A Vadas hágótól Málnásfürdőig
Novemberi túránkhoz hasonlóan decemberi túránk napján is ködös reggelre ébredtünk, annyi különbséggel, hogy most a köd nem a völgyekbe volt leereszkedve, hanem a hegyek tetejét borította be. Közel egyórás buszozást követően, kiválóan járható, a közelmúltban felújított erdei úton érkeztünk meg a Vadas hágón található cserkésztábor szomszédságába, ahonnan a Barót hegység gerincjelzését követve, északi irányba indult el huszonkilenc tagot számláló csapatunk. Hó még nem volt a fent gerincen sem, mindezek ellenére, a fűszálakra és az fák ágaira vastagon ráfagyott hóharmatnak köszönhetően mégis télies hangulatú sétát tehettünk a Teksefej irányába. Miközben ködbe burkolózva lassanként haladtunk előre, aggódva figyeltük a hóharmat köntösbe bújtatott fák fotózásába belefeledkező túratársainkat, hogy nehogy elmaradjanak a csapattól. A 946 méter magas Teksefej tetőhöz érve, a korlátozott látási viszonyok miatt úgy döntöttünk, hogy nem a gerincen megyünk tovább, hanem leereszkedünk a Tekse patak völgyébe és az országúton, Zalánpatak érintésével közelítjük meg gyalogtúránk végcélját. A völgybe leérve rövid ideig még napsütés is kísért, de a falu boltjánál tett pihenőnket már a csípős hideg miatt szabtuk rövidebbre. A hideg ellenére azért pár percet még elidőztünk a faluvégi, tavaly augusztusban felépített Bugyogó-feredő létesítményeinél, ahol azzal szembesültünk, hogy másfél év bizony hosszú idő és a fürdő tábláin az írás már kezdett megfakulni, illetve az építményeken is kezdtek látszani az idő vasfogainak nyomai. Tovább folytatva utunkat a Nyíres patak völgyében egy nyíló kankalint is felfedezett egyik szemfüles túratársunk, amelyet még tapasztalt túravezetőnk, Lőrincz Sándor tanár úr is csodálkozva szemlélt. Aztán újra felkapaszkodtunk a Barót hegység gerincére, majd a túloldalon leereszkedve értünk be Málnásfürdőre, ahonnan a Borvízek Útja fürdőközpont áldásos hatásainak megtapasztalása után autóbusszal érkeztünk vissza Barótra.
Következő, január 23-ra tervezett hetvenedik túránk útvonala: Barót-Tortoma-Tirkó-Bibarcfalva. A decemberről elmaradt hagyományos évzáró rendezvényünket is ugyanakkor kívánjuk megtartani. Kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk és fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Honismereti túrasorozatunk szervezőinek nevében ezúton is túraélményekben gazdag újesztendőt kívánok minden túratársnak, Erdővidék minden lakójának.
Demeter Zoltán
Novemberi túránkhoz hasonlóan decemberi túránk napján is ködös reggelre ébredtünk, annyi különbséggel, hogy most a köd nem a völgyekbe volt leereszkedve, hanem a hegyek tetejét borította be. Közel egyórás buszozást követően, kiválóan járható, a közelmúltban felújított erdei úton érkeztünk meg a Vadas hágón található cserkésztábor szomszédságába, ahonnan a Barót hegység gerincjelzését követve, északi irányba indult el huszonkilenc tagot számláló csapatunk. Hó még nem volt a fent gerincen sem, mindezek ellenére, a fűszálakra és az fák ágaira vastagon ráfagyott hóharmatnak köszönhetően mégis télies hangulatú sétát tehettünk a Teksefej irányába. Miközben ködbe burkolózva lassanként haladtunk előre, aggódva figyeltük a hóharmat köntösbe bújtatott fák fotózásába belefeledkező túratársainkat, hogy nehogy elmaradjanak a csapattól. A 946 méter magas Teksefej tetőhöz érve, a korlátozott látási viszonyok miatt úgy döntöttünk, hogy nem a gerincen megyünk tovább, hanem leereszkedünk a Tekse patak völgyébe és az országúton, Zalánpatak érintésével közelítjük meg gyalogtúránk végcélját. A völgybe leérve rövid ideig még napsütés is kísért, de a falu boltjánál tett pihenőnket már a csípős hideg miatt szabtuk rövidebbre. A hideg ellenére azért pár percet még elidőztünk a faluvégi, tavaly augusztusban felépített Bugyogó-feredő létesítményeinél, ahol azzal szembesültünk, hogy másfél év bizony hosszú idő és a fürdő tábláin az írás már kezdett megfakulni, illetve az építményeken is kezdtek látszani az idő vasfogainak nyomai. Tovább folytatva utunkat a Nyíres patak völgyében egy nyíló kankalint is felfedezett egyik szemfüles túratársunk, amelyet még tapasztalt túravezetőnk, Lőrincz Sándor tanár úr is csodálkozva szemlélt. Aztán újra felkapaszkodtunk a Barót hegység gerincére, majd a túloldalon leereszkedve értünk be Málnásfürdőre, ahonnan a Borvízek Útja fürdőközpont áldásos hatásainak megtapasztalása után autóbusszal érkeztünk vissza Barótra.
Következő, január 23-ra tervezett hetvenedik túránk útvonala: Barót-Tortoma-Tirkó-Bibarcfalva. A decemberről elmaradt hagyományos évzáró rendezvényünket is ugyanakkor kívánjuk megtartani. Kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk és fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Honismereti túrasorozatunk szervezőinek nevében ezúton is túraélményekben gazdag újesztendőt kívánok minden túratársnak, Erdővidék minden lakójának.
Demeter Zoltán
fotók: Demeter István
fotók: Pál Kata
fotók: Demeter Zoltán
