2012. július 7.: Bodvaj- Fenyős patak völgye- Nagy- Fenyős tető- Német katonák sírja- Kakukk- hegy alatt- Kakukk- hegy alatti erdészház- Nagyhavas puszta- Halas patak völgye- Fekete patak völgye- Fenyős patak völgye- Bodvaji kohó
Menetidő(pihenővel az erdészháznál): 7-8 óra
résztvevők száma: 62
Hatvanketten Erdővidék tetején
Honismereti túrasorozatunk történetében - az első túrát leszámítva - a kakukkhegyi túránk iránt volt a legnagyobb az érdeklődés. Tucatnyi háromszéki település hatvankét képviselője indult neki Erdővidék legmagasabb hegye, az 1558 méter magas Kakukk-hegy környékének bebarangolására. Állandó túravezetőnk, Lőrincz Sándor tanár úr mellé, felkérésünkre csatlakozott Nagy Gábor kisbaconi erdész is, akinek kiváló helyismerete nélkül valószínűleg sokkal nehezebben tudtunk volna eligazodni a kiterjedt fenyvesekkel, áfonyás tisztásokkal, zegzugos völgyekkel bőven tarkított Dél-Hargita hegycsúcsai között. Ezúton is köszönjük szíves pártfogását.
Túránk kalandosan indult. A Fenyős patak Istenkas nevű völgyszakaszánál egy elromlott teherautó kényszerítette idejekorán gyaloglásra csapatunkat, de félórányi talpalás után, a Buzgó borvíznél utolért és mindannyiunkat a nagyfenyősi út végéig szállított, időt és energiát spórolva ezáltal. Innen fölkapaszkodva a Dél-Hargita gerincére, első pihenőnket a Nagyfenyős tetején lévő tisztáson tartottuk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az alcsíki medence déli részére. Kéklő áfonyák és pirosló erdei eprek által körülölelt útunkat a Benkes tetőt megkerülve folytattuk, érintve a három - második világháborús - német katona fakereszttel megjelölt sírhelyét, majd délceg fenyőfák árnyékában sétálva jutottunk el a kakukkhegyi erdészházig. A ritka szép környezetben található erdész- és vadászlak előtti tisztásról nagyszerű kilátás nyílik Erdővidékre. Az egyedi látvány okozta élményt szalonnasütéssel tettük még emlékezetesebbé. Innen egy négy tagú csapat a sürű erdővel borított Kakukk-hegy 1558 méter magas csúcsára indult, míg a többség, a Feketehegy (1368 m) megkerülésével, a túra kiindulási pontja felé vette az útját. A Nagyhavas pusztáját átvágva, az egykori ozsdolai betyár, Pusztai Ferenc fába vésett névjegyét megcsodálva, a Paphomlokán beereszkedeve, a Halas-, a Fekete- és a Durkó patakok felső szakaszait keresztezve értünk vissza a Fenyős patak völgyének gerincére. Innen a Köveshágón át, a Nagy Máté irányába közelítettük meg Bodvajt és a Buzgó forrásnél ereszkedtünk be újra a Fenyős patak völgyébe, majd miután szomjunkat oltottuk és bevártuk elkólincált túratársainkat, a bodvaji kohónál tettünk pontot felejthetetlen élményekkel telített kakukkhegyi túránk gyalogos részére.
Honismereti túráink sora az elkövetkezőkben is folytatódik, kirándulásainkra a továbbiakban is szeretettel várunk mindenkit. Augusztus 25-én, harmincadik túránk alkalmával, újra Felsőrákos és a Rika hegység környékének geológiai és turisztikai látványosságait fogjuk felkeresni.
Demeter Zoltán
Túra a Dél- Hargitára
Erdővidék legmagasabb hegyén jártak
Július 7-én a kora délelőtti órákban 62 erdővidéki túrázó –ki autóbusszal, ki saját autóval,– tartott a Fenyős pataka mentén a bodvaji vashámor fele, a havonta megszervezett Járjuk be Erdővidéket! honismereti túrasorozat huszonkilencedik kirándulásának kiindulópontjához, hogy onnan tovább gyalog folytathassák útjukat az e hónapi túra célpontjául választott 1558 méter magas Kakukkhegy fele.
