Uzonkafürdőtől Kisbaconig
Hatvanötödik túránkat Nagybaconban, a Csinód utca 347. szám alatt található helytörténeti- és néprajzi gyűjtemény, Kusztos Vilmos magánmúzeuma meglátogatásával kezdtük. Igazi színes időutazásban lehetett részünk, a látottakat nehéz szavakba foglalni, inkább a gyűjtemény meglátogatását ajánljuk mindenkinek. Ezúton is köszönjük Vilmos bácsi és neje szívélyes vendégfogadását.
Júliusi túránk gyalogos része Uzonkafürdőn, a helybeli híres-nevezetes borvízforrásnál kezdődött, s miután mind a huszonhatan megtöltöttük kulacsainkat és szemügyre vettük a nagybaconi közbirtokosság által felújított borvizes medencét, az egyedi növényzettel rendelkező tőzegmohalápba látogattunk. Itt túravezetőnk, Lőrincz Sándor biológus részletesen mesélt a láp kialakulásáról, annak különleges flórájáról és más érdekességeiről, majd e sorok írója Veres Ferenc Uzonkafürdő (2000) című kötetéből olvasta fel Uzonka legendáját, amelyet a múlt század 30-as éveiben Szotyori Lajos református esperes, egykori uzonkai villatulajdonos fogalmazott meg és amelynek szereplői Uzokafürdő, illetve az őt körülvevő hegyek és völgyek, források és patakok, tisztások és települések helyneveit viselik névként.
Következő állomásunk a Pisztrangos borvizénél volt, ahol utoljára öt évvel ezelőtt, ötödik túránk alkalmával jártunk. Ismét megkóstolhattunk a Pisztrángosi borvízforrás finom vizét és újra megcsodálhattuk a forrás által létrehozott monumentális méretű mésztufa-kúpot, amelyet a szakemberek Erdővidék egyik legérdekesebb geológiai képződményeként tartanak számon. Innen a Szekérút bércén érkeztünk a Súgó patak völgyébe, majd a Likat alsó részén átvágva ereszkedtünk be Kisbacon Macskás nevű utcájába, illetve Bodvaj felé kanyarodva érkeztünk meg túránk végcéljához, a közelmúltban kalákával felújított népi feredőhöz. Nagy szintkülönbségekkel ugyan nem rendelkezett szombati túraútvonalunk, de a nagyfokú hőség a kis kaptatókat is naggyá változtatta és forróságtól elcsigázott csapatnak bizony jól esett a gyaloglás után a hideg borvízben való megmártózás.
Következő, augusztusra tervezett túránk időpontja különböző szervezési okok miatt még bizonytalan. Mihelyt konkrét döntés születik körlevélben, illetve a túrasorozat honlapján értesítjük az érdekelteket. Kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk és fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Demeter Zoltán
Hatvanötödik túránkat Nagybaconban, a Csinód utca 347. szám alatt található helytörténeti- és néprajzi gyűjtemény, Kusztos Vilmos magánmúzeuma meglátogatásával kezdtük. Igazi színes időutazásban lehetett részünk, a látottakat nehéz szavakba foglalni, inkább a gyűjtemény meglátogatását ajánljuk mindenkinek. Ezúton is köszönjük Vilmos bácsi és neje szívélyes vendégfogadását.
Júliusi túránk gyalogos része Uzonkafürdőn, a helybeli híres-nevezetes borvízforrásnál kezdődött, s miután mind a huszonhatan megtöltöttük kulacsainkat és szemügyre vettük a nagybaconi közbirtokosság által felújított borvizes medencét, az egyedi növényzettel rendelkező tőzegmohalápba látogattunk. Itt túravezetőnk, Lőrincz Sándor biológus részletesen mesélt a láp kialakulásáról, annak különleges flórájáról és más érdekességeiről, majd e sorok írója Veres Ferenc Uzonkafürdő (2000) című kötetéből olvasta fel Uzonka legendáját, amelyet a múlt század 30-as éveiben Szotyori Lajos református esperes, egykori uzonkai villatulajdonos fogalmazott meg és amelynek szereplői Uzokafürdő, illetve az őt körülvevő hegyek és völgyek, források és patakok, tisztások és települések helyneveit viselik névként.
