2015. január 31.: Ürmösi farsang
Farsangtemetés Ürmösön
Igazán huncutul alakult az idei februári farsangi túránk, hiszen az időpontja január 31-re esett. Aztán huncut volt az időjárás is, hiszen mindenhol esős előrejelzéseket olvashattunk, mi mégis napsütésben közelítettük meg 25 fős csapatunkkal Ágostonfalva irányából Ürmöst. Útközben szépen látszottak előttünk a Nagykőhavas és a Keresztény havas hófödte csúcsai. A település központi parkjában tartottunk rövid pihenőt, majd 30-as létszámúra bővült csoportunkkal, innen sétáltunk ki a község Apáca felőli végéhez, ahonnan 11 óra magasságában indult a farsangi-esküvői menet, élén a kolduló cigánygyermekekkel és a vőféllyel, aztán a rezesbandával és az ifjú párral, akiket a násznép követett, hátul meg a bolondszekér és a Băse-Udrea névre hallgató bábukat keringőztető bolondkerékkel. Aztán az egész menet körül volt fogva szájat tátó helybeli fiatalok és fényképezőgépeket kattogtató turisták hadától. A felvonulókat a faluban kürtőskaláccsal és pánkóval, köményes pálinkával és borral kínálták, illetve sokan voltak, akik pénzt is dugosgattak a lovasok csízmájának szárába, hogy az esti bál költségvetése se szenvedjen hiányt. A szokásos egyórás vonathoz való kivonulás is huncutra sikerült, hiszen a korán kiérkező menetet a vőfély még egy mellékutcába elvezette, ahonnan szaladva sem értek vissza az állomásból kiporozó vonathoz. Falujáró körutunk során csapatunk egyrésze megtekintette tavalyi októberi túránk egyik túravezetőjének, Gyerő István erdészmérnöknek vadásztrófea gyűjteményét is, aki megígérte, hogy az elkövetkezőkben a Bogáti erdő (Persány hegység) egy-két érdekesebb helyére is el fogja majd kalauzolni túrasorozatunk résztvevőit. Miután a farsangi menet az unitárius parókia udvarát is elhagyta, hogy a falu addig bejáratlan részeit is felkeresse, a mi csapatunk, Szabó Előd lelkész és Urák János kántor-tanító (túrasorozatunk többszörös vendég túravezetője) társaságában, az unitárius templomot látogatta meg. Itt vendéglátóink meséltek a falu és az egyházközség régi és újkori történéseiről, felekezeti és nemzetiségi megoszlásáról, az egyre apadó, de ennek ellenére hagyományaihoz ragaszkodó kis közösség mindennapjairól. Templomlátogatásunkat követően a falu központjáig sétáltunk, majd kisbuszra ülve hagytuk el a falut, még egyszer integetve az alsó faluvégről visszatérő farsangi menet résztvevőinek. Reméljük, hogy amikor majd háromévente újra és újra visszatérünk az ürmösi farsangtemetésekre, mindig lesz, aki megszervezze, aki beöltözzön, aki tovább éltesse ezt az egyedi hangulatú és látványos népszokást az Olton túli erdővidéki községben.