A résztvevők magas száma egyfajta rekordnak számít, ennél többen, hetvenen, csak a legelső kiránduláson voltak: az erdővidéki medence északkeleti szegletében található vulkanikus eredetű hegycsúcs egyben a medence legmagasabb pontja is, azonban viszonylag távol esik annak központjától, Baróttól (légvonalban több mint 20 km) és nehezen megközelíthető– sokak számára így most e túra kínálta fel megmászásának egyedi lehetőségét.
A bodvaji kohó fele vezető szűk aszfaltos úton azonban nem várt akadály állta el a túrázókat szállító autóbusz útját: egy teherautó elromlott és az út közepén vesztegelt, így némi várakozás után úgy döntöttek leszállnak inkább az autóbuszról, és, ha a tervezettnél korábban is, de megkezdik a gyaloglást. Alig értek azonban a kohón feljebb, az út mentén található borvízforrásig, a közben megjavított teherautó utolérte őket– és, nemhiába a mondás, minden rosszban van valami jó,– mert cserébe a várakoztatásért, a sofőr felvállalta továbbszállításukat egy darabon, amíg tart az erdei út. És bizony az még egy jó pár kilométeren át tartott, így, mint később bebizonyosodott, értékes időt nyertek ezzel.
A Nagyfenyős patak forrásától így már csupán háromnegyed órába tellett kiérni a Dél- Hargita gerincére, a Nagyfenyős tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás kínálkozott, a hátizsákokból előkerültek a fényképezőgépek, és csoportkép is készült. Rövid pihenő után folytatódott a túra a gerincen, míg a csapat egy német katonasírt jelző kereszthez ért.
Feljegyzésekből tudjuk, hogy a háború végefele számos német katona bújkált ezekben az erdőkben, közülük sokan itt lelték halálukat, másokon segítettek a közeli falvak lakói. A magyarhermányi Máthé János naplójában ezeket írta:
„ A körülöttünk zajló súlyos események közben jegyezhetem, hogy Magyarhermány népe maradéktalanul eleget tett annak, amit a magyar becsület megkívánt.
Olyan emelkedett és kultúrnéphez illő magatartást tanúsított a hazájuk fele igyekvő és emberi segítségre szoruló németekkel szemben, ami szép lapja marad a község történetének.”
A tisztelet jeléül a kirándulók köveket helyeznek a fakereszt aljába. Az útvonal magas fenyvesek tövében, áfonyát, szamócát kínáló tisztásokon át folytatódik, kikerülve a Kakukkhegyet, onnan amúgy se lenne kilátás, hiszen erdő borítja a tetőt. A Kakukkhegy alatti erdészháztól azonban, ahova délután két óra tájt érnek, már messze ellátni: a lak szinte mesebeli házikónak mondható, egy kis tisztáson fekszik, a közelben forrás, magas fenyveserdők. A túrázókat vezető Nagy Gábor kisbaconi erdész mondja el, hogy a házat a Dél- Hargita Vadászegyesület tartja fenn, két szobája van ágyakkal, bennt rend, készen felaprított tűzifa várja az arra járókat.
Az itt tartott ebédszünet után a Nagyhavas pusztán át tartanak már lefele ezúttal a gyalogtúrások, a Halas és a Fekete patakok völgyeinek harántozása után érnek vissza a Fenyős patak völgyébe, a bodvaji kohóhoz, ahonnan elindultak és ahol vár rájuk az autóbusz.
Kisbaconnál már a lenyugvó nap utolsó sugarai kísérik őket: fárasztó és hosszú volt az út, de a Hargita felejthetetlen látványa mindenért kárpótolt. Már most megszületik az elhatározás: jövőre visszatérnek ide, és egy kétnapos túra során járják be a Dél- Hargita gerincét, Uzonkafürdőtől a Tolvajos tetőig.