Következő állomásunk a Pisztrangos borvizénél volt, ahol utoljára öt évvel ezelőtt, ötödik túránk alkalmával jártunk. Ismét megkóstolhattunk a Pisztrángosi borvízforrás finom vizét és újra megcsodálhattuk a forrás által létrehozott monumentális méretű mésztufa-kúpot, amelyet a szakemberek Erdővidék egyik legérdekesebb geológiai képződményeként tartanak számon. Innen a Szekérút bércén érkeztünk a Súgó patak völgyébe, majd a Likat alsó részén átvágva ereszkedtünk be Kisbacon Macskás nevű utcájába, illetve Bodvaj felé kanyarodva érkeztünk meg túránk végcéljához, a közelmúltban kalákával felújított népi feredőhöz. Nagy szintkülönbségekkel ugyan nem rendelkezett szombati túraútvonalunk, de a nagyfokú hőség a kis kaptatókat is naggyá változtatta és forróságtól elcsigázott csapatnak bizony jól esett a gyaloglás után a hideg borvízben való megmártózás.
Következő, augusztusra tervezett túránk időpontja különböző szervezési okok miatt még bizonytalan. Mihelyt konkrét döntés születik körlevélben, illetve a túrasorozat honlapján értesítjük az érdekelteket. Kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk és fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Demeter Zoltán
Természetközelben
„Semmi más dolgod nincs ma, csak annyi, hogy szépen lerakod a sarokba a hétköznapokat, jól betakargatod őket, és reggel útnak indulsz, és kikapcsolsz…” (Csitáry-Hock Tamás)
Valami ehhez hasonlót éreztünk mi is, résztvevők, 2015. július 18-án, szombaton, a Járjuk be Erdővidéket! honismereti túrasorozat 65. kirándulásának reggelén, az indulást megelőző pillanatokban. És a megérzéseink nem hagytak cserben: a Nagybacon-Uzonkafürdő-Kisbacon útvonalra tervezett túra remek ismeretszerzési lehetőségeket, aktív kikapcsolódást biztosító programokat tett lehetővé.
Nagybaconban Kusztos Vilmos helyi néprajzi- és régiséggyűjteményét tekinthettük meg, kalandozhattunk gondolatban elődeink munkás mindennapjaiban, felidézhettük egy időben ugyan már távolabbi, de érzelmileg annál szervesebben hozzánk tartozó világnak a szegmentumait.
Utunk következő állomása Uzonkafürdő volt, ahol a rövid borvízkóstoló és a gyógyhatású fürdőhely megtekintése után a borvizes tőzegmohalápon találtunk magunkat. Az árnyas fák között, a puha, enyhén „hintázó” talajon állva felidéztük Uzonka történetét, reflektálva a hűségre, az áldozatkészségre, a lelki tisztaságra, valamint a kitartásra mint maradandó értékekre. A lápvidéket szakszerűen bemutató Lőrincz Sándor tanár úr szavai által az is megerősítést nyert bennünk, amit találóan Szilvási Lajosnál így olvashatunk: „Az erdőben semmi sem öncélú. Minden gyomnak, minden rovarnak, minden madárnak megvan a maga pontosan meghatározott szerepe.”
Az uzonkai Pisztrángos-borvízforrásnál újabb borvízkóstoló következett, miközben megtekinthettük annak mésztufa-kúpját is, és elidőzhettünk a hűsítő erdő lomkoronája alatt. A napsütéses Szekérút-bércén át, a Murgó és a Piliske vigyázó tekintete közepette vezetett tovább az utunk, a túra leghosszabb gyalogos része, Kisbaconig. A bérc, a környező hegyek festői látványt nyújtottak, amelyet próbáltunk is a technika legújabb eszközeivel megörökíteni, de tény, hogy a legjobb képeket a szemünkkel készítettük, és a lelkünkbe raktároztuk el.