Következő, hatvanadik túránkra március 7-én kerül sor, amelynek úticélja a Baróti hegység Bölön feletti szakaszának, illetve a bölöni borvizes kezelőközpontnak felkeresése. Kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk és fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Demeter Zoltán
Igazán huncutul alakult az idei februári farsangi túránk, hiszen az időpontja január 31-re esett. Aztán huncut volt az időjárás is, hiszen mindenhol esős előrejelzéseket olvashattunk, mi mégis napsütésben közelítettük meg 25 fős csapatunkkal Ágostonfalva irányából Ürmöst. Útközben szépen látszottak előttünk a Nagykőhavas és a Keresztény havas hófödte csúcsai. A település központi parkjában tartottunk rövid pihenőt, majd 30-as létszámúra bővült csoportunkkal, innen sétáltunk ki a község Apáca felőli végéhez, ahonnan 11 óra magasságában indult a farsangi-esküvői menet, élén a kolduló cigánygyermekekkel és a vőféllyel, aztán a rezesbandával és az ifjú párral, akiket a násznép követett, hátul meg a bolondszekér és a Băse-Udrea névre hallgató bábukat keringőztető bolondkerékkel. Aztán az egész menet körül volt fogva szájat tátó helybeli fiatalok és fényképezőgépeket kattogtató turisták hadától. A felvonulókat a faluban kürtőskaláccsal és pánkóval, köményes pálinkával és borral kínálták, illetve sokan voltak, akik pénzt is dugosgattak a lovasok csízmájának szárába, hogy az esti bál költségvetése se szenvedjen hiányt. A szokásos egyórás vonathoz való kivonulás is huncutra sikerült, hiszen a korán kiérkező menetet a vőfély még egy mellékutcába elvezette, ahonnan szaladva sem értek vissza az állomásból kiporozó vonathoz. Falujáró körutunk során csapatunk egyrésze megtekintette tavalyi októberi túránk egyik túravezetőjének, Gyerő István erdészmérnöknek vadásztrófea gyűjteményét is, aki megígérte, hogy az elkövetkezőkben a Bogáti erdő (Persány hegység) egy-két érdekesebb helyére is el fogja majd kalauzolni túrasorozatunk résztvevőit. Miután a farsangi menet az unitárius parókia udvarát is elhagyta, hogy a falu addig bejáratlan részeit is felkeresse, a mi csapatunk, Szabó Előd lelkész és Urák János kántor-tanító (túrasorozatunk többszörös vendég túravezetője) társaságában, az unitárius templomot látogatta meg. Itt vendéglátóink meséltek a falu és az egyházközség régi és újkori történéseiről, felekezeti és nemzetiségi megoszlásáról, az egyre apadó, de ennek ellenére hagyományaihoz ragaszkodó kis közösség mindennapjairól. Templomlátogatásunkat követően a falu központjáig sétáltunk, majd kisbuszra ülve hagytuk el a falut, még egyszer integetve az alsó faluvégről visszatérő farsangi menet résztvevőinek. Reméljük, hogy amikor majd háromévente újra és újra visszatérünk az ürmösi farsangtemetésekre, mindig lesz, aki megszervezze, aki beöltözzön, aki tovább éltesse ezt az egyedi hangulatú és látványos népszokást az Olton túli erdővidéki községben.
Következő, hatvanadik túránkra március 7-én kerül sor, amelynek úticélja a Baróti hegység Bölön feletti szakaszának, illetve a bölöni borvizes kezelőközpontnak felkeresése. Kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk és fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Demeter Zoltán
Falu a végeken: Ürmös
Szívük Erdővidékhez húz
Január 31-én, Ürmösön megtartották a hagyományos nappali farsangot. A farsanghoz, a „Járjuk be Erdővidéket!” túrasorozat kirándulói is csatlakoztak. A bolondszekeres farsangi felvonulás hagyománya Ürmösön az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, napjainkra azonban egyre kevesebb a fiatal a faluban, a hagyomány továbbéltetése így bizonytalanná vált. Minderről, a falu múltjáról, jelenéről Szabó Előd unitárius lelkész és Urák János tanító beszélt a kirándulóknak.
– A szokás már most mesterséges, mert az eredeti szokás az úgy volt, hogy egy fiatal csak egyszer ült fel a lóra, akkor, amikor regruta volt. Csakhogy valamikor egy évben 20-25 ilyen fiú volt Ürmösön, most pedig olyan legény is lóhátra kellett üljön, aki tavaly konfirmált, még 14 éves sincs-, mondta a lelkész.
A farsang időpontját is előbbre kellett hozni idén, mert Ürmösről sokan járnak külföldre dolgozni, kezdődik a „szezon” számukra Németországban, vagy kitudja hol. Másészt, száz évvel ezelőtt nem volt olyan legény, aki ne tudott volna lovagolni, de a mai fiatalok azt is meg kell tanulják.
Urák János tanító bácsi is emlékezik: 1972- 73-ban még csak magyar fiúk ültek a lovakon, ma már a cigányokat is be kell vonni a farsangolásba. Meséli, hogy egykor, a felvonulás során tojást, szalonnát, kolbászt kaptak, mindent beraktak egy nagy érclábasba, s hatalmas tojásrántottát készítettek. Ettek, utána mentek a bálba.