Böjte Ferenc
Honismereti túrasorozatunk történetében - az első túrát leszámítva - a kakukkhegyi túránk iránt volt a legnagyobb az érdeklődés. Tucatnyi háromszéki település hatvankét képviselője indult neki Erdővidék legmagasabb hegye, az 1558 méter magas Kakukk-hegy környékének bebarangolására. Állandó túravezetőnk, Lőrincz Sándor tanár úr mellé, felkérésünkre csatlakozott Nagy Gábor kisbaconi erdész is, akinek kiváló helyismerete nélkül valószínűleg sokkal nehezebben tudtunk volna eligazodni a kiterjedt fenyvesekkel, áfonyás tisztásokkal, zegzugos völgyekkel bőven tarkított Dél-Hargita hegycsúcsai között. Ezúton is köszönjük szíves pártfogását.
Túránk kalandosan indult. A Fenyős patak Istenkas nevű völgyszakaszánál egy elromlott teherautó kényszerítette idejekorán gyaloglásra csapatunkat, de félórányi talpalás után, a Buzgó borvíznél utolért és mindannyiunkat a nagyfenyősi út végéig szállított, időt és energiát spórolva ezáltal. Innen fölkapaszkodva a Dél-Hargita gerincére, első pihenőnket a Nagyfenyős tetején lévő tisztáson tartottuk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az alcsíki medence déli részére. Kéklő áfonyák és pirosló erdei eprek által körülölelt útunkat a Benkes tetőt megkerülve folytattuk, érintve a három - második világháborús - német katona fakereszttel megjelölt sírhelyét, majd délceg fenyőfák árnyékában sétálva jutottunk el a kakukkhegyi erdészházig. A ritka szép környezetben található erdész- és vadászlak előtti tisztásról nagyszerű kilátás nyílik Erdővidékre. Az egyedi látvány okozta élményt szalonnasütéssel tettük még emlékezetesebbé. Innen egy négy tagú csapat a sürű erdővel borított Kakukk-hegy 1558 méter magas csúcsára indult, míg a többség, a Feketehegy (1368 m) megkerülésével, a túra kiindulási pontja felé vette az útját. A Nagyhavas pusztáját átvágva, az egykori ozsdolai betyár, Pusztai Ferenc fába vésett névjegyét megcsodálva, a Paphomlokán beereszkedeve, a Halas-, a Fekete- és a Durkó patakok felső szakaszait keresztezve értünk vissza a Fenyős patak völgyének gerincére. Innen a Köveshágón át, a Nagy Máté irányába közelítettük meg Bodvajt és a Buzgó forrásnél ereszkedtünk be újra a Fenyős patak völgyébe, majd miután szomjunkat oltottuk és bevártuk elkólincált túratársainkat, a bodvaji kohónál tettünk pontot felejthetetlen élményekkel telített kakukkhegyi túránk gyalogos részére.
Honismereti túráink sora az elkövetkezőkben is folytatódik, kirándulásainkra a továbbiakban is szeretettel várunk mindenkit. Augusztus 25-én, harmincadik túránk alkalmával, újra Felsőrákos és a Rika hegység környékének geológiai és turisztikai látványosságait fogjuk felkeresni.
Demeter Zoltán
Túra a Dél- Hargitára
Erdővidék legmagasabb hegyén jártak
Július 7-én a kora délelőtti órákban 62 erdővidéki túrázó –ki autóbusszal, ki saját autóval,– tartott a Fenyős pataka mentén a bodvaji vashámor fele, a havonta megszervezett Járjuk be Erdővidéket! honismereti túrasorozat huszonkilencedik kirándulásának kiindulópontjához, hogy onnan tovább gyalog folytathassák útjukat az e hónapi túra célpontjául választott 1558 méter magas Kakukkhegy fele.