A túra utolsó állomása a kisbaconi népi feredő volt, amely gyógyhatásáról híres, de egy igazán meleg nap után hűsítő jellegéről is emlékezetessé vált. Itt nyílt lehetőség hosszabb pihenőre, ebédszünetre, szalonnasütésre, relaxációra, és már az autóbusszal történő hazautazás előtt a túrán szerzett élmények, benyomások gondolati elrendezésére, annak tudatosítására, hogy: „Semmi keresnivalónk a természet fölött. Benne, vele együtt kellene élnünk.” (Vavyan Fable, Molnár Éva)
Csog Orsolya
„Semmi más dolgod nincs ma, csak annyi, hogy szépen lerakod a sarokba a hétköznapokat, jól betakargatod őket, és reggel útnak indulsz, és kikapcsolsz…” (Csitáry-Hock Tamás)
Valami ehhez hasonlót éreztünk mi is, résztvevők, 2015. július 18-án, szombaton, a Járjuk be Erdővidéket! honismereti túrasorozat 65. kirándulásának reggelén, az indulást megelőző pillanatokban. És a megérzéseink nem hagytak cserben: a Nagybacon-Uzonkafürdő-Kisbacon útvonalra tervezett túra remek ismeretszerzési lehetőségeket, aktív kikapcsolódást biztosító programokat tett lehetővé.
Nagybaconban Kusztos Vilmos helyi néprajzi- és régiséggyűjteményét tekinthettük meg, kalandozhattunk gondolatban elődeink munkás mindennapjaiban, felidézhettük egy időben ugyan már távolabbi, de érzelmileg annál szervesebben hozzánk tartozó világnak a szegmentumait.
Utunk következő állomása Uzonkafürdő volt, ahol a rövid borvízkóstoló és a gyógyhatású fürdőhely megtekintése után a borvizes tőzegmohalápon találtunk magunkat. Az árnyas fák között, a puha, enyhén „hintázó” talajon állva felidéztük Uzonka történetét, reflektálva a hűségre, az áldozatkészségre, a lelki tisztaságra, valamint a kitartásra mint maradandó értékekre. A lápvidéket szakszerűen bemutató Lőrincz Sándor tanár úr szavai által az is megerősítést nyert bennünk, amit találóan Szilvási Lajosnál így olvashatunk: „Az erdőben semmi sem öncélú. Minden gyomnak, minden rovarnak, minden madárnak megvan a maga pontosan meghatározott szerepe.”
Az uzonkai Pisztrángos-borvízforrásnál újabb borvízkóstoló következett, miközben megtekinthettük annak mésztufa-kúpját is, és elidőzhettünk a hűsítő erdő lomkoronája alatt. A napsütéses Szekérút-bércén át, a Murgó és a Piliske vigyázó tekintete közepette vezetett tovább az utunk, a túra leghosszabb gyalogos része, Kisbaconig. A bérc, a környező hegyek festői látványt nyújtottak, amelyet próbáltunk is a technika legújabb eszközeivel megörökíteni, de tény, hogy a legjobb képeket a szemünkkel készítettük, és a lelkünkbe raktároztuk el.
A túra utolsó állomása a kisbaconi népi feredő volt, amely gyógyhatásáról híres, de egy igazán meleg nap után hűsítő jellegéről is emlékezetessé vált. Itt nyílt lehetőség hosszabb pihenőre, ebédszünetre, szalonnasütésre, relaxációra, és már az autóbusszal történő hazautazás előtt a túrán szerzett élmények, benyomások gondolati elrendezésére, annak tudatosítására, hogy: „Semmi keresnivalónk a természet fölött. Benne, vele együtt kellene élnünk.” (Vavyan Fable, Molnár Éva)
Csog Orsolya
Demeter Zoltán fotói
Pál Kata fotói