Ürmös jelenleg 2000 lakost számlál: valamikor magyar falu volt, ma is részben még az, de most már nagyon sok román és vegyes család is van. A cigányok a lakosság felét teszik ki, ők egymás között cigányul beszélnek, mi több, az iskolában a cigány nyelvet is tanulják a gyermekek heti három órában. A fennmaradó ezer emberből 700-800 magyar van a faluban, a többi román.
– Nehéz szétválasztani őket, főleg a vallás határozza meg az emberek hovatartozását- vélekedett a tiszteletes. A magyarok unitáriusok, a románok ortodoxok. A hatvanas években még magyarul tartottak istentiszteletet az ortodox templomban, merthogy a hívek nem tudtak románul, de manapság ez már nem fordul elő. A magyarok zöme, valamivel többen, mint hatszázan, unitáriusok Ürmösön.
Mintegy 300 gyermek van a faluban (óvodától a nyolcadik osztályig), de ebből alig ötvenen magyarok. A valamikori Felső- Fehér vármegyéhez tartozó falunak mindig élénk volt a kapcsolata Baróttal. Miklósvárral az Olton át híd kötötte össze még a hetvenes években is. A nagy változást a kollektív, az iparosodás hozta: elindultak az emberek Brassóba. Egyrészük ott is maradt, mások ingáztak. Éppen ezért a „hovatartozási”hangsúly áttevődött Brassóra, közigazgatásilag ma Brassó megyéhez tartozik a falu.
– Szeretnénk, ha visszakerülne a fiatalok tudatába, hogy mi inkább Erdővidékhez tartozunk. Öt- hat éve szellemi hidakat építünk Erdővidékkel, Baróttal, művelődési események, az iskolák közötti kapcsolatok révén. Március 15-én a Barót melletti véczeri emlékműnél ünnepelnek az ürmösiek is-, hangsúlyozta a lelkész.
Urák tanító bácsi megjegyte: Ürmösön is volt ütközet 1848-ban, a helybéliek kapával, kaszával a kezükben csaptak össze az osztrák hadakkal. A II. világháború idején Ürmös Romániában „maradt”, a szomszédos magyar falvaktól, és egyúttal Magyarországtól az Olt választotta el. Ágostonfalva is Romániához tartozott, onnan a román határőrök egy alkalommal célba vették Köpecet, a magyarok viszonzásképp Miklósvárról kezdték el tüzelni az ürmösi templomot. Úgy kellett valakiknek átmenniük és szólniuk, hogy Ürmöst azért ne lőjék, mert ott magyarok laknak. Sokan átszöktek akkor a határon, és „Magyarországon” maradtak.
– Most is a „határon” lakunk, tulajdonképpen sehova se tartozunk-, állapította meg Szabó tiszteletes. Sem Apáca, sem Ágostonfalva fele nincsenek járható útjaink. Most Kovászna és Brassó megye közösen kitalálta azt a grandiózus tervet, hogy Málnásfürdő és Szászmogyorós között „autópályát” építsenek, így legalább mondhatják nekünk, hogy a meglévő utakat nincs miért megjavítani, várjuk meg, míg kész lesz az új út.
Ürmös történetében nagybetűkkel van írva a Maurerek neve: a Maurerek Felvidékről, a Szepességből jöttek Erdélybe, kapcsolatba kerültek a Rákócziakkal, és addig-, addig, hogy udvari szolgálatuk jutalmaképpen I. Rákóczi György Ürmöst nekik adományozta. Vagyis pontosabban I. Maurer Mihálynak, 1642-ben. Úgy tartják, a Maurer család volt Ürmös földesura, illetve az egyházközség patrónusa egészen a jobbágyfelszabadulásig- mesélte a tanító bácsi.
A Maurerek építették a falu unitárius templomát is, melyben olyan kitűnő lelkészek végeztek szolgálatot a 20. század folyamán, mint Fekete Lajos, akinek regényei, versei is megjelentek, vagy Lőrinczi László, aki dalárdát vezetett, és annak ellenére, hogy pap volt, kimelkedő gazdatevékenységet is folytatott. Ürmösi származású volt Erdő János, akit 1994-ben az Erdélyi Unitárius Egyház püspökévé választottak.
