Az ágostonfalvi Hegyhát és környéke
2014. december 13.
résztvevők száma: 18
Míg novemberi túránkat az ónos esőé kísérte végig, addig a decemberi túránkon a köddé volt a főszerep. Járműveinket Ágostonfalva központjában hagyva, sűrű ködben indultunk neki, hogy a 2010-es decemberi túránk fordított és bővített változatát újra bejárjuk, illetve megnézzük valami változott-e Erdővidék egyetlen ortodox kolostorának, az ágostonfalvi „Urunk menybemenetele” kolostor környékén.
Tizennyolc tagú csapatunk libasorban közelítette meg a 2007-ben létrehozott, templomból, lakóházból és apróbb melléképületekből álló létesítményt. Érkezésünket kutyaugatás jelezte és mire odaértünk, már az épület előtt várt a kolostor egyetlen férfi szerzetese, akinek első kérdése az volt, hogy: Úgy-e maguk már jártak itt? Igenlő válaszunkat követően kértük, hogy legyen szíves mutassa meg újra templomukat és meséljen az utóbbi látogatásunk óta eltelt időszak történéseiről. Kedvesen mondta, hogy rendben, csak hozza a kulcsokat, majd bement a házba és meglepetésünkre nem ő, hanem az egyik apáca érkezett a kulccsal és tessékelt be a templomukba.
A kis templomban a négy esztendővel ezelőtti állapothoz képest változásokat nem észleltünk, így kérdezősködni kezdtünk. Vendéglátónk készségesen válaszolt minden kérdésünkre. Elmondta, hogy 2007-től három állandó lakója van a kolostornak, két apáca és egy szerzetes. A templomot és a hozzátartozó épületeket Ágostonfalváról elszármazott hívők adományaiból építették egy régebb létező, 1764-ben az osztrák Buccow tábornok által leromboltatott, kápolna helyére. Elmesélte, hogy ők hárman az ország három különböző sarkából származnak és ideérkezésük előtt is együtt szolgáltak egy herkulesfürdői kolostorban. A kolostornak kevés a látogatója, néha a vasárnapi misékre szoktak a helybeliek és az innen elszármazottak hazalátogatni, illetve néha néha – ahogy mi is – betéved valaki.
A legjelentősebb ünnepük áldozócsütörtökön, illetve az azt követő vasárnap van, ilyenkor többen vesznek részt a kolostor búcsúján. Kolostori látogatásunkat követően, a 684 méter magas Hegyhát tető irányába vezette kis csapatunkat Lőrinc Sándor tanár úr. Ahogy a tető felé közeledtünk egyre átlátszóbbá vált a köd és a tetőn már verőfényes napsütés és gyönyörű kilátás várt ránk. Elsőként az alsórákosi Tepő piramis alakú hegycsúcsát láttuk meg, majd szerre sorban bontakoztak ki a Persány hegység távolabbi csúcsai, a feketehalmi Kotla, a Királykő, a Bucsecs hegység óriási tömbje, a Keresztényhavas, a Nagykő-havas, a Csukás, illetve a Baróti és Bodoki hegység után a Csomád hegység tömbje és a Dél-Hargita csúcsai: a Piliske, a Kapus, a Kakukk-hegy.
A körpanorámát a Vargyas-szoros két Mál hegye, illetve a háttérben a Madarasi Hargita tömbje zárta. Miután jól kigyönyörködtük magunkat a nagyszerű látványban, lesétáltunk a Hegyhát mögötti völgyben található, egyedi szépségű, öt méter magas Szökő-pataki vízeséshez, majd újra kikapaszkodtunk a gerincre visszaereszkedtünk a köd által borított Baróti medencébe. A Barótra való visszaérkezésünket követően a szokásos évzáró tokányolás keretében elevenítettük fel az elmúlt esztendő emlékezetes pillanatait és beszéltük meg a 2015-ös esztendő túratervét, amely az eddigiekhez hasonlóan érdekes, látványos, szórakoztató és tanulságos kirándulások sorát tartalmazza.
