Szárazajta- Baconi- tető- Besenyő- patak- Bodosi-tó- Barót
menetidő: 4- 5 óra
táv: kb.12 km
November 13-án kilencedik alkalommal került sor honismereti túrára Erdővidéken. A harmincöt résztvevő autóbusszal érkezett Szárazajtára, ahol először a falu 1790-ben épült református templomát látogatják meg. Szárazajta onnan kapta nevét, hogy sekély vizű pataka, az Ajta, malom működtetésére alkalmatlan volt, első említése 1316-ból való.
A kirándulókat Bartalis Sz. Pál református lelkipásztor fogadta, röviden ismertetve a templom történetét. A falu alsó végében, azon a helyen, melyet ma Papdombnak neveznek, már korábban állott templom, de mivel a falu a patak mentén felfele kezdett terjedni, az távol esett az ott lakóktól. Így az lett a gyülekezet óhaja, hogy a falu közepében építsenek templomot, ami meg is történt. 1802-ben azonban földrengés pusztít a vidéken, a templom leomlik, mindössze egyik fala marad meg másfél méter magasságban. A falu harmadszor is templomot épít: 1804 karácsonyán már az új templom ad otthont az istentiszteletnek.
A karzat alatt levő feljegyzések szerint a templom nyolc alkalommal volt javítva, legutoljára 2003-ban, az 1977-es és az 1990-es földrengésekkor is kárt szenvedett.
A következő állomása a túrázóknak az iskola udvara, ahol 1944. szeptember 26-án a falu életének legborzalmasabb eseményei történtek. Mint ismeretes, ezen a napon egy félkatonai önkéntes szervezet, a Maniu- gárda tagjai törtek a falura, a lakosságot az iskolaudvarra terelték és 13 embert helyben, ártatlanul lemészároltak. Péter Attila iskolaigazgató a helyszínen mutatja meg, hol állott a rögtönítélő bíróság, hol állt a gárdisták vezére, Olteanu a pribékjeivel, de azt is, hol állt a tőke, melyen a két testvért lefejezték.
A helyre ma egy kopjafa és egy, az RMDSZ által 1990-ben az iskola falán elhelyezett emléktábla emlékeztet. Az iskola előtti, 13 bazaltoszlopból álló emlékművet 1994-ben avatták fel.
A szomorú emlékezetű helyszínt elhagyva a túra gyalogos szakasza következik: mélykék ég alatt, gyönyörű novemberi napsütésben az első pihenőt a Baconi- tetőn tartják a túrázók, ahonnan páratlanul szép kilátás nyílik egyrészt a Dél- Hargita bérceire, míg másrészt, déli irányba, a Bucsecs ormaira. Ezután a Besenyő- patak völgyét keresztezi a túra útvonala, majd újabb kapaszkodó után a következő dombhát utáni völgyben már Bodos házai tűnnek fel.
A szalonnasütéssel egybekötött ebéd után a Bodos közelében kialakított bányatavat érintik a kirándulók, itt csoportkép is készül.
A tótól erdőben folytatódik tovább az út, a túra három legfiatalabb résztvevőjének, Grétának, Ádikának és Balázsnak a legnagyobb örömére: a bokán felülig érő avarban csúszkálni lefele a lejtőn igazi élmény számukra.
A Nagyerdőből kiérve, egy másik, Keleti-tónak is nevezett bányató mellett elhaladva érkeznek vissza a gyalogtúrázók Barótra, miközben a lemenő nap sugarai lassan vörösre festik az égboltot.
A túra alkalmával a résztvevők köszöntötték Lőrincz Sándor túravezetőt, akit egy nappal korábban a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség életmű- díjjal jutalmazott.
menetidő: 4- 5 óra
táv: kb.12 km
November 13-án kilencedik alkalommal került sor honismereti túrára Erdővidéken. A harmincöt résztvevő autóbusszal érkezett Szárazajtára, ahol először a falu 1790-ben épült református templomát látogatják meg. Szárazajta onnan kapta nevét, hogy sekély vizű pataka, az Ajta, malom működtetésére alkalmatlan volt, első említése 1316-ból való.
A kirándulókat Bartalis Sz. Pál református lelkipásztor fogadta, röviden ismertetve a templom történetét. A falu alsó végében, azon a helyen, melyet ma Papdombnak neveznek, már korábban állott templom, de mivel a falu a patak mentén felfele kezdett terjedni, az távol esett az ott lakóktól. Így az lett a gyülekezet óhaja, hogy a falu közepében építsenek templomot, ami meg is történt. 1802-ben azonban földrengés pusztít a vidéken, a templom leomlik, mindössze egyik fala marad meg másfél méter magasságban. A falu harmadszor is templomot épít: 1804 karácsonyán már az új templom ad otthont az istentiszteletnek.
A karzat alatt levő feljegyzések szerint a templom nyolc alkalommal volt javítva, legutoljára 2003-ban, az 1977-es és az 1990-es földrengésekkor is kárt szenvedett.
A következő állomása a túrázóknak az iskola udvara, ahol 1944. szeptember 26-án a falu életének legborzalmasabb eseményei történtek. Mint ismeretes, ezen a napon egy félkatonai önkéntes szervezet, a Maniu- gárda tagjai törtek a falura, a lakosságot az iskolaudvarra terelték és 13 embert helyben, ártatlanul lemészároltak. Péter Attila iskolaigazgató a helyszínen mutatja meg, hol állott a rögtönítélő bíróság, hol állt a gárdisták vezére, Olteanu a pribékjeivel, de azt is, hol állt a tőke, melyen a két testvért lefejezték.
A helyre ma egy kopjafa és egy, az RMDSZ által 1990-ben az iskola falán elhelyezett emléktábla emlékeztet. Az iskola előtti, 13 bazaltoszlopból álló emlékművet 1994-ben avatták fel.
A szomorú emlékezetű helyszínt elhagyva a túra gyalogos szakasza következik: mélykék ég alatt, gyönyörű novemberi napsütésben az első pihenőt a Baconi- tetőn tartják a túrázók, ahonnan páratlanul szép kilátás nyílik egyrészt a Dél- Hargita bérceire, míg másrészt, déli irányba, a Bucsecs ormaira. Ezután a Besenyő- patak völgyét keresztezi a túra útvonala, majd újabb kapaszkodó után a következő dombhát utáni völgyben már Bodos házai tűnnek fel.
A szalonnasütéssel egybekötött ebéd után a Bodos közelében kialakított bányatavat érintik a kirándulók, itt csoportkép is készül.
A tótól erdőben folytatódik tovább az út, a túra három legfiatalabb résztvevőjének, Grétának, Ádikának és Balázsnak a legnagyobb örömére: a bokán felülig érő avarban csúszkálni lefele a lejtőn igazi élmény számukra.
A Nagyerdőből kiérve, egy másik, Keleti-tónak is nevezett bányató mellett elhaladva érkeznek vissza a gyalogtúrázók Barótra, miközben a lemenő nap sugarai lassan vörösre festik az égboltot.
A túra alkalmával a résztvevők köszöntötték Lőrincz Sándor túravezetőt, akit egy nappal korábban a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség életmű- díjjal jutalmazott.
