Uzonkafürdő- Szekérút bérce- Likat- Nyíres- ponk- Nagy-Köves patak völgye- Elek apó feredeje- Fenyős patak völgye(bodvaji kohó)
résztvevők száma: 23
A harmincegyedik honismereti túrát is maguk mögött tudják már az erdővidéki természetjárók.
Lőrincz Sándor tanár úr kalauzolásával ezúttal Uzonkafürdőről indulva, a bodvaji kohóig tartott a gyalogút, át a Likat nevű hegyi legelőn, mely a magyarázat szerint nevét onnan kapta, hogy a valamikori erdőt megritkították, így, egy-egy „likat” lehetett látni erre járva a fák között, míg más véleményezők a liget szóból származtatnák elnevezését.
A Dél-Hargita lábáig hosszan felnyúló vulkáni fennsík átszelése eltartott egy jó ideig: elhagyva a Likatot, a 740 méter magas Köves-(vagy Nyíres)ponkon pihent meg a huszonhárom tagú kirándulócsapat.
A Nyíres- ponkkal kapcsolatban túravezetőnk a következőket olvasta fel:
„Ezen, a Mitács hágója előtti, borókafenyővel, nyírfával és andezittömbökkel teletűzdelt, lenyűgőző, megállásra és visszatekintésre biztató helyen álltak meg egykor utoljára szülőföldközelben az Erdővidékről elbújdosott székelyek. Az itteni nyírfák ágai szomorúbbak, lecsűngőbbek. Siratják a múltat, a keserű jelent és a bizonytalan jövőt”.
Bodvajhoz közeledve már völgy fele tartunk, de még bőven jut idő Elek apó borvizes „feredejének” nyomait is keresni, mígnem a Fenyős patak csobogása jelezte, hogy szeptemberi túránk végpontjához értünk.
Böjte Ferenc
Uzonkafürdőtől a bodvaji kohóig
A szeptemberi kirándulásunk alkalmával, a forró nyári túráinkat követően, gyaloglásra alkalmasabb időjárást álmunkban sem remélhettünk volna. Harmincegyedik honismereti gyalogtúránk az uzonkafürdői római katolikus kápolna, illetve a borvizes tőzegmohaláp meglátogatásával kezdődött. Sokat tapasztalt túravezetőnk, Lőrincz Sándor tanár úr elmondta, hogy még ilyen „száraznak” soha nem látta a lápot, illetve azt is szomorúan állapította meg, hogy a leírásokban szereplő, három itt élő ritka növényfaj (kereklevelű harmatfű, kék csatavirág, szibériai hamuvirág) közül sajnos az utóbbi években nem sikerült a láp területén azonosítania egyetlen példányt sem. A „feredő” melletti borvízforrás vízének kóstolgatása és a kötelező csoportkép elkészítése közben, 23 résztvevőből álló kis csapatunk tagjai közül többen is sajnálkoztak a fürdő romos állapotán. Talán sikerül a tulajdonosoknak a közeljövőben egyességre jutniuk és felújítják, újjáépítik az egykor szebb időket is megélt fürdőhelyet. Mostanság, amikor annyi pályázási lehetőség is van, vétek kihasználatlanul hagyni egy ilyen turisztikai lehetőséget. Útunkat a Pisztrángos patak völgyében folytattuk, ahonnan a Szekérút bércén át jutottunk el, a Sugó- és a Hosszú patakok összefolyásánál, a Likat vulkáni platójára. Az egykor repülőtérnek is használt, több kilométer hosszú legelő hosszanti átvágását követően, a Nagy-Köves és Kis-Köves patakok völgyeinek érintésével jutottunk el a Györgykovácsi-, illetve az Elek apó feredeje nevű borvízforrásokig. Innen rövid kapaszkodás, majd ereszkedés után jutottunk át gyalogtúránk végpontjához, a Fenyős patak völgyében található, 2006-ban felújított ipartörténeti műemlékünkhöz, a híres-nevezetes bodvaji kohóhoz. Miközben a kohó szomszédságában, a kisbaconi Istenkas egyesület által kiképzett pihenőhely tűzhelyén sütögettük szalonnáinkat, azon gondolkodtam, hogy az Erdővidéken élő emberek egy jelentős része talán tudatában sincs annak a ténynek, hogy milyen gyönyörű, természeti szépségekkel gazdagon teletűzdelt vidéket tudhat szülőföldjének, és talán méltóképpen értékelni sem tudja ezt a kiváltságot.
Honismereti túráink sora az elkövetkezőkben is folytatódik, kirándulásaink alkalmával a továbbiakban is szeretettel várjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
(erdővidéki)
Honismereti túráink sora az elkövetkezőkben is folytatódik, kirándulásaink alkalmával a továbbiakban is szeretettel várjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
(erdővidéki)
fotók: Böjte Ferenc
fotók: Gál Melinda
fotók: Demeter Mária és Demeter Zoltán