Következő, ötvennyolcadik túránkra január 17-én kerül sor, amelynek célpontja a Baróti hegység, a Bükkfej tető és környékének látványosságai. Kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk és fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Demeter Zoltán
2014. december 13.
résztvevők száma: 18
Míg novemberi túránkat az ónos esőé kísérte végig, addig a decemberi túránkon a köddé volt a főszerep. Járműveinket Ágostonfalva központjában hagyva, sűrű ködben indultunk neki, hogy a 2010-es decemberi túránk fordított és bővített változatát újra bejárjuk, illetve megnézzük valami változott-e Erdővidék egyetlen ortodox kolostorának, az ágostonfalvi „Urunk menybemenetele” kolostor környékén.
Tizennyolc tagú csapatunk libasorban közelítette meg a 2007-ben létrehozott, templomból, lakóházból és apróbb melléképületekből álló létesítményt. Érkezésünket kutyaugatás jelezte és mire odaértünk, már az épület előtt várt a kolostor egyetlen férfi szerzetese, akinek első kérdése az volt, hogy: Úgy-e maguk már jártak itt? Igenlő válaszunkat követően kértük, hogy legyen szíves mutassa meg újra templomukat és meséljen az utóbbi látogatásunk óta eltelt időszak történéseiről. Kedvesen mondta, hogy rendben, csak hozza a kulcsokat, majd bement a házba és meglepetésünkre nem ő, hanem az egyik apáca érkezett a kulccsal és tessékelt be a templomukba.
A kis templomban a négy esztendővel ezelőtti állapothoz képest változásokat nem észleltünk, így kérdezősködni kezdtünk. Vendéglátónk készségesen válaszolt minden kérdésünkre. Elmondta, hogy 2007-től három állandó lakója van a kolostornak, két apáca és egy szerzetes. A templomot és a hozzátartozó épületeket Ágostonfalváról elszármazott hívők adományaiból építették egy régebb létező, 1764-ben az osztrák Buccow tábornok által leromboltatott, kápolna helyére. Elmesélte, hogy ők hárman az ország három különböző sarkából származnak és ideérkezésük előtt is együtt szolgáltak egy herkulesfürdői kolostorban. A kolostornak kevés a látogatója, néha a vasárnapi misékre szoktak a helybeliek és az innen elszármazottak hazalátogatni, illetve néha néha – ahogy mi is – betéved valaki.
A legjelentősebb ünnepük áldozócsütörtökön, illetve az azt követő vasárnap van, ilyenkor többen vesznek részt a kolostor búcsúján. Kolostori látogatásunkat követően, a 684 méter magas Hegyhát tető irányába vezette kis csapatunkat Lőrinc Sándor tanár úr. Ahogy a tető felé közeledtünk egyre átlátszóbbá vált a köd és a tetőn már verőfényes napsütés és gyönyörű kilátás várt ránk. Elsőként az alsórákosi Tepő piramis alakú hegycsúcsát láttuk meg, majd szerre sorban bontakoztak ki a Persány hegység távolabbi csúcsai, a feketehalmi Kotla, a Királykő, a Bucsecs hegység óriási tömbje, a Keresztényhavas, a Nagykő-havas, a Csukás, illetve a Baróti és Bodoki hegység után a Csomád hegység tömbje és a Dél-Hargita csúcsai: a Piliske, a Kapus, a Kakukk-hegy.
A körpanorámát a Vargyas-szoros két Mál hegye, illetve a háttérben a Madarasi Hargita tömbje zárta. Miután jól kigyönyörködtük magunkat a nagyszerű látványban, lesétáltunk a Hegyhát mögötti völgyben található, egyedi szépségű, öt méter magas Szökő-pataki vízeséshez, majd újra kikapaszkodtunk a gerincre visszaereszkedtünk a köd által borított Baróti medencébe. A Barótra való visszaérkezésünket követően a szokásos évzáró tokányolás keretében elevenítettük fel az elmúlt esztendő emlékezetes pillanatait és beszéltük meg a 2015-ös esztendő túratervét, amely az eddigiekhez hasonlóan érdekes, látványos, szórakoztató és tanulságos kirándulások sorát tartalmazza.
Következő, ötvennyolcadik túránkra január 17-én kerül sor, amelynek célpontja a Baróti hegység, a Bükkfej tető és környékének látványosságai. Kirándulásaink alkalmával szeretettel várjuk és fogadjuk minden újabb érdeklődő csatlakozását.
Demeter Zoltán
fotók: Demeter Zoltán
fotók: Demeter István