Túra a Madarasi Hargitára
Erdővidék bejárását és alapos megismerését célzó, hét éve indított túrasorozatunk első három esztendejében még valóban csak Erdővidék tájait járták a kirándulásainkon részt vevők, de mivel már annyira keresztül-kasul jártuk a Baróti medence minden zegét-zugát, hogy már alig van ismeretlen hely számunkra, egy idő óta, az évenkénti 12 túrából egyre több az olyan kirándulás, amely Erdővidővidéken kívüli területek “felfedezését” és megismerését célozza meg. Többen is jelezték már félig viccesen, hogy meg kellene fontolni kezdeményezésünk “Járjuk be Székelyföldet!” való átkeresztelését. Július 22-i túránk alkalmával is ismét Erdővidéken kívüli területre, Zetelaka környékére és Székelyföld legmagasabb hegyére, az 1801 méter magas Madarasi Hargitára látogattunk, majd a Tusványos zárónapjának koncertjein vettünk részt.
Honismereti kirándulásunk első megállója a Nagy Küküllő felső szakaszán elhelyezkedő Zetelakán volt, ahol Dimén Csilla, a helybeli Dr. P. Boros Fortunát Középiskola tanárnője kalauzolta el 20 tagú csapatunkat a helyi katolikus templomba, illetve a közelmúltban egyre nagyobb figyelmet kapó, hagyományosan festett és faragott székelykapuk világába. Ismertetője által betekintést nyerhettünk a nagyközség történetébe, a település munkás életébe. A több mint ezerférőhelyes templom meglátogatása során, Papp Antal plébános a katolikus egyházközség mindannapjairól mesélt és elmondta, hogy itt a gyerekek 100%-ban vesznek részt az egyházi tevékenységekben és a felnőttek is rendszeres templombajárók. Például a 4200 tagot számláló egyházközség 20-25 százaléka van jelen az esti miséken. Következő megállónk két faluval tovább, a község önkormányzata által, hagyományápóló és múltidéző szándékkal, két éve építetett ívói vízifűrésznél volt, ahol megidézhettük az egykori vizi erőt felhasználó fűrésztelepek korszakát. Felkeresését ajánljuk az arra látogatóknak (www.vizifuresz.ro). Utunkat tovább folytatva érkeztünk meg a Madarasi Hargita menedékházhoz, ahonnan a “székelyek szent hegyének” is nevezett, 1801 méter magas, tiszta időben különleges panorámával rendelkező, Madarasi Hargita csúcsra másztunk ki. E sorok írója 24 esztendővel ezelőtt járt ezen a hegyen. Akkor még egyetlen kereszt jelölte a magaslatot, most azonban egy egész emlékjel erdő borítja, már nem csak a legmagasabb tetőrészt, hanem annak egész könyékét. Nem mondom, hogy nincs különleges hatása ennek a látványnak, de szerintem egy kicsit sok, ami most ott látható. Székely magashegyi túránk a székely tengerpartnak is becézett zeteváraljai víztározóban való fűrdőzéssel folytatódott. Júliusi kirándulásunk Tusnádfürdőn zárult, ahol a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor az esti koncertjein, a Skorpió és a Kowalsky meg a Vega együttesek fellépésein vettünk részt, majd éjfél után, mikrobusszal érkezünk haza Barótra.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik. Nyolcvankilencedik, augusztus 26-re tervezett kirándulásunk keretében az Úz völgyébe látogatunk.
Demeter Zoltán
Erdővidék bejárását és alapos megismerését célzó, hét éve indított túrasorozatunk első három esztendejében még valóban csak Erdővidék tájait járták a kirándulásainkon részt vevők, de mivel már annyira keresztül-kasul jártuk a Baróti medence minden zegét-zugát, hogy már alig van ismeretlen hely számunkra, egy idő óta, az évenkénti 12 túrából egyre több az olyan kirándulás, amely Erdővidővidéken kívüli területek “felfedezését” és megismerését célozza meg. Többen is jelezték már félig viccesen, hogy meg kellene fontolni kezdeményezésünk “Járjuk be Székelyföldet!” való átkeresztelését. Július 22-i túránk alkalmával is ismét Erdővidéken kívüli területre, Zetelaka környékére és Székelyföld legmagasabb hegyére, az 1801 méter magas Madarasi Hargitára látogattunk, majd a Tusványos zárónapjának koncertjein vettünk részt.
Honismereti kirándulásunk első megállója a Nagy Küküllő felső szakaszán elhelyezkedő Zetelakán volt, ahol Dimén Csilla, a helybeli Dr. P. Boros Fortunát Középiskola tanárnője kalauzolta el 20 tagú csapatunkat a helyi katolikus templomba, illetve a közelmúltban egyre nagyobb figyelmet kapó, hagyományosan festett és faragott székelykapuk világába. Ismertetője által betekintést nyerhettünk a nagyközség történetébe, a település munkás életébe. A több mint ezerférőhelyes templom meglátogatása során, Papp Antal plébános a katolikus egyházközség mindannapjairól mesélt és elmondta, hogy itt a gyerekek 100%-ban vesznek részt az egyházi tevékenységekben és a felnőttek is rendszeres templombajárók. Például a 4200 tagot számláló egyházközség 20-25 százaléka van jelen az esti miséken. Következő megállónk két faluval tovább, a község önkormányzata által, hagyományápóló és múltidéző szándékkal, két éve építetett ívói vízifűrésznél volt, ahol megidézhettük az egykori vizi erőt felhasználó fűrésztelepek korszakát. Felkeresését ajánljuk az arra látogatóknak (www.vizifuresz.ro). Utunkat tovább folytatva érkeztünk meg a Madarasi Hargita menedékházhoz, ahonnan a “székelyek szent hegyének” is nevezett, 1801 méter magas, tiszta időben különleges panorámával rendelkező, Madarasi Hargita csúcsra másztunk ki. E sorok írója 24 esztendővel ezelőtt járt ezen a hegyen. Akkor még egyetlen kereszt jelölte a magaslatot, most azonban egy egész emlékjel erdő borítja, már nem csak a legmagasabb tetőrészt, hanem annak egész könyékét. Nem mondom, hogy nincs különleges hatása ennek a látványnak, de szerintem egy kicsit sok, ami most ott látható. Székely magashegyi túránk a székely tengerpartnak is becézett zeteváraljai víztározóban való fűrdőzéssel folytatódott. Júliusi kirándulásunk Tusnádfürdőn zárult, ahol a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor az esti koncertjein, a Skorpió és a Kowalsky meg a Vega együttesek fellépésein vettünk részt, majd éjfél után, mikrobusszal érkezünk haza Barótra.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik. Nyolcvankilencedik, augusztus 26-re tervezett kirándulásunk keretében az Úz völgyébe látogatunk.
Demeter Zoltán
