Ha május, akkor Kankóskert!
2010 márciusában indított kirándulássorozatunk szervezőjeként úgy terveztem, hogy ezentúl minden májusban, a Kankóskert virágzó csillaglevelű nárciszrétjének látványában fogunk gyönyörködni. Mindeddig sikerült is betartani vállalásunkat, hiszen szombaton, május 7-én hetedik alkalommal látogattuk meg Erdővidék egyik legszebb és egyben legsérülékenyebb természetvédelmi területét, az erdőfülei Kankóskertet.
Májusi kirándulásaink során a legtöbbször Erdőfüléből közelítettük meg a nárciszrétet, de volt úgy is, hogy Ésfaluból, illetve Magyarhermányból indulva fedeztük fel a Fok-tető környékének szépségeit. Idei túránk gyalogos része, Lőrincz Sándor túravezetőnk javaslatára, Székelyszáldobos felső felétől kezdődött, ahol a huszonnégy tagot számláló csapatunk kissé meglepődve vette tudomásul, hogy utóbbi látogatásunk óta ismét tucatnyi új házzal lett hosszabb a cigányok által lakott falurész patakmenti utcája. A meglepetést nem is a házak száma okozta, hanem azok mérete és minősége. Ávről évre egyre nagyobb és modernebb házak jelennek meg, jelezve, hogy a lakosság jelentős része külföldre jár pénzt szerezni, dolgozni. A falut elhagyva a Valál patak mentén sorra kóstolgattuk a borvizeket: Tanya borvíz, Valájági borvíz, Szőcsök borvize, Buzgó- vagy Villa borvíz, illetve a Tóth Mózes féle borvizet is megkóstoltuk volna, ha a patak vize el nem lepte volna időközben. A Valál völgyéből Erdőfüle irányába folytatva utunkat, átsétáltunk a Cseresznyénes erdőn, majd a Bogarazón ereszkedtünk be, a híres kopjafás temető szomszédságában, Erdővidék legészakibb települése templomához. A Fortuna presszóban megejtett pihenőnket követően még vetettünk egy pillantást az egyre szebb Boda kúriára, majd a Kankóskert irányába indultunk, ahová 45-50 perces gyaloglást követően épségben ki is érkeztünk. A kert ügyeletes őre régi ismerősként üdvözölt és szakértelemmel mesélte, hogy idén a meleg miatt hamarabb kezdődött a nárciszok virágzása, a száraz tél miatt kevesebb a virág, mint az elmúlt esztendőben, illetve az elmúlt napok jégesői is hozzájárultak ahhoz, hogy a kertet most nem a legszebb pompájában találtuk. Ugyanakkor elmondta, hogy naponta reggel 8 órától este 6-ig tart az őrség, mégis néha előfordul, hogy késő este hívatlan látogatók érkeznek a kertbe és gyűjtik, tépik a nárciszokat. Az elmúlt héten Baróton is látott valaki nárciszt árúsító cigánynét. Szerencsére nagyon ritkák ezek az esetek, köszönhetően az őr rendszeres jelenlétének. Miután megsütöttük a szalonnánkat és elkészítettük a „kötelező” csoportképet, az eső is eleredt. Az agyagos úton csúszkálva, megrakodott bakkancsokkal ereszkedtünk be a Filorotványon egyedi nevű erdővidéki kisfalunkba, Ésfaluba, ahonnan autóbusszal érkeztünk vissza Barótra.
Következő, június 18-ra tervezett, hetvenötödik túránk keretében újra a Persány hegységbe látogatunk, ahol a Bogáti erdő környékének turista látványosságait keressük fel.
Demeter Zoltán
2010 márciusában indított kirándulássorozatunk szervezőjeként úgy terveztem, hogy ezentúl minden májusban, a Kankóskert virágzó csillaglevelű nárciszrétjének látványában fogunk gyönyörködni. Mindeddig sikerült is betartani vállalásunkat, hiszen szombaton, május 7-én hetedik alkalommal látogattuk meg Erdővidék egyik legszebb és egyben legsérülékenyebb természetvédelmi területét, az erdőfülei Kankóskertet.
Májusi kirándulásaink során a legtöbbször Erdőfüléből közelítettük meg a nárciszrétet, de volt úgy is, hogy Ésfaluból, illetve Magyarhermányból indulva fedeztük fel a Fok-tető környékének szépségeit. Idei túránk gyalogos része, Lőrincz Sándor túravezetőnk javaslatára, Székelyszáldobos felső felétől kezdődött, ahol a huszonnégy tagot számláló csapatunk kissé meglepődve vette tudomásul, hogy utóbbi látogatásunk óta ismét tucatnyi új házzal lett hosszabb a cigányok által lakott falurész patakmenti utcája. A meglepetést nem is a házak száma okozta, hanem azok mérete és minősége. Ávről évre egyre nagyobb és modernebb házak jelennek meg, jelezve, hogy a lakosság jelentős része külföldre jár pénzt szerezni, dolgozni. A falut elhagyva a Valál patak mentén sorra kóstolgattuk a borvizeket: Tanya borvíz, Valájági borvíz, Szőcsök borvize, Buzgó- vagy Villa borvíz, illetve a Tóth Mózes féle borvizet is megkóstoltuk volna, ha a patak vize el nem lepte volna időközben. A Valál völgyéből Erdőfüle irányába folytatva utunkat, átsétáltunk a Cseresznyénes erdőn, majd a Bogarazón ereszkedtünk be, a híres kopjafás temető szomszédságában, Erdővidék legészakibb települése templomához. A Fortuna presszóban megejtett pihenőnket követően még vetettünk egy pillantást az egyre szebb Boda kúriára, majd a Kankóskert irányába indultunk, ahová 45-50 perces gyaloglást követően épségben ki is érkeztünk. A kert ügyeletes őre régi ismerősként üdvözölt és szakértelemmel mesélte, hogy idén a meleg miatt hamarabb kezdődött a nárciszok virágzása, a száraz tél miatt kevesebb a virág, mint az elmúlt esztendőben, illetve az elmúlt napok jégesői is hozzájárultak ahhoz, hogy a kertet most nem a legszebb pompájában találtuk. Ugyanakkor elmondta, hogy naponta reggel 8 órától este 6-ig tart az őrség, mégis néha előfordul, hogy késő este hívatlan látogatók érkeznek a kertbe és gyűjtik, tépik a nárciszokat. Az elmúlt héten Baróton is látott valaki nárciszt árúsító cigánynét. Szerencsére nagyon ritkák ezek az esetek, köszönhetően az őr rendszeres jelenlétének. Miután megsütöttük a szalonnánkat és elkészítettük a „kötelező” csoportképet, az eső is eleredt. Az agyagos úton csúszkálva, megrakodott bakkancsokkal ereszkedtünk be a Filorotványon egyedi nevű erdővidéki kisfalunkba, Ésfaluba, ahonnan autóbusszal érkeztünk vissza Barótra.
Következő, június 18-ra tervezett, hetvenötödik túránk keretében újra a Persány hegységbe látogatunk, ahol a Bogáti erdő környékének turista látványosságait keressük fel.
Demeter Zoltán
fotók: Demeter Zoltán
fotók: Balázs (Boldizsár) Erika
