Barót- Kisbodosi tó- Nagyerdő- Várbükk(Tiborc vára)- Bodos- Budai család sírja a bodosi temetőben- Cseretető- Szálastető- Papferedő- Kükücske- Barót
összmenetidő: kb.7 óra
táv: kb.18 km
összmenetidő: kb.7 óra
táv: kb.18 km
Közel hetvenen indultunk útnak március 27-én, szombaton a Járjuk be Erdővidéket! honismereti túrasorozat első kirándulására. Elsőre talán mindnyájan meglepődtünk egy kicsit azon, hogy ennyien válaszolni tudtunk egy felhívásra, de Erdővidék természeti szépségeinek időkön átnyúló hívó szava, a helyekhez kötődő monda-és legendavilág helyszínen való megismerésének egyedi lehetősége meggyőző erőknek bizonyultak.
A túrázók csaknem minden korosztály képviseltek, voltak óvódáskorúak és nyugdíjasok, voltak gyakorlott és voltak kezdő természetjárók, de a mélykék égbolt alatt, a gyönyörű tavaszi verőfényben mintha mégis az lett volna az érzés, hogy az erdeink csendjét, a tavaszi virágaink szépségét, a bejárt helyekhez köthető történeteket most halljuk és fedezzük fel először, együtt, egy csapatként, mint olyanok akik megújultunk és eggyé lettünk korban, akár a természet, a hosszú, téli álom után.
Túravezetőnk, Lőrincz Sándor biológia tanár elsőre az elhíresült Kisbodosi bányatónál ”vezényel” pihenőt és olvassa fel a turista-tízparancsolatot, majd a Nagyerdő alatt folytatva utunkat, rövidesen nekivágunk az első komolyabb kaptatónak és kiérünk Tiborc várának maradványaihoz, a Várbükk magaslatára. A helyhez a mogorva várúr, Biborcz és a gyönyörű tündérlány, Faila legendája fűződik, amit el is mesél a tanár úr, a tőle megszokott jóízű humorral fűszerezve.Innen Bodos fele gyalogolunk tovább, megpihenünk a Budai család sírjánál, felidézve a híres pomológus, Budai József életútját majd lassan felfele tartva, kiérünk a Baróti-hegység gerincére, ahol elszórt, évszázados tölgyfák vigyázzák lépteinket. A bejárt, fontosabb helyeket – Tiborc vára, Várbükk, Cseretető, Szálastető – írányítótáblákkal jelöljük meg, gondolva azokra is, akik utánunk fogják bejárni ezeket a helyeket, hadd tudják merre járnak, mit látnak. Csakúgy mint a barótiak csaknem egy évszázaddal ezelőtti kedvenc kirándulóhelyét, a Papferedőt is, ahol elfogyasztjuk a hátizsákokból már nagyon előkívánkozó ebédünket.Megcsodáljuk és körbejárjuk a látványos, bővízű borvízforrást és a körülötte valamikor kialakított, mostmár omladozó famedencét, ahol a múlt század harmincas éveiben még cigánybanda mulattata a strandoló úriközönséget. Pár éve kezdeményezés indult megmentésére, felújítására, ami aztán az érdektelenség homályába veszett mint annyi minden más Baróton és környékén. Végül, a már a másnapi esőt előrevetítő fátyolfelhős ég alatt még elkalandoz tekintetünk városunk panorámáján, a Kükücske alatt tartunk egy utolsó pihenőt, ahol következő túránk útvonalát és időpontját is leszögezzük: április 24, szombat, amikor az Olt alsórákosi szorosa lesz a cél, sok felfedezésre vagy újrafelfedezésre váró érdekes látnivalóval.
A túrázók csaknem minden korosztály képviseltek, voltak óvódáskorúak és nyugdíjasok, voltak gyakorlott és voltak kezdő természetjárók, de a mélykék égbolt alatt, a gyönyörű tavaszi verőfényben mintha mégis az lett volna az érzés, hogy az erdeink csendjét, a tavaszi virágaink szépségét, a bejárt helyekhez köthető történeteket most halljuk és fedezzük fel először, együtt, egy csapatként, mint olyanok akik megújultunk és eggyé lettünk korban, akár a természet, a hosszú, téli álom után.
Túravezetőnk, Lőrincz Sándor biológia tanár elsőre az elhíresült Kisbodosi bányatónál ”vezényel” pihenőt és olvassa fel a turista-tízparancsolatot, majd a Nagyerdő alatt folytatva utunkat, rövidesen nekivágunk az első komolyabb kaptatónak és kiérünk Tiborc várának maradványaihoz, a Várbükk magaslatára. A helyhez a mogorva várúr, Biborcz és a gyönyörű tündérlány, Faila legendája fűződik, amit el is mesél a tanár úr, a tőle megszokott jóízű humorral fűszerezve.Innen Bodos fele gyalogolunk tovább, megpihenünk a Budai család sírjánál, felidézve a híres pomológus, Budai József életútját majd lassan felfele tartva, kiérünk a Baróti-hegység gerincére, ahol elszórt, évszázados tölgyfák vigyázzák lépteinket. A bejárt, fontosabb helyeket – Tiborc vára, Várbükk, Cseretető, Szálastető – írányítótáblákkal jelöljük meg, gondolva azokra is, akik utánunk fogják bejárni ezeket a helyeket, hadd tudják merre járnak, mit látnak. Csakúgy mint a barótiak csaknem egy évszázaddal ezelőtti kedvenc kirándulóhelyét, a Papferedőt is, ahol elfogyasztjuk a hátizsákokból már nagyon előkívánkozó ebédünket.Megcsodáljuk és körbejárjuk a látványos, bővízű borvízforrást és a körülötte valamikor kialakított, mostmár omladozó famedencét, ahol a múlt század harmincas éveiben még cigánybanda mulattata a strandoló úriközönséget. Pár éve kezdeményezés indult megmentésére, felújítására, ami aztán az érdektelenség homályába veszett mint annyi minden más Baróton és környékén. Végül, a már a másnapi esőt előrevetítő fátyolfelhős ég alatt még elkalandoz tekintetünk városunk panorámáján, a Kükücske alatt tartunk egy utolsó pihenőt, ahol következő túránk útvonalát és időpontját is leszögezzük: április 24, szombat, amikor az Olt alsórákosi szorosa lesz a cél, sok felfedezésre vagy újrafelfedezésre váró érdekes látnivalóval.
(fotók: Böjte Ferenc)
