Járjuk be Erdővidéket!
  • Kezdőlap
  • Túraelőzetes
  • Netvidék
  • 2010
    • Március 2010
    • Április 2010
    • Május 2010
    • Június 2010
    • Július 2010
    • Augusztus 2010
    • Szeptember 2010
    • Október 2010
    • November 2010
    • December 2010
  • 2011
    • Január 2011
    • Február 2011
    • Március 2011
    • Április 2011
    • Május 2011
    • Június 2011
    • Július 2011
    • Augusztus 2011
    • Szeptember 2011
    • Október 2011
    • November 2011
    • December 2011
  • 2012
    • Január 2012
    • Február 2012
    • Március 2012
    • Április 2012
    • Május 2012
Bardoc- Magyarhermány

A túrán 49 személy vett részt.



Tizenharmadszor Erdővidék tájain

Szombaton, 2011. március 26-án negyvenkilenc résztvevővel került sor a Járjuk be Erdővidéket honismereti túrasorozat tizenharmadik kirándulására.
A kirándulók ezúttal a bardoci református templom meglátogatását követően az Egres patak völgyén haladva jutottak el Magyarhermányba, felkeresve ez útóbbi település nevezetességeit is: a XVIII. században átépített református templomot, a Petőfi Sándor Művelődési Otthont, az Alszegi borvízforrást.

Ahonnan elviszik a lányokat

Balázsi Zoltán bardoci református lelkipásztor a templom és a település történetét ismerteti, majd elmondja, hogy 1998-ban, amikor átvette a bardoci egyházközséget, 947 volt a reformátusok lélekszáma, mely mára 800-ra apadt. Ezenkivül a faluban van 8 unitárius, 5 katolikus, 1 ortodox, 3 szombatista és 2 baptista.

Bardoc elöregedett falu– mondja a tiszteletes,– nagyon sok az idős ember, 75 éven felül 92-en vannak. Keresztelő egyre és egyre kevesebb van, a házasságok száma sem nagy.

-Nem tudom mi lett a bardoci fiatalemberekkel, a lányokat mind viszik el Bardocról. Igaz, több az üres ház a faluban, mint amennyi nősülés előtti fiú van. Ezenfelül azok akik elkerülnek felsőbb iskolákba, egyetemre, tudnivaló, hogy többet nem jönnek vissza - állapítja meg a népességcsökkenés és az elöregedés okait a lelkipásztor.

Ésfalu

A Bardocot Erdőfülétől elválasztó párszáz méteres határrészt Ésfalunak hívják a helybeliek. A nyolcvanas években orvosi rendelő és üzletközpont épült ide, elnevezésének eredetéről Lőrincz Sándor túravezető rántja le a leplet:

1982-ben a bardoci iskolában a Pedagógusok Napját ünnepelték. A pedagógusoknak elfogyott a boruk, így kénytelenek voltak egyik gyermeket italért szalasztani. Akkoriban három kocsma volt csak a környéken: egy Bardocon, egy Erdőfülében, egy pedig az újonnan épült üzletközpontban Erdőfüle és Bardoc között. A gyerek kérdezte melyik kocsmába menjen, hát mondták a legújabba, az Ésfalusiba. Így ragadt rá az épületekre az elnevezés: Ésfalu.

Innen Ésfaluból a túrázok az Egres patak hosszan elnyúló völgyébe térnek fel, elhaladnak a Ravaszlik és az Egyház erdeje mellett, majd több kisebb vízfolyást is átszelve kiérnek a Bardoc és Magyarhermány közé hegyélre, ahol a szeles idő ellenére szalonnasütésre is sor kerül.

Medvék faluja

Az ebéd után a Csemetekert mellett, a temetőn át ereszkednek be a kirándulók Magyarhermányba. Fancsal Zsolt lelkipásztor itt sem túl derűlátó a falu jövőjét illetően:

- Ha a magyar anyák nem szülnek gyermeket, akkor napjaink meg vannak számlálva- mondja. Tavaly három magyar, negyvennyolc roma gyermek született a faluban, ahol mostmár a romák száma meghaladta a magyarokét: a református magyarok száma 691, a romáké több mint 700.

Gere Mózes tanár Magyarhermány gazdag múltjáról tesz említést: valamikor kis Amerikának nevezték a falut, az „átkosban” mindenkinek volt legkevesebb két kaszálógépe, legalább egy traktorja, személygépkocsi is volt legalább harminc a faluban. Jelenleg a lakosság 90%-a elszegényedett, medvékben viszont nincs hiány. Százhúszat számoltak meg a falu környékén, tudomása szerint a brassói kukázó medvéket is idehozták. Legalább harminc vaddisznócsordát is számon tartanak, a vadállományból viszont a falu semmi hasznot nem húz, kárt annál inkább, hiszen az állatok tönkre teszik a termést.

Gere tanár jóvoltából a falu művelődési házában alkalmi kiállítást tekinthettek meg a túrázók az 1984-től sorra kerülő Pro Natura találkozókról, Lőrincz Sándor pedig emlékérmet és oklevelet kapott a Pro Natura találkozók szervezésében közrejátszott szerepéért.

A tizenharmadik túra a magyarhermányi Alszegi és a kisbaconi Rezes borvízforrások felkeresésével ért véget.

írta : Böjte Ferenc

2011. március 27.


fotók: Böjte Ferenc


fotók: Demeter Zoltán


Create a free website with Weebly