Dénes István emléktúra
A „Járjuk be Erdővidéket” honismereti túrasorozat huszadik kirándulására hűvős, őszi időben került sor: a nap során mindössze pár perc erejéig örvendeztette napsütés a csaknem negyvenes létszámot számláló kirándulócsapatot, egyébként szélben, esőben és rövid hózáporban volt részük.
A szervezők a túrát a 2005-ben elhunyt neves baróti geológus- és barlangász, Dénes István emlékének szentelték, és döntésük értelmében ezentúl minden októberi túrán azokat a helyeket keresik fel, amelyeket Dénes István is szívesen látogatott csaknem négy évtizedig tartó kutatómunkája során. Bár Erdővidéken aligha van olyan helye a természetnek, amelyet Dénes István ne érzett volna magáénak, amelynek értékeiről ne készített volna feljegyzést a féltő gondoskodás tudatával és a rá annyira jellemző rendszerességgel, pontossággal.
De mégis, voltak számára különösen fontos helyek Erdővidéken: a Vargyas- szoros után ilyen volt a Vargyastól északnyugatra, a Súgó- és Szármány patakok forrásvidékén elterülő, triász mészkövekben kialakult karsztvidék is, mely Gódra- karszt néven vonult be a köztudatba, s mely az e havi kirándulás úticélja volt.
Dénes István számára a barlangászat nemcsak életformát, kalandot és tudományos munkát, hanem őszinte emberi, baráti kapcsolatokat is jelentett– ezeket a baráti kapcsolatokat kereste és találta meg a Gódrában töltött barlangásztáborok során is, melynek szálait egykori társai ma is őrzík emlékezetükben.
Vargyasra érve, az unitárius templomot látogatták meg a túrázók: Andorkó Ferenc lelkész a falu múltjáról beszélve elmondta, hogy Vargyas a magyarság itteni letelepedése óta lakott volt, az első dokumentum a faluról az a pápai tizedjegyzék az 1330-as évek elejéről, amelyben Vargyas nyolcvan kapuval adózó településként szerepel. A falut javarészt unitáriusok lakják, számuk meghaladja az 1500-at. A mai templom 1813-1820 között épült.
A tiszteletes Dénes Istvánról is megemlékezett: diákkori ismerőse, barátja volt, aki egész életében a természetben levő rendért fáradott és tett– mondta el róla.
A gyalogos szakasza a kirándulásnak a Vargyas és Oklánd közötti Hagymás tetőn vette kezdetét: a római kori Hagymás várának maradványai mellett elhaladva, a Somos- oldalon jutottak fel a túrázók a Gódra- karszt területére, megállva a Szármány- zsombolyt rejtő termetes víznyelőnél, majd a Súgó-liknál, mely 328 méteres hosszúságával a terület legjelentősebb, aktív barlangja.
Szabó Imre geológus, aki Dénes Istvánnal együtt maga is részt vett a karsztterület feltárásában az 1970-80-as években elmondta, hogy a Gódra- vidéke még számos barlangot rejtegethet, erre utalnak a Szármány-és a Gódra zsombolyokból induló vízszintes járatok, ezek azonban az idők során földdel töltődtek fel, így kutatásuk lehetetlen.
A Gódra-karszt egyik tisztásán eltöltött pihenő és szalonnasütés után javarészt matuzsálemi kort megért tölgyek között folytatódott az út, némelyiken a védett terület határát jelző „R” betűvel, ezeket egykor Dénes István jelölte meg csapatával. „A változatos földtani felépítés és szerkezet, a karsztjelenségek, a táj szépsége és egyedisége, a jellegzetes növénytakaró és állatvilág érdemesítették a Gódra-karsztot védelemre”–írta egyik tanulmányában. Ma a védettségnek ezen kívül más nyoma nem látható.
A Szármány patak völgyébe beereszkedve a túrázók végül visszaértek Vargyasra, ahol még meglátogatták a fafaragó és bútorfestő Sütő család évszázados hagyatékait őrző házimúzeumot, majd a baróti temetőben Dénes István sírjánál koszorú elhelyezésével fejezték be az emléktúrát.
Böjte Ferenc