Az ürmösi fiatalok közül sokan külföldre járnak dolgozni, erre vannak ráálvva, tavasszal elmennek, ősszel hazajönnek. Tavaly húsvétkor nyolcvan, épp külföldön tartózkodó embert számolt össze Szabó tiszteletes. Itthon kevés a munkalehetőség, nem lüktet a mezőgazdaság sem: olcsón lehet földet bérelni, mert sok a föld, és kevés az ember, aki megművelné. A falu polgármestere magyar, a 12 tanácsosból négy RMDSZ-es, és mindannak ellenére, hogy más pártokban is vannak magyar tanácsosok, nem tudnak mindent a magyar érdekek szerint csinálni: a cigányok befolyása nagy.
Ők nem ragaszkodnak ahhoz, hogy cigány legyen a polgármester, de céljaikat úgyis elérik. Pozitívum ellenben, hogy az ürmösi cigányok nem járnak koldulni sehova, sőt, nagy hányaduk jómódban él, nagy házakat építenek, autóik vannak.
Böjte Ferenc
Szívük Erdővidékhez húz
Január 31-én, Ürmösön megtartották a hagyományos nappali farsangot. A farsanghoz, a „Járjuk be Erdővidéket!” túrasorozat kirándulói is csatlakoztak. A bolondszekeres farsangi felvonulás hagyománya Ürmösön az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, napjainkra azonban egyre kevesebb a fiatal a faluban, a hagyomány továbbéltetése így bizonytalanná vált. Minderről, a falu múltjáról, jelenéről Szabó Előd unitárius lelkész és Urák János tanító beszélt a kirándulóknak.
– A szokás már most mesterséges, mert az eredeti szokás az úgy volt, hogy egy fiatal csak egyszer ült fel a lóra, akkor, amikor regruta volt. Csakhogy valamikor egy évben 20-25 ilyen fiú volt Ürmösön, most pedig olyan legény is lóhátra kellett üljön, aki tavaly konfirmált, még 14 éves sincs-, mondta a lelkész.
A farsang időpontját is előbbre kellett hozni idén, mert Ürmösről sokan járnak külföldre dolgozni, kezdődik a „szezon” számukra Németországban, vagy kitudja hol. Másészt, száz évvel ezelőtt nem volt olyan legény, aki ne tudott volna lovagolni, de a mai fiatalok azt is meg kell tanulják.
Urák János tanító bácsi is emlékezik: 1972- 73-ban még csak magyar fiúk ültek a lovakon, ma már a cigányokat is be kell vonni a farsangolásba. Meséli, hogy egykor, a felvonulás során tojást, szalonnát, kolbászt kaptak, mindent beraktak egy nagy érclábasba, s hatalmas tojásrántottát készítettek. Ettek, utána mentek a bálba.
Ürmös jelenleg 2000 lakost számlál: valamikor magyar falu volt, ma is részben még az, de most már nagyon sok román és vegyes család is van. A cigányok a lakosság felét teszik ki, ők egymás között cigányul beszélnek, mi több, az iskolában a cigány nyelvet is tanulják a gyermekek heti három órában. A fennmaradó ezer emberből 700-800 magyar van a faluban, a többi román.
– Nehéz szétválasztani őket, főleg a vallás határozza meg az emberek hovatartozását- vélekedett a tiszteletes. A magyarok unitáriusok, a románok ortodoxok. A hatvanas években még magyarul tartottak istentiszteletet az ortodox templomban, merthogy a hívek nem tudtak románul, de manapság ez már nem fordul elő. A magyarok zöme, valamivel többen, mint hatszázan, unitáriusok Ürmösön.
Mintegy 300 gyermek van a faluban (óvodától a nyolcadik osztályig), de ebből alig ötvenen magyarok. A valamikori Felső- Fehér vármegyéhez tartozó falunak mindig élénk volt a kapcsolata Baróttal. Miklósvárral az Olton át híd kötötte össze még a hetvenes években is. A nagy változást a kollektív, az iparosodás hozta: elindultak az emberek Brassóba. Egyrészük ott is maradt, mások ingáztak. Éppen ezért a „hovatartozási”hangsúly áttevődött Brassóra, közigazgatásilag ma Brassó megyéhez tartozik a falu.
