusi kirándulásunk célpontjául Bálványosfürdő környékét néztük ki, túravezetőnk, Gyerő István ürmösi erdészmérnök javaslatára, aki a Bálványosfürdő környékén található gyógyvizes medencéket, egyik kedvenc helyeként rendszeresen látogatja.
Reggel kopogó esőcseppek hangjára és 10 fok körüli hidegre ébredtünk, de gyakorlott túrázóként vallva, hogy nincs rossz idő, csak gyenge turista, szorgosan készülődtünk, miközben azon gondolkodtam, hogy vajon mindenki ott lesz-e a találkahelyen. Odaérve örömmel tapasztaltam, hogy csak egy személy lépett vissza a rossz időre hivatkozva, így Erdővidékről tizenöten indulhattunk útnak. Az útközben tizenhatos létszámúra bővült csapatunk Sepsibükszádot elhagyva, a Mikes fürdők felé vezető ösvény szomszédságában szállt le az országútról. Ekkor még szemerkélő esőben sétáltunk el a Vallató fürdőig, illetve a közelében található mofettáig, de mire a több, kisebb-nagyobb forrással és medencével rendelkező Hammas fürdőig értünk, már el is állt az eső. A tőle nem messze található Bükki-fürdőt is felkeresve, majd gombát, áfonyát és erdei epret szedgetve értünk ki a hágón található bálványosi szállodához. Rövid nézelődést követően, a tavaly októberi emléktúránk alkalmával is meglátogatott Apor lányok feredejéhez sétáltunk le, majd a Gyógyforrások (Lábvizek) mellett elvezető túraösvényen ereszkedtünk be Bálványosfürdőre. Innen előbb a Bálványosvár csonka tornyához kapaszkodtunk ki. A festői környezettel és pazar panorámával rendelkező hegytetőn már napsütés várta csapatunkat. Félórányi fényképezkedést és tájban való gyönyörködést követően többen is megjegyezték csapatunkból, hogy ezt a kirándulást bizony nagy kár lett volna kihagyni. A várromtól való leereszkedésünk után az 1895-ben alapított Csiszárfürdő meglátogatásával folytattuk kirándulásunkat. Többször olvastunk, hallottunk már erről a helyről, de mindezek tudatában sem gondoltuk volna, hogy ennyi apró szépséget, értéket rejt ez a völgy. Borvízforrások, változatos gyógyvizes medencék, székely szauna várja az odalátogatókat, és a tervek szerint a mofetta is látogatható lesz a felújítását követően. Mindezek a kincsek, különleges értékek teljesen ingyen állnak a különleges élményekre vágyó turisták rendelkezésére. A hidegre való tekintettel ezúttal a betervezett fürdőzés elmaradt, csak e sorok írója vette a bátorságot és probált ki három medencét a nyolcból, de többen is megfogadták, hogy még az idén visszalátogatnak ide egy melegebb nyári napon. Mindezért a lehetőségért, az anyagi áldozatokért és az elvégzett sok-sok órányi önkéntes munkáért, illesse dícséret az egykori fürdőalapítót és építőt, a kézdivásárhelyi Csiszár Dénes szeszgyárost, illetve az ükapjuk örökségét 2012-ben visszavásárló és felújító Taierling fivéreket. A szombati nap tanulsága mindenképpen az volt számunkra, hogy soha, semmilyen hátráltató körülmény hatására nem szabad elcsüggedni, feladni a terveidet, mert soha nem tudhatod, hogy mi van a következő kanyar után és nem tudhatod, hogy mit hoz a következő perc, óra vagy nap. Nekünk, az előrejelzésekkel ellentétben, egy szép, élményekkel teli, felejthetetlen napot hozott. Köszönet érte a Fennvalónak!
Kilencvenkilencedik beszámolónk lezárásaként, most olyant fogok írni, amitől vélhetően többen meglepődnek. A következő, július 21-22-re tervezett századik kirándulásunkkal a Járjuk be Erdővidéket! – honismereti túrasorozat szervezése lezárul. Sokan kérdezni fogják, hogy miért? Több oka is van. Azért, mert már rég nem Erdővidék tájait járjuk és furcsán hangzik ezzel a névvel más térségekben zajló túrákat szervezni. Azért, mert a túrasorozat „örökös” túravezetője egészségi okok miatt már nem tudja a túrák vezetését vállalni. Azért, mert a túrasorozat honlapjára már nincs aki feltöltse a beszámolókat, képeket. Azért, mert a túrasorozat szervezője belefáradt egyedül a sok sziszifuszi háttérmunka elvégzésébe. Azért, mert ... a csúcson kell abbahagyni! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy többet nem kirándulunk. Kirándulunk, csak nem szervezett formában. Ezután is lesznek kirándulások, de más köntösbe öltöztetve. Például az októberi Dénes István Emléktúrákat továbbra is meg fogjuk szervezni. Őszintén őrülnék, ha valaki hasonló formában, akár havi rendszerességgel, folytatná a kirándulások szervezését és tanácsokkal, tapasztalataimmal szívesen segíteném. Mi, egy éven át tartó, tizenkét kirándulásból álló sorozatot álmodtunk, terveztünk 2010 elején, és lám, több mint 8 éven keresztül, havi rendszereséggel jártuk szülőföldünk völgyeit, hegyeit, és egy kereken 100 kirándulást tartalmazó csomag lett belőle. Utolsó, századik túránk alkalmával a Kormos patak völgyébe fogunk látogatni.
