Túra Árkos és Sugásfürdő környékére
Mintha rendelve lett volna e gyönyörű szép őszvégi idő, a túrázók nagy örömére. Az újratalálkozás örömével indultunk útnak a Lacika-busszal Árkos irányába. Első állomásunk az árkosi unitárius vártemplom tövében volt, ahol Bíró Attila lelkész várta nagy szeretettel, az időközben huszonnégy tagúra bővült csapatunkat. Még mielőtt bevezetett volna Isten házába, beinvitált a nőszövetség házába, ahol meleg tea, kávé és kupica itóka is várt ránk. A tiszteletes úr, érdeklődésünkre beszélt a faluról, nevének eredetéről, nemzetségi és vallási összetételéről, legendáiról, s nem utolsó sorban a település jeles szülötteiről. Ezután következett a XVIII. századi templomvár és a XIX. század elején újraépített unitárius templom bemutatása, melynek egyik bástyájában helytörténeti állandó kiállítás van berendezve. Az egyik bástyából, annak magasabbra építésével született meg karcsú templomtorony a mellette kialakított várkapuval. A vártemplom előterében, a Várponkon van a millecentenárium és a negyvennyolcas szabadságharc hőseinek emlékkopjája. Innen, Bálinth Zoltán portájára vitt az utunk, ahol a szorgos amatőr helytörténész, gazdag és változatos tájmúzeumának tárgygyűjteményét csodálhattuk, és az ízes nyelvjárással előadott magyarázatát hallhattuk.
Gyalogosan folytatva tovább utunkat a Hegy nevű falurészen kijutottunk az Árkosi-patak fennlapjára. A Katonya legelőn keresztül kijutottunk a Sikó-hegy (828 m) alatti erdőszélhez, ahonnan egy rövid pihenő után nekivágtunk a kék háromszöggel jelzett, egyre jobban emelkedő túraútnak. Az erdőszélről visszafelé lenyűgözően szép kilátás tárult elénk a falu irányába, az Olt völgyére, háttérben a Bodoki-havasra. Egy eléggé meredek erdős oldalon a Bonyha-hegy ölelésében eljuttunk a Sugás-patak melletti fakitermelő útba, ahonnan a patak folyásával szemben haladtunk tovább a Báró erdejének tövében. Egyesek nagy örömujjongásba törtek ki Sugásfürdő első épületeinek láttán. Itt kifogástalan vendégfogadásban volt részünk a sepsiszentgyörgyi unitárius nőegylet, valamint az egyik túratársunk, Cora Dumitrescu szüleinek jóvoltából. Sajgó fájdalom fogott el azonban, amikor az élményfürdőben azzal fogadtak, hogy nem fürödhetünk, mert le van foglalva mások számára. E hűvös fogadtatás után nem hümmögtünk sokáig, hanem teljes gőzzel elindultunk Oltszemre, ahol az ottani fürdő mosolygós személyzete kedvesen várt bennünket, ilyenképp megnyugtatva a fáradtságtól imbolygó testünket, lelkünket.
Lőrincz Sándor
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik. Nyolcvanegyedik, december 10-i kirándulásunk során Homoródújfalu és Székelyzsombor környékére látogatunk, majd a túrát követően szokásos évzáró rendezvényünket is megtartjuk.
Mintha rendelve lett volna e gyönyörű szép őszvégi idő, a túrázók nagy örömére. Az újratalálkozás örömével indultunk útnak a Lacika-busszal Árkos irányába. Első állomásunk az árkosi unitárius vártemplom tövében volt, ahol Bíró Attila lelkész várta nagy szeretettel, az időközben huszonnégy tagúra bővült csapatunkat. Még mielőtt bevezetett volna Isten házába, beinvitált a nőszövetség házába, ahol meleg tea, kávé és kupica itóka is várt ránk. A tiszteletes úr, érdeklődésünkre beszélt a faluról, nevének eredetéről, nemzetségi és vallási összetételéről, legendáiról, s nem utolsó sorban a település jeles szülötteiről. Ezután következett a XVIII. századi templomvár és a XIX. század elején újraépített unitárius templom bemutatása, melynek egyik bástyájában helytörténeti állandó kiállítás van berendezve. Az egyik bástyából, annak magasabbra építésével született meg karcsú templomtorony a mellette kialakított várkapuval. A vártemplom előterében, a Várponkon van a millecentenárium és a negyvennyolcas szabadságharc hőseinek emlékkopjája. Innen, Bálinth Zoltán portájára vitt az utunk, ahol a szorgos amatőr helytörténész, gazdag és változatos tájmúzeumának tárgygyűjteményét csodálhattuk, és az ízes nyelvjárással előadott magyarázatát hallhattuk.
Gyalogosan folytatva tovább utunkat a Hegy nevű falurészen kijutottunk az Árkosi-patak fennlapjára. A Katonya legelőn keresztül kijutottunk a Sikó-hegy (828 m) alatti erdőszélhez, ahonnan egy rövid pihenő után nekivágtunk a kék háromszöggel jelzett, egyre jobban emelkedő túraútnak. Az erdőszélről visszafelé lenyűgözően szép kilátás tárult elénk a falu irányába, az Olt völgyére, háttérben a Bodoki-havasra. Egy eléggé meredek erdős oldalon a Bonyha-hegy ölelésében eljuttunk a Sugás-patak melletti fakitermelő útba, ahonnan a patak folyásával szemben haladtunk tovább a Báró erdejének tövében. Egyesek nagy örömujjongásba törtek ki Sugásfürdő első épületeinek láttán. Itt kifogástalan vendégfogadásban volt részünk a sepsiszentgyörgyi unitárius nőegylet, valamint az egyik túratársunk, Cora Dumitrescu szüleinek jóvoltából. Sajgó fájdalom fogott el azonban, amikor az élményfürdőben azzal fogadtak, hogy nem fürödhetünk, mert le van foglalva mások számára. E hűvös fogadtatás után nem hümmögtünk sokáig, hanem teljes gőzzel elindultunk Oltszemre, ahol az ottani fürdő mosolygós személyzete kedvesen várt bennünket, ilyenképp megnyugtatva a fáradtságtól imbolygó testünket, lelkünket.
Lőrincz Sándor
Honismereti túráink sora a továbbiakban is folytatódik. Nyolcvanegyedik, december 10-i kirándulásunk során Homoródújfalu és Székelyzsombor környékére látogatunk, majd a túrát követően szokásos évzáró rendezvényünket is megtartjuk.
fotók: Benkő Gyopárka
fotók: Schervenka Endre
fotók: Orbán Levente
fotók: Péter László
