Bibarcfalva- Várbükk(617 m)- Bodos- Cserenyereg- Szálaserdő- Papferedő- Kükücske- Barót
táv: kb.12 km
menetidő: kb.4- 5 óra
a túrán résztvevő személyek száma: 19
Honismeret tizenegyedszer
Január 29-én, szombaton, a tizenegyedik túrával folytatódott a tavaly márciusban indult Járjuk be Erdővidéket! honismereti túrasorozat.
A csípős, -20 fok körüli hidegben útnak indult tizenkilenc túrázó először a bibarcfalvi református templomot látogatja meg, ahol Székely Lajos lelkipásztor fogadja őket és mesél a templom és a falu történetéről:
„Kedves kicsi hely ez a bibarcfalvi templom, műemlék jellegűvé az 1972-74 között Vígh István által feltárt, 4x8 méteres Szent- László legendát ábrázoló falfestménye révén vált.
A reformáció betörésekor Kálvin „keménynyakúsága” végett, a katolikus templomból protestáns templommá lett hajlékból minden szentképet ki kellett hordani. Úgy látszik, akkor ez a falfestmény is szentképnek minősült és így, vakolat alá került, valószínűleg 1565-ben, amikor itt már evangélizált református pap szolgált.
A falfestmény létezéséről Orbán Balázs és Benkő József tesznek említést, Huszka József 1874-ben egy négyzetméternyit feltár belőle, de aztán újra bemeszelődik.
A falfestmény a véletlen szerencsének köszönhetően kerül ismét napvilágra: 1971 januárjában Antal Ferenc néhai bibarcfalvi tiszteletes kérése volt, hogy a melegítő kályhát helyezzék át máshova és amikor a kürtőt vették ki a falból, leomlott egy darab vakolat, így vált láthatóvá újra a festmény. A Holland Liberális Református Egyház 70 000 guldennel járult hozza a festmény restaurálásához, azt azonban a kommunizmus ideje alatt idegeneknek mutogatni nem volt szabad, ez a palástjog elvesztésével járt volna a lelkészek számára”.
Bibarcfalváról a csapat a Várbükk magaslata fele tart, ahol a 275 méter hosszú és 130 méter széles Tiborc várának maradványainál tartanak rövid pihenőt, majd a dombok közé elbújt kis erdővidéki falunak, Bodosnak a református templomát, és a Kós Károly tervei alapján készült papilakját keresik fel.
-Benkő József a Filius Postumus c. munkájában(1770) említi, hogy amikor a magyarok bejöttek Erdélybe, itt még sűrű erdő volt, valószínűleg ide bújdostak néhányan ebbe az erdők között levő katlanba és itt telepedtek meg, és erről a bújdosásról kapta Bodos a nevét– mondja Sándor István bodosi lelkipásztor.
„A mai neve a falunak már az 1500-as években kialakult. Bodos 99%-ban református község, 1654-ig a sepsi egyházmegyéhez tartozik, majd az erdővidéki református egyházmegye megalakulásával ahhoz csatólodik. 1953-ban azonban ezt az egyházmegyét feloszlatják, 1990-es újraalakulásáig ismét a sepsi egyházmegyéhez tartozik a falu. Bodos soha nem volt nagyközség, legtöbb lakosa az 1950-es évek elején volt, 639. Jelen pillanatban a református lélekszám 390, a falu teljes lélekszáma 430- 440 között van.”
A falunak ez a harmadik református temploma, az első a Beserét nevű helyen épült és valamikor közösen használták Bibarcfalvával. A második templom 1788-ban, a földcsúszamlások következtében tönkrement, azután vásárolták meg a helyet, melyen ma a jelenlegi templom és a papilak áll. A harmadik templom építésekor a bodosiak a császári guberniumhoz fordultak segítségért, arra kérték a császárt, hogy hatalmazza fel pénzgyűjtésre az egyházközség képviselőit: a templomot végül 1794-ben avatták fel, az orgonát 1866-ban vették a kézdivásárhelyi Kolonics cégtől. A régi templom három harangját felhasználva Hönig Frigyes aradi harangöntő öntött két harangot, amiből egyet a bodosiak felajánlottak a haza javára az első világháború alkalmával, a másik, 120 kg-os harangot most is használják, melléje 1922-ben még öntöttek egy 200 kg-os harangot, így két harangja van jelenleg az egyházközségnek. A parókia épületét 1930-ban avatták fel.
Sándor tiszteletes jóvoltából a falu múltjában való képzeletbeli kalandozás után, a kántori lak épületében forró teával és a Dávid Ildikó által sütött kürtöskaláccsal is megkínálják a túrázokat a bodosiak, ami a januári hidegben igencsak jólesett a még hosszú út előtt álló csapatnak. Szívességüket ezúttal is hálásan köszönik.
Bodosból a Cserenyakba kapaszkodnak fel a kirándulók, az útvonal innen kezdve már megegyezik a legelső túrán, tavaly márciusban bejárt útvonallal. Érintik a Szálaserdőt és a Papferedő buzogó forrásának medencéjét, majd a Kükücske nevű határrészen át érkeznek meg Barótra a tizenegyedik erdővidéki honismereti túra résztvevői.
írta: Böjte Ferenc