Demeter Zoltán
Nyári túra Bálványosfürdő környékére
Júniusi kirándulásunk célpontjául Bálványosfürdő környékét néztük ki, túravezetőnk, Gyerő István ürmösi erdészmérnök javaslatára, aki a Bálványosfürdő környékén található gyógyvizes medencéket, egyik kedvenc helyeként rendszeresen látogatja.
Reggel kopogó esőcseppek hangjára és 10 fok körüli hidegre ébredtünk, de gyakorlott túrázóként vallva, hogy nincs rossz idő, csak gyenge turista, szorgosan készülődtünk, miközben azon gondolkodtam, hogy vajon mindenki ott lesz-e a találkahelyen. Odaérve örömmel tapasztaltam, hogy csak egy személy lépett vissza a rossz időre hivatkozva, így Erdővidékről tizenöten indulhattunk útnak. Az útközben tizenhatos létszámúra bővült csapatunk Sepsibükszádot elhagyva, a Mikes fürdők felé vezető ösvény szomszédságában szállt le az országútról. Ekkor még szemerkélő esőben sétáltunk el a Vallató fürdőig, illetve a közelében található mofettáig, de mire a több, kisebb-nagyobb forrással és medencével rendelkező Hammas fürdőig értünk, már el is állt az eső. A tőle nem messze található Bükki-fürdőt is felkeresve, majd gombát, áfonyát és erdei epret szedgetve értünk ki a hágón található bálványosi szállodához. Rövid nézelődést követően, a tavaly októberi emléktúránk alkalmával is meglátogatott Apor lányok feredejéhez sétáltunk le, majd a Gyógyforrások (Lábvizek) mellett elvezető túraösvényen ereszkedtünk be Bálványosfürdőre. Innen előbb a Bálványosvár csonka tornyához kapaszkodtunk ki. A festői környezettel és pazar panorámával rendelkező hegytetőn már napsütés várta csapatunkat. Félórányi fényképezkedést és tájban való gyönyörködést követően többen is megjegyezték csapatunkból, hogy ezt a kirándulást bizony nagy kár lett volna kihagyni. A várromtól való leereszkedésünk után az 1895-ben alapított Csiszárfürdő meglátogatásával folytattuk kirándulásunkat. Többször olvastunk, hallottunk már erről a helyről, de mindezek tudatában sem gondoltuk volna, hogy ennyi apró szépséget, értéket rejt ez a völgy. Borvízforrások, változatos gyógyvizes medencék, székely szauna várja az odalátogatókat, és a tervek szerint a mofetta is látogatható lesz a felújítását követően. Mindezek a kincsek, különleges értékek teljesen ingyen állnak a különleges élményekre vágyó turisták rendelkezésére. A hidegre való tekintettel ezúttal a betervezett fürdőzés elmaradt, csak e sorok írója vette a bátorságot és probált ki három medencét a nyolcból, de többen is megfogadták, hogy még az idén visszalátogatnak ide egy melegebb nyári napon. Mindezért a lehetőségért, az anyagi áldozatokért és az elvégzett sok-sok órányi önkéntes munkáért, illesse dícséret az egykori fürdőalapítót és építőt, a kézdivásárhelyi Csiszár Dénes szeszgyárost, illetve az ükapjuk örökségét 2012-ben visszavásárló és felújító Taierling fivéreket. A szombati nap tanulsága mindenképpen az volt számunkra, hogy soha, semmilyen hátráltató körülmény hatására nem szabad elcsüggedni, feladni a terveidet, mert soha nem tudhatod, hogy mi van a következő kanyar után és nem tudhatod, hogy mit hoz a következő perc, óra vagy nap. Nekünk, az előrejelzésekkel ellentétben, egy szép, élményekkel teli, felejthetetlen napot hozott. Köszönet érte a Fennvalónak!
Kilencvenkilencedik beszámolónk lezárásaként, most olyant fogok írni, amitől vélhetően többen meglepődnek. A következő, július 21-22-re tervezett századik kirándulásunkkal a Járjuk be Erdővidéket! – honismereti túrasorozat szervezése lezárul. Sokan kérdezni fogják, hogy miért? Több oka is van. Azért, mert már rég nem Erdővidék tájait járjuk és furcsán hangzik ezzel a névvel más térségekben zajló túrákat szervezni. Azért, mert a túrasorozat „örökös” túravezetője egészségi okok miatt már nem tudja a túrák vezetését vállalni. Azért, mert a túrasorozat honlapjára már nincs aki feltöltse a beszámolókat, képeket. Azért, mert a túrasorozat szervezője belefáradt egyedül a sok sziszifuszi háttérmunka elvégzésébe. Azért, mert ... a csúcson kell abbahagyni! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy többet nem kirándulunk. Kirándulunk, csak nem szervezett formában. Ezután is lesznek kirándulások, de más köntösbe öltöztetve. Például az októberi Dénes István Emléktúrákat továbbra is meg fogjuk szervezni. Őszintén őrülnék, ha valaki hasonló formában, akár havi rendszerességgel, folytatná a kirándulások szervezését és tanácsokkal, tapasztalataimmal szívesen segíteném. Mi, egy éven át tartó, tizenkét kirándulásból álló sorozatot álmodtunk, terveztünk 2010 elején, és lám, több mint 8 éven keresztül, havi rendszereséggel jártuk szülőföldünk völgyeit, hegyeit, és egy kereken 100 kirándulást tartalmazó csomag lett belőle. Utolsó, századik túránk alkalmával a Kormos patak völgyébe fogunk látogatni.
Demeter Zoltán
