48. túra (feb.22): Bölön és környéke
Farsangi túra Bölönbe és Bölönpatakra
Ha február, akkor farsang. Honismereti túrasorozatunk hagyományaihoz híven februárban ismét farsangi felvonuláson való részvétellel kötöttük össze soros túránkat. Idén, a talán leghíresebb és leglátványosabb erdővidéki farsangi felvonuláson, a bölöni nappali farsangon való részvétel volt a cél. Reggel, 9 óra környékén, mindkét irányból, féltucatnyi járművel érkezve verbuválódott össze 27 tagú csapatunk Bölön központjában, ahol a rojtos kéregető „cigányok” már javában gyűjtögették az esti bál költségeire a „felpártolásokat”.
Idén 29 farsangi maskarába öltözött fiatal legény búcsúztatta a vékonyra sikerült telet és űzte távol a gonoszt Bölöntől. A szervező „rendőrök” öten voltak, tízen a cigányok, tizenketten, hat párt alkotva, lovasként vettek részt a felvonuláson (menyasszony és vőlegény, székely, magyar, huszár, úri és Rákóczi párok), ugyanakkor nem hiányozhatott a sorból az egyedi „musztikás” sem, illetve a „férfias” Ádámot, illetve kacér Évát keringőztető bolondkerék szekerének vezetői tisztségét betöltő erdész is ott volt, ahol lennie kellett, a bakon. A farsangi menet a főrendőr köszöntőjét követően, a rezesbanda kíséretével vonult fel az unitárius parókia elé, majd onnan át a református lelkész lakásáig, aztán szerre apránként körüljárták a falu minden zegét-zúgát, felkeresve a maskarás ifjak szülőházait, illetve minden olyan portát, ahol szeretettel, illetve pálinkával, süteménnyel, valamint pénzbeli adománnyal várták a farsangolókat. Csapatunk a református parókiáig követte a maskarások menetét. Innen mi az ellenkező irányba, Bölönpatak felé fordítottuk szekerünk rúdját, ahol már friss pánkóval várt régi jó barátunk, Dregan Alexe (Léxi) cigányvajda.
A vajda portáján, a 2012-es novemberi látogatásunkhoz hasonlóan, ismét kenyérsütéshez hevítették a kemencét. A kenyérbevetés folyamatának megtekintését követően a helyi közösség pünkösdista gyülekezeti házának meglátogatása következett, ahol házigazdánk a falu és az egyházközösségük történetéről, örömeiről és gondjairól beszélt, majd a kiváncsikodó túratársaink kérdéseire válaszolt. A csapat tagjainak több mint fele először járt Bölönpatakon, de nemcsak ők, hanem azok is akik többször megfordulták már magukat arrafelé, meglepetéssel vették tudomásul, hogy a cigányok által lakott falu milyen erőteljesen fejlődik. A tavalytól aszfaltút készült Bölöntől a falu közepéig, amelyet az idén folytatnak és rengeteg új ház épült, amelyek egyre csinosabbak és nagyobbak a külföldi vendégmunkákból szerzett jövedelmeknek köszönhetően. Léxi vajda, aki bevallása szerint 27 éve tagja a bölöni tanácsnak, azt is elmesélte, hogy egyre több bölönpataki fiatal jár középiskolába és már egyetemre járó ifjat is termelt ki a közösségük. Szerintük (szerintünk is) a tanulás és a becsületes munka az egyetlen útja a közösség felemelkedésének, és az ott tapasztaltak függvényében elmondhatjuk, hogy a bölönpataki cigányok jó úton járnak.
Az imaházat követően a szociális központba is ellátogattunk, ahol a bölöni önkormányzatnak köszönhetően teával és kaláccsal vártak, majd újabb adatokat, információkat tudhattunk meg a bölönpataki cigányság hétköznapjairól. Mi sem mentünk üres kézzel. Túravezetőnk, Lőrincz Sándor tavaly megjelent Erdővidéki túrautak című könyvével leptük meg vendéglátónkat, aki előbb meghatódottan köszönte ajándékunkat, majd örömmel fedezte fel saját képét a kötetben. Mielőtt újra Bölön irányába indultunk volna, még egyszer visszalátogattunk a vajda portájára, hogy az időközben megsült házi kenyér illatát és ízét is magunkkal hozhassuk. Bölönbe való visszatérésünket követően a református parókiát kerestük fel, ahol ismét régi barátként üdvözölhettük Bartha Attila lekészt és családját. Teázás, beszélgetés és önfeledt játék töltötte ki azt az időt, amíg megérkezett a jelzés, hogy közeledik a farsangi felvonulás vége. A falu központjába gyülekeztünk újra, ahol a rövid télbúcsúztató ceremóniát követően, a cigányok által körültáncolt Adám és Éva füstté vált, remélhetőleg magával hurcolva a farsangozók és a falu minden búját-baját. A résztvevők közül többen is elmondták, hogy még egy kicsi hó kellett volna csak, de így is felejthetetlen volt az idei felvonulás, majd ki-ki indult a maga dolgára, a helybeliek felkészülni az esti bálra, mi meg földi szállásaink irányába. Hazaérve az volt az érzésem, hogy rég nem telt ilyen jól egy napom. El lehet menni a világ bármelyik sarkába pihenni, szórakozni, de kötve hiszem, hogy bárkinek is ennél jobban telne egy napja, mint ahogy nekünk telt ez a szombati nap itt, karnyújtásnyira otthonunktól.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik, kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását. Negyvenkilencedik túránkra március 22-én kerül sor, amelynek célpontja a Hagymás-tetői Kustaly vára, illetve a Rika patak völgye.
