Az alsórákosi bazaltoszlopoktól Mackó bácsi kisbaconi feredőjéig
Az Erdővidéket bejárók augusztusi túrája korlátozott látási viszonyok között indult, de már a reggeli órákban szétoszlott a köd Alsórákos felül, és már a Tepő oldalából visszafordulva gyönyörű látvány tárult a 18 tagot (9 éves Gergő fiam szerint: 16 felnőttet és 2 kicsi gyermeket) számláló csapatunk szeme elé, amely csapat az egykori gyepű védelmi rendszer részét képező, ovális várral díszített, 819,7 méter magas piramis alakú hegy tetején bővült rövid időre 19 létszámúra, de nem egy barnamedvével (amelynek nyomai mindenfelé keresztezték utunkat), hanem a külön utakon érkező Pál-Szilágyi Zoltán túratársunkkal. :)
A Tepő (Töpe, Tepej – a török nyelvekben hegyet jelent) tetején, miután kigyönyörködtük magunkat az egyedi panorámában, megismerkedtünk Dénes István és Bordi Zsigmond Loránd: Az alsórákosi Tepő vára (ACTA - 1997) című dolgozatával. Lefele jövet felkutattuk az egykori vár kőfalának maradványait és számos érdekes gombafajtával is megismerkedtünk. Sokan tudják, hogy Alsórákos környéke a geológusok számára paradicsom. Körtúránk során utunk számos működő és felhagyott bánya területén haladt át. Lőrincz Sándor tanár úr vezetésével átvágtunk mészkő- és dacit tufa bányákon, majd hosszabban időztünk az egykori bazalt bánya helyén kialakult bányatónál is, ahol a bátrabbak vizes-, míg a kevésbé vállalkozó kedvűek napfürdőt vettek. Folytatásként felkerestük az egykori vulkáni kráterben található, mára már felhagyott salakbányát, amely földönkivüli szépségével mindig elvarázsolja az odalátogatókat, akárcsak az országos ismertségnek örvendő bazaltoszlopok, amelyeknek védettsége sajnos csak papíron országos szintű, hiszen az objektumot védő kerítés és népszerűsítő tábla léte már a múlté, és a híres bazaltoszlopokon is egyre több a követ illegálisan kitermelő helybéliek vasrángáinak nyoma. Ottlétünk alatt is több helyen zajlott, felbecsülhetetlen károkat okozó fejtés, rombolás. Meggyőződésünk, hogy az alsórákosi geológiai természetvédelmi objektumok sokkal nagyobb odafigyelést és védelmet érdemelnének a jelenleginél és reméljük, hogy ezek az állapotok a közeljövőtől meg fognak változni.
Negyvenkettedik túránk - rendhagyó módon - Erdővidék egy másik szegletében, a baconi medencezugban zárult, ahol kis csapatunk az augusztus folyamán elkészített kisbaconi népi feredőt látogatta meg. A közadakozásból és közmunkával példaértékűen megvalósított esztétikus létesítmény folyamatos látogatottságnak örvend. Ottlétünk alatt is többen fordulták meg magukat és voltak olyan látogatók, akik az egyre hűvösebb idő ellenére is kipróbálták Mackó bácsi 11 Celsius fokos feredejét. Ezúton is szívből gratulálunk a kezdeményezőknek, illetve mindazoknak, akik a megvalósításában közreműködtek és őszintén reméljük, hogy Kisbacon és Magyarhermány, illetve Erdővidék lakói, közösségei sajátjukként fogják kezelni, használni és vigyázni ezt a nagyszerű feredőt, amely hosszú évtizedeken keresztül állhat majd sértetlenül az idelátogatók rendelkezésére.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik, kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását. Negyvenharmadik túránkra szeptember 21-én, szombaton kerül sor. Úticél: Uzonkafürdő és Sepsibükszád környéke.
Demeter Zoltán
Az Erdővidéket bejárók augusztusi túrája korlátozott látási viszonyok között indult, de már a reggeli órákban szétoszlott a köd Alsórákos felül, és már a Tepő oldalából visszafordulva gyönyörű látvány tárult a 18 tagot (9 éves Gergő fiam szerint: 16 felnőttet és 2 kicsi gyermeket) számláló csapatunk szeme elé, amely csapat az egykori gyepű védelmi rendszer részét képező, ovális várral díszített, 819,7 méter magas piramis alakú hegy tetején bővült rövid időre 19 létszámúra, de nem egy barnamedvével (amelynek nyomai mindenfelé keresztezték utunkat), hanem a külön utakon érkező Pál-Szilágyi Zoltán túratársunkkal. :)
A Tepő (Töpe, Tepej – a török nyelvekben hegyet jelent) tetején, miután kigyönyörködtük magunkat az egyedi panorámában, megismerkedtünk Dénes István és Bordi Zsigmond Loránd: Az alsórákosi Tepő vára (ACTA - 1997) című dolgozatával. Lefele jövet felkutattuk az egykori vár kőfalának maradványait és számos érdekes gombafajtával is megismerkedtünk. Sokan tudják, hogy Alsórákos környéke a geológusok számára paradicsom. Körtúránk során utunk számos működő és felhagyott bánya területén haladt át. Lőrincz Sándor tanár úr vezetésével átvágtunk mészkő- és dacit tufa bányákon, majd hosszabban időztünk az egykori bazalt bánya helyén kialakult bányatónál is, ahol a bátrabbak vizes-, míg a kevésbé vállalkozó kedvűek napfürdőt vettek. Folytatásként felkerestük az egykori vulkáni kráterben található, mára már felhagyott salakbányát, amely földönkivüli szépségével mindig elvarázsolja az odalátogatókat, akárcsak az országos ismertségnek örvendő bazaltoszlopok, amelyeknek védettsége sajnos csak papíron országos szintű, hiszen az objektumot védő kerítés és népszerűsítő tábla léte már a múlté, és a híres bazaltoszlopokon is egyre több a követ illegálisan kitermelő helybéliek vasrángáinak nyoma. Ottlétünk alatt is több helyen zajlott, felbecsülhetetlen károkat okozó fejtés, rombolás. Meggyőződésünk, hogy az alsórákosi geológiai természetvédelmi objektumok sokkal nagyobb odafigyelést és védelmet érdemelnének a jelenleginél és reméljük, hogy ezek az állapotok a közeljövőtől meg fognak változni.
Negyvenkettedik túránk - rendhagyó módon - Erdővidék egy másik szegletében, a baconi medencezugban zárult, ahol kis csapatunk az augusztus folyamán elkészített kisbaconi népi feredőt látogatta meg. A közadakozásból és közmunkával példaértékűen megvalósított esztétikus létesítmény folyamatos látogatottságnak örvend. Ottlétünk alatt is többen fordulták meg magukat és voltak olyan látogatók, akik az egyre hűvösebb idő ellenére is kipróbálták Mackó bácsi 11 Celsius fokos feredejét. Ezúton is szívből gratulálunk a kezdeményezőknek, illetve mindazoknak, akik a megvalósításában közreműködtek és őszintén reméljük, hogy Kisbacon és Magyarhermány, illetve Erdővidék lakói, közösségei sajátjukként fogják kezelni, használni és vigyázni ezt a nagyszerű feredőt, amely hosszú évtizedeken keresztül állhat majd sértetlenül az idelátogatók rendelkezésére.
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik, kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását. Negyvenharmadik túránkra szeptember 21-én, szombaton kerül sor. Úticél: Uzonkafürdő és Sepsibükszád környéke.
Demeter Zoltán