A résztvevők magas száma egyfajta rekordnak számít, ennél többen, hetvenen, csak a legelső kiránduláson voltak: az erdővidéki medence északkeleti szegletében található vulkanikus eredetű hegycsúcs egyben a medence legmagasabb pontja is, azonban viszonylag távol esik annak központjától, Baróttól (légvonalban több mint 20 km) és nehezen megközelíthető– sokak számára így most e túra kínálta fel megmászásának egyedi lehetőségét.
A bodvaji kohó fele vezető szűk aszfaltos úton azonban nem várt akadály állta el a túrázókat szállító autóbusz útját: egy teherautó elromlott és az út közepén vesztegelt, így némi várakozás után úgy döntöttek leszállnak inkább az autóbuszról, és, ha a tervezettnél korábban is, de megkezdik a gyaloglást. Alig értek azonban a kohón feljebb, az út mentén található borvízforrásig, a közben megjavított teherautó utolérte őket– és, nemhiába a mondás, minden rosszban van valami jó,– mert cserébe a várakoztatásért, a sofőr felvállalta továbbszállításukat egy darabon, amíg tart az erdei út. És bizony az még egy jó pár kilométeren át tartott, így, mint később bebizonyosodott, értékes időt nyertek ezzel.
A Nagyfenyős patak forrásától így már csupán háromnegyed órába tellett kiérni a Dél- Hargita gerincére, a Nagyfenyős tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás kínálkozott, a hátizsákokból előkerültek a fényképezőgépek, és csoportkép is készült. Rövid pihenő után folytatódott a túra a gerincen, míg a csapat egy német katonasírt jelző kereszthez ért.
Feljegyzésekből tudjuk, hogy a háború végefele számos német katona bújkált ezekben az erdőkben, közülük sokan itt lelték halálukat, másokon segítettek a közeli falvak lakói. A magyarhermányi Máthé János naplójában ezeket írta:
„ A körülöttünk zajló súlyos események közben jegyezhetem, hogy Magyarhermány népe maradéktalanul eleget tett annak, amit a magyar becsület megkívánt.
Olyan emelkedett és kultúrnéphez illő magatartást tanúsított a hazájuk fele igyekvő és emberi segítségre szoruló németekkel szemben, ami szép lapja marad a község történetének.”
A tisztelet jeléül a kirándulók köveket helyeznek a fakereszt aljába. Az útvonal magas fenyvesek tövében, áfonyát, szamócát kínáló tisztásokon át folytatódik, kikerülve a Kakukkhegyet, onnan amúgy se lenne kilátás, hiszen erdő borítja a tetőt. A Kakukkhegy alatti erdészháztól azonban, ahova délután két óra tájt érnek, már messze ellátni: a lak szinte mesebeli házikónak mondható, egy kis tisztáson fekszik, a közelben forrás, magas fenyveserdők. A túrázókat vezető Nagy Gábor kisbaconi erdész mondja el, hogy a házat a Dél- Hargita Vadászegyesület tartja fenn, két szobája van ágyakkal, bennt rend, készen felaprított tűzifa várja az arra járókat.
Az itt tartott ebédszünet után a Nagyhavas pusztán át tartanak már lefele ezúttal a gyalogtúrások, a Halas és a Fekete patakok völgyeinek harántozása után érnek vissza a Fenyős patak völgyébe, a bodvaji kohóhoz, ahonnan elindultak és ahol vár rájuk az autóbusz.
Kisbaconnál már a lenyugvó nap utolsó sugarai kísérik őket: fárasztó és hosszú volt az út, de a Hargita felejthetetlen látványa mindenért kárpótolt. Már most megszületik az elhatározás: jövőre visszatérnek ide, és egy kétnapos túra során járják be a Dél- Hargita gerincét, Uzonkafürdőtől a Tolvajos tetőig.
Böjte Ferenc
fotók: Szabó- Vass István
fotók: Lőrincz Raul, Lőrincz Sándor
Fotók: Urák Etelka