Demeter Zoltán
Ha február, akkor farsang. Honismereti túrasorozatunk hagyományaihoz híven februárban ismét farsangi felvonuláson való részvétellel kötöttük össze soros túránkat. Idén, a talán leghíresebb és leglátványosabb erdővidéki farsangi felvonuláson, a bölöni nappali farsangon való részvétel volt a cél. Reggel, 9 óra környékén, mindkét irányból, féltucatnyi járművel érkezve verbuválódott össze 27 tagú csapatunk Bölön központjában, ahol a rojtos kéregető „cigányok” már javában gyűjtögették az esti bál költségeire a „felpártolásokat”.
Idén 29 farsangi maskarába öltözött fiatal legény búcsúztatta a vékonyra sikerült telet és űzte távol a gonoszt Bölöntől. A szervező „rendőrök” öten voltak, tízen a cigányok, tizenketten, hat párt alkotva, lovasként vettek részt a felvonuláson (menyasszony és vőlegény, székely, magyar, huszár, úri és Rákóczi párok), ugyanakkor nem hiányozhatott a sorból az egyedi „musztikás” sem, illetve a „férfias” Ádámot, illetve kacér Évát keringőztető bolondkerék szekerének vezetői tisztségét betöltő erdész is ott volt, ahol lennie kellett, a bakon. A farsangi menet a főrendőr köszöntőjét követően, a rezesbanda kíséretével vonult fel az unitárius parókia elé, majd onnan át a református lelkész lakásáig, aztán szerre apránként körüljárták a falu minden zegét-zúgát, felkeresve a maskarás ifjak szülőházait, illetve minden olyan portát, ahol szeretettel, illetve pálinkával, süteménnyel, valamint pénzbeli adománnyal várták a farsangolókat. Csapatunk a református parókiáig követte a maskarások menetét. Innen mi az ellenkező irányba, Bölönpatak felé fordítottuk szekerünk rúdját, ahol már friss pánkóval várt régi jó barátunk, Dregan Alexe (Léxi) cigányvajda.
A vajda portáján, a 2012-es novemberi látogatásunkhoz hasonlóan, ismét kenyérsütéshez hevítették a kemencét. A kenyérbevetés folyamatának megtekintését követően a helyi közösség pünkösdista gyülekezeti házának meglátogatása következett, ahol házigazdánk a falu és az egyházközösségük történetéről, örömeiről és gondjairól beszélt, majd a kiváncsikodó túratársaink kérdéseire válaszolt. A csapat tagjainak több mint fele először járt Bölönpatakon, de nemcsak ők, hanem azok is akik többször megfordulták már magukat arrafelé, meglepetéssel vették tudomásul, hogy a cigányok által lakott falu milyen erőteljesen fejlődik. A tavalytól aszfaltút készült Bölöntől a falu közepéig, amelyet az idén folytatnak és rengeteg új ház épült, amelyek egyre csinosabbak és nagyobbak a külföldi vendégmunkákból szerzett jövedelmeknek köszönhetően. Léxi vajda, aki bevallása szerint 27 éve tagja a bölöni tanácsnak, azt is elmesélte, hogy egyre több bölönpataki fiatal jár középiskolába és már egyetemre járó ifjat is termelt ki a közösségük. Szerintük (szerintünk is) a tanulás és a becsületes munka az egyetlen útja a közösség felemelkedésének, és az ott tapasztaltak függvényében elmondhatjuk, hogy a bölönpataki cigányok jó úton járnak.
Az imaházat követően a szociális központba is ellátogattunk, ahol a bölöni önkormányzatnak köszönhetően teával és kaláccsal vártak, majd újabb adatokat, információkat tudhattunk meg a bölönpataki cigányság hétköznapjairól. Mi sem mentünk üres kézzel. Túravezetőnk, Lőrincz Sándor tavaly megjelent Erdővidéki túrautak című könyvével leptük meg vendéglátónkat, aki előbb meghatódottan köszönte ajándékunkat, majd örömmel fedezte fel saját képét a kötetben. Mielőtt újra Bölön irányába indultunk volna, még egyszer visszalátogattunk a vajda portájára, hogy az időközben megsült házi kenyér illatát és ízét is magunkkal hozhassuk. Bölönbe való visszatérésünket követően a református parókiát kerestük fel, ahol ismét régi barátként üdvözölhettük Bartha Attila lekészt és családját. Teázás, beszélgetés és önfeledt játék töltötte ki azt az időt, amíg megérkezett a jelzés, hogy közeledik a farsangi felvonulás vége. A falu központjába gyülekeztünk újra, ahol a rövid télbúcsúztató ceremóniát követően, a cigányok által körültáncolt Adám és Éva füstté vált, remélhetőleg magával hurcolva a farsangozók és a falu minden búját-baját. A résztvevők közül többen is elmondták, hogy még egy kicsi hó kellett volna csak, de így is felejthetetlen volt az idei felvonulás, majd ki-ki indult a maga dolgára, a helybeliek felkészülni az esti bálra, mi meg földi szállásaink irányába. Hazaérve az volt az érzésem, hogy rég nem telt ilyen jól egy napom. El lehet menni a világ bármelyik sarkába pihenni, szórakozni, de kötve hiszem, hogy bárkinek is ennél jobban telne egy napja, mint ahogy nekünk telt ez a szombati nap itt, karnyújtásnyira otthonunktól.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik, kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását. Negyvenkilencedik túránkra március 22-én kerül sor, amelynek célpontja a Hagymás-tetői Kustaly vára, illetve a Rika patak völgye.
Demeter Zoltán
fotók: Demeter Zoltán