– Szeretnénk, ha visszakerülne a fiatalok tudatába, hogy mi inkább Erdővidékhez tartozunk. Öt- hat éve szellemi hidakat építünk Erdővidékkel, Baróttal, művelődési események, az iskolák közötti kapcsolatok révén. Március 15-én a Barót melletti véczeri emlékműnél ünnepelnek az ürmösiek is-, hangsúlyozta a lelkész.
Urák tanító bácsi megjegyte: Ürmösön is volt ütközet 1848-ban, a helybéliek kapával, kaszával a kezükben csaptak össze az osztrák hadakkal. A II. világháború idején Ürmös Romániában „maradt”, a szomszédos magyar falvaktól, és egyúttal Magyarországtól az Olt választotta el. Ágostonfalva is Romániához tartozott, onnan a román határőrök egy alkalommal célba vették Köpecet, a magyarok viszonzásképp Miklósvárról kezdték el tüzelni az ürmösi templomot. Úgy kellett valakiknek átmenniük és szólniuk, hogy Ürmöst azért ne lőjék, mert ott magyarok laknak. Sokan átszöktek akkor a határon, és „Magyarországon” maradtak.
– Most is a „határon” lakunk, tulajdonképpen sehova se tartozunk-, állapította meg Szabó tiszteletes. Sem Apáca, sem Ágostonfalva fele nincsenek járható útjaink. Most Kovászna és Brassó megye közösen kitalálta azt a grandiózus tervet, hogy Málnásfürdő és Szászmogyorós között „autópályát” építsenek, így legalább mondhatják nekünk, hogy a meglévő utakat nincs miért megjavítani, várjuk meg, míg kész lesz az új út.
Ürmös történetében nagybetűkkel van írva a Maurerek neve: a Maurerek Felvidékről, a Szepességből jöttek Erdélybe, kapcsolatba kerültek a Rákócziakkal, és addig-, addig, hogy udvari szolgálatuk jutalmaképpen I. Rákóczi György Ürmöst nekik adományozta. Vagyis pontosabban I. Maurer Mihálynak, 1642-ben. Úgy tartják, a Maurer család volt Ürmös földesura, illetve az egyházközség patrónusa egészen a jobbágyfelszabadulásig- mesélte a tanító bácsi.
A Maurerek építették a falu unitárius templomát is, melyben olyan kitűnő lelkészek végeztek szolgálatot a 20. század folyamán, mint Fekete Lajos, akinek regényei, versei is megjelentek, vagy Lőrinczi László, aki dalárdát vezetett, és annak ellenére, hogy pap volt, kimelkedő gazdatevékenységet is folytatott. Ürmösi származású volt Erdő János, akit 1994-ben az Erdélyi Unitárius Egyház püspökévé választottak.
Az ürmösi fiatalok közül sokan külföldre járnak dolgozni, erre vannak ráálvva, tavasszal elmennek, ősszel hazajönnek. Tavaly húsvétkor nyolcvan, épp külföldön tartózkodó embert számolt össze Szabó tiszteletes. Itthon kevés a munkalehetőség, nem lüktet a mezőgazdaság sem: olcsón lehet földet bérelni, mert sok a föld, és kevés az ember, aki megművelné. A falu polgármestere magyar, a 12 tanácsosból négy RMDSZ-es, és mindannak ellenére, hogy más pártokban is vannak magyar tanácsosok, nem tudnak mindent a magyar érdekek szerint csinálni: a cigányok befolyása nagy.
Ők nem ragaszkodnak ahhoz, hogy cigány legyen a polgármester, de céljaikat úgyis elérik. Pozitívum ellenben, hogy az ürmösi cigányok nem járnak koldulni sehova, sőt, nagy hányaduk jómódban él, nagy házakat építenek, autóik vannak.
Böjte Ferenc
Fotók az ürmösi farsangról:
fotók: Lőrincz Sándor
fotók: Demeter Zoltán
fotók: Demeter István
fotók: Ágoston László
minifilm a túráról: https://plus.google.com/104262747602700250571/posts/J1JNbodT5Ks
minifilm a túráról: https://plus.google.com/104262747602700250571/posts/J1JNbodT5Ks
Gurka Éva Tünde fotói itt
fotók: Böjte Ferenc