Zalánpataktól a Hatod tetőig
időpont: 2014. november 29, szombat
A szombati túránkat megelőző napon ajtóstól köszönt be a tél Erdővidékre. Hó lepte el a tájat, majd esni kedett az eső, aztán a szél kezdett el fújni és üvegesre fagyott minden. A túrára előzetesen bejelentkezők szerre kezdték visszamondogatni a részvételt, azonban szombat reggelre, a különleges időjárási viszonyok ellenére is, összegyűltünk kilencen a baróti buszmegállóban. Mivel jeges volt minden és az eső is hullott csendesen úgy döntöttünk, hogy lerövidítjük a betervezett útszakaszt és nem a Vadasból indulunk a Murgó irányába, hanem az útszakasz felétől, Zalánpatakról közelítjük meg a Hatod tetőt.
Kisbuszunkkal Nagybaconon át Szárazajta irányába haladva fedeztük fel, hogy a faluba vezető utat több helyen is javítják. No, de a java csak ezután következett. Miután Szárazajtán áthaladtunk a Zalánpatak felé vezető út tükörsimára volt fagyva. Annyira csúszós volt, hogy az első kaptatónál kénytelenek voltunk leszállni és gyalog folytattuk utunkat. Miközben átsétáltunk Zalánpatakon, néhai Karácsony Zoltán portája előtt felelevenítettük a három évvel ezelőtti túránk történéseit és feltettük a kérdést (jobb híján magunknak), hogy vajon merre lehet most a Zoli bátyánk egyedi, a zalánpataki üvegkészítés tárgyi bizonyítékait (ereklyéit) magába foglaló, gyűjteménye.
Miután az egyik helyi boltocskában egy kicsit megmelegedtünk a hercegi vendégház és a tavaly felújított Bugyogó feredő szomszédságában elhaladva, a Nyíres patak völgyén át jutottunk ki a Baróti hegység gerincére, majd a Harcsatetőn, illetve a Sósbércen keresztül jutottunk el a Murgó hegy aljába. Egyedi élmény volt a gerincen végiggyalogolni, hiszen a fűvek, cserjék és fák, minden üvegesre volt fagyva és minden olyan volt mintha üvegből lenne. Úgy éreztük magunkat, mint az elefánt a porcelánboltban. Bármerre léptünk recsegett, ropogott és darabjaira tört minden a lábunk alatt. A túra utolsó szakaszát újra esőben kellett megtennünk, ami ránk hullva is kristályos formát öltött. Így cuppogva és csilingelve érkeztünk gyalogtúránk végpontjához, a Hatod tetőre, majd onnan kisbusszal vissza Barótra.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik, kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását. Következő, ötvenhetedik túránkra, illetve szokásos évzáró rendezvényünkre december 13-án kerül sor, amelynek célpontja Ágostonfalva és környéke látványosságainak a felkeresése.
Demeter Zoltán
időpont: 2014. november 29, szombat
A szombati túránkat megelőző napon ajtóstól köszönt be a tél Erdővidékre. Hó lepte el a tájat, majd esni kedett az eső, aztán a szél kezdett el fújni és üvegesre fagyott minden. A túrára előzetesen bejelentkezők szerre kezdték visszamondogatni a részvételt, azonban szombat reggelre, a különleges időjárási viszonyok ellenére is, összegyűltünk kilencen a baróti buszmegállóban. Mivel jeges volt minden és az eső is hullott csendesen úgy döntöttünk, hogy lerövidítjük a betervezett útszakaszt és nem a Vadasból indulunk a Murgó irányába, hanem az útszakasz felétől, Zalánpatakról közelítjük meg a Hatod tetőt.
Kisbuszunkkal Nagybaconon át Szárazajta irányába haladva fedeztük fel, hogy a faluba vezető utat több helyen is javítják. No, de a java csak ezután következett. Miután Szárazajtán áthaladtunk a Zalánpatak felé vezető út tükörsimára volt fagyva. Annyira csúszós volt, hogy az első kaptatónál kénytelenek voltunk leszállni és gyalog folytattuk utunkat. Miközben átsétáltunk Zalánpatakon, néhai Karácsony Zoltán portája előtt felelevenítettük a három évvel ezelőtti túránk történéseit és feltettük a kérdést (jobb híján magunknak), hogy vajon merre lehet most a Zoli bátyánk egyedi, a zalánpataki üvegkészítés tárgyi bizonyítékait (ereklyéit) magába foglaló, gyűjteménye.
Miután az egyik helyi boltocskában egy kicsit megmelegedtünk a hercegi vendégház és a tavaly felújított Bugyogó feredő szomszédságában elhaladva, a Nyíres patak völgyén át jutottunk ki a Baróti hegység gerincére, majd a Harcsatetőn, illetve a Sósbércen keresztül jutottunk el a Murgó hegy aljába. Egyedi élmény volt a gerincen végiggyalogolni, hiszen a fűvek, cserjék és fák, minden üvegesre volt fagyva és minden olyan volt mintha üvegből lenne. Úgy éreztük magunkat, mint az elefánt a porcelánboltban. Bármerre léptünk recsegett, ropogott és darabjaira tört minden a lábunk alatt. A túra utolsó szakaszát újra esőben kellett megtennünk, ami ránk hullva is kristályos formát öltött. Így cuppogva és csilingelve érkeztünk gyalogtúránk végpontjához, a Hatod tetőre, majd onnan kisbusszal vissza Barótra.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik, kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását. Következő, ötvenhetedik túránkra, illetve szokásos évzáró rendezvényünkre december 13-án kerül sor, amelynek célpontja Ágostonfalva és környéke látványosságainak a felkeresése.
Demeter Zoltán
fotók: Demeter István
fotók: Demeter Zoltán
