Tizenhárman a Poklos patak völgyében
Szeptemberi, hatvanhatodik túránk napjára esős időt jeleztek a meteorológusok, így a hét során az átlagosnál kevesebben jelezték részvételi szándékukat. A túrát megelőző esős nap még a jelentkezők közül is párat visszamondásra kényszerített, de mindezek ellenére mégis került 13 bátor vállalkozó, aki ilyen körülmények között is vállalta a cuppogósnak ígérkező gyaloglást. És Uram láss csudát! Aznap egy cseppnyi eső sem hullott, az eddigi kirándulások közül talán ez volt az egyik legvidámabb és bizony látnivalókban, élményekben sem szűkölködtünk. Túrázóink közül többen hiszik és vallják, hogy isteni gondviselés kíséri kezdeményezésünket.
Túránk gyalogos része az Apáca melletti katonaság szomszédságából indult, a Remete patak völgyén nyugatra haladva vágtunk neki a Persány hegység átszelésének. Az erdei út végéhez érve, túravezetőink, Gyerő István ürmösi erdészmérnök és Lőrincz Sándor tanár úr vezetésével agyagos vízmosásokon, az erdészeti határjeleket (bornákat) követve jutottunk fel a 880 méter magas Malomkő tetőre és a gerincen húzódó Ördögárok érintésével kezdtünk leereszkedni a már olthévízi területen található Poklos patak völgyébe. Útközben mindkét oldalon láthattuk a tavalyi novemberi fagyot követő széldöntés lehangoló nyomait, de számos más nyomot is láttunk, ugyanis utunkat többször is keresztezték egészen friss medve- és szarvasnyomok. Leérve a völgybe, egy medveles közelében megpihentünk, majd a Datki-szoros irányába folytattuk utunkat. Néhányan közülünk már hallottak a 4 hektáron elterülő Datki-szoros természetvédelmi területről (Cheile Dopca), de a csapat többsége ámulva csodálkozott rá az elénk táruló változatos sziklaképződmények szépségére és a csobogó vízesések sokaságára. A sok-sok gyönyörűség láttán többünkben is megfogalmazódott, hogy az elkövetkezőkben ide még érdemes lesz visszatérni. Tovább követve patak völgyét újabb rövid pihenőt a datki vízgyűjtő tónál tartottunk, majd beérkeztünk az Olthévíz községhez tartozó, több mint félezer lakosú Datk faluba. A település lakosságának háromnegyede, mintegy 350 fő unitárius magyar, így a helyi unitárius templom meglátogatásával folytattuk kirándulásunkat. Mivel az egyházközség lelkésze egy közel egyéves tanulmányút keretében az Egyesült Államokban tartózkodik családostól, az 1795-ben épített takaros kis templomot a harangozónő mutatta be csapatunknak és örömmel mesélte, hogy a 3 éve itt szolgáló fiatal lelkésznek sikerült felráznia a közösséget, újjáalakult a dalárda és a nőszövetség, hogy egyesület alakult a faluban és próbálják összefogni, nevelni, közösséggé kovácsolni a fiatalokat és a felnőtteket egyaránt. A látogatást követően a szomszédos vendéglátó egységben ki-ki kedve szerint üdítővel vagy sörrel öblítette le az út porát, majd miután túravezetőnk sikerrel győzött meg egy helybéli fuvarost, lovas szekérrel tettük meg túránk hátralévő szakaszát. Talán ez a része volt a legvidámabb a túrának. Hol ügetve, hol vágtában haladva szekereztünk át Mátéfalván, illetve Alsórákoson, ahol a helyi unitárius lelkész szolgálati elfoglaltsága miatt a templomlátogatást egy következő alkalomra halasztottuk. Alsórákosról vonattal, majd Ágostonfalváról autóbusszal értünk vissza Barótra.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik. Hatvanhetedik, október 17-i kirándulásunk, a 2015-ös Dénes István Emléktúra alkalmával a Kormos patak völgyéből, a zirci Erdélyi Baráti Kör Egyesület tagjai által idén augusztusban jelzéssel ellátott túraúton látogatunk át a Vargyas-szorosba. A zirciek erdővidéki tevékenységeiről bővebben a https://sites.google.com/site/ebkzirc2000/ honlapon olvashatnak.
Kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk és fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Demeter Zoltán
Szeptemberi, hatvanhatodik túránk napjára esős időt jeleztek a meteorológusok, így a hét során az átlagosnál kevesebben jelezték részvételi szándékukat. A túrát megelőző esős nap még a jelentkezők közül is párat visszamondásra kényszerített, de mindezek ellenére mégis került 13 bátor vállalkozó, aki ilyen körülmények között is vállalta a cuppogósnak ígérkező gyaloglást. És Uram láss csudát! Aznap egy cseppnyi eső sem hullott, az eddigi kirándulások közül talán ez volt az egyik legvidámabb és bizony látnivalókban, élményekben sem szűkölködtünk. Túrázóink közül többen hiszik és vallják, hogy isteni gondviselés kíséri kezdeményezésünket.
Túránk gyalogos része az Apáca melletti katonaság szomszédságából indult, a Remete patak völgyén nyugatra haladva vágtunk neki a Persány hegység átszelésének. Az erdei út végéhez érve, túravezetőink, Gyerő István ürmösi erdészmérnök és Lőrincz Sándor tanár úr vezetésével agyagos vízmosásokon, az erdészeti határjeleket (bornákat) követve jutottunk fel a 880 méter magas Malomkő tetőre és a gerincen húzódó Ördögárok érintésével kezdtünk leereszkedni a már olthévízi területen található Poklos patak völgyébe. Útközben mindkét oldalon láthattuk a tavalyi novemberi fagyot követő széldöntés lehangoló nyomait, de számos más nyomot is láttunk, ugyanis utunkat többször is keresztezték egészen friss medve- és szarvasnyomok. Leérve a völgybe, egy medveles közelében megpihentünk, majd a Datki-szoros irányába folytattuk utunkat. Néhányan közülünk már hallottak a 4 hektáron elterülő Datki-szoros természetvédelmi területről (Cheile Dopca), de a csapat többsége ámulva csodálkozott rá az elénk táruló változatos sziklaképződmények szépségére és a csobogó vízesések sokaságára. A sok-sok gyönyörűség láttán többünkben is megfogalmazódott, hogy az elkövetkezőkben ide még érdemes lesz visszatérni. Tovább követve patak völgyét újabb rövid pihenőt a datki vízgyűjtő tónál tartottunk, majd beérkeztünk az Olthévíz községhez tartozó, több mint félezer lakosú Datk faluba. A település lakosságának háromnegyede, mintegy 350 fő unitárius magyar, így a helyi unitárius templom meglátogatásával folytattuk kirándulásunkat. Mivel az egyházközség lelkésze egy közel egyéves tanulmányút keretében az Egyesült Államokban tartózkodik családostól, az 1795-ben épített takaros kis templomot a harangozónő mutatta be csapatunknak és örömmel mesélte, hogy a 3 éve itt szolgáló fiatal lelkésznek sikerült felráznia a közösséget, újjáalakult a dalárda és a nőszövetség, hogy egyesület alakult a faluban és próbálják összefogni, nevelni, közösséggé kovácsolni a fiatalokat és a felnőtteket egyaránt. A látogatást követően a szomszédos vendéglátó egységben ki-ki kedve szerint üdítővel vagy sörrel öblítette le az út porát, majd miután túravezetőnk sikerrel győzött meg egy helybéli fuvarost, lovas szekérrel tettük meg túránk hátralévő szakaszát. Talán ez a része volt a legvidámabb a túrának. Hol ügetve, hol vágtában haladva szekereztünk át Mátéfalván, illetve Alsórákoson, ahol a helyi unitárius lelkész szolgálati elfoglaltsága miatt a templomlátogatást egy következő alkalomra halasztottuk. Alsórákosról vonattal, majd Ágostonfalváról autóbusszal értünk vissza Barótra.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik. Hatvanhetedik, október 17-i kirándulásunk, a 2015-ös Dénes István Emléktúra alkalmával a Kormos patak völgyéből, a zirci Erdélyi Baráti Kör Egyesület tagjai által idén augusztusban jelzéssel ellátott túraúton látogatunk át a Vargyas-szorosba. A zirciek erdővidéki tevékenységeiről bővebben a https://sites.google.com/site/ebkzirc2000/ honlapon olvashatnak.
Kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk és fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Demeter Zoltán
