Nagybacon- Nagy- Nyíres oldal- Kelemen vára- Bodos- bodosi bányató- Barót
a túrán résztvett: 17 fő
A múltból a jelenbe Bodoson át
– erdővidéki túra Nagybacontól Barótig–
A Járjuk be Erdővidéket! honismereti túrasorozat tizenhatodik kirándulásának első állomása a nagybaconi református templom volt, ahol Mihály Réka, a Benedek Elek Művelődési Egyesület vezetője ismertette a kirándulókkal a falunak és templomának történetét.
Nagybacont az 1334-es pápai tizedjegyzékben említik először Bachan néven, eredete teljes bizonyossággal ma sem ismert, történelméről hiteles adatok nincsenek, múltjának kutatásában Benkő József, illetve Orbán Balázs műveire támaszkodhatunk. Annyi bizonyos, hogy egykoron két falurészből, a Bacon patak déli oldalán fekvő, Miklósvárszékhez tartozott Sepsibaconból, valamint a Bardóc-fiúszékhez tartozott, vele átellenben, a patak északi partján fekvő Telegdibaconból állott, mely falurészek 1877-ben egyesültek.
A falu feletti dombon álló, ma református templom, a mennyezetén talált felirat tanúsága szerint egy korábbi, 1141-ből származó templom helyére épült, valamikor közösen szolgálta nemcsak Telegdi-és Sepsibacon, de Magyarhermány és Kisbacon híveit is, tornyából e két útóbbi település is jól belátható. A magyarhermányi református egyházközség 1670-ben, míg a kisbaconi 1734-41 között önállósult. A templom sok javításon megy át, mai formáját a 19.század elejei főjavítások után nyeri el, az úrasztalán az 1674 október felirat olvasható. Orgonája 1757-ben készült, 1799-ben kerül ide Kézdivásárhelyről, többször javították, de megfelelő restauráltatása még mindig várat magára.
A történelmi visszatekintés után a tizenhét fős kirándulócsapat a szemerkélő esőben bejárta a templom mellett található temetőkertet, mely dús növényzetével, ódon sírkőivel majd mindenkinek a házsongárdi temető méltóságát idézte. Nemzetiszínű szalaggal átkötött sírkövek, a világháborúban elhunyt katonák nyughelyei, kopjafák– mind jelei annak, hogy Nagybacon temetőjében nemcsak a falunak, de az egész székely múltnak nagyszerű emberei alusszák örök álmukat– köztük egy kis elkülönített részen a pedagógus, nyelvész, néprajzkutató Konsza Samu is.
Ezt követően rövid megállót tartanak Nagybaczoni Nagy Vilmosnak a Kós Károly tervezte református kultúrház falán található emléktáblájánál, majd, ahogy az eső eláll, a Csinód falurészen át hagyják el a települést, előtte még belepillantva a tégla- és cserépgyártás rejtelmeibe, idős Vinczi Zoltán segítségével.
A túra a Nagy-Nyíres oldalon át folytatódott a ma már csak legendákban fellelhető Kelemen- várának a helyszínéhez: a legenda szerint hajdanán kincseket rejtett a hely, a kincsek ma már a felszínen vannak– a gyönyörű kilátás, a vadvirágos rétek illata, látványa mind- mind a mesébe illő erdővidéki tájat idézik.
A tetőről a kirándulók Bodosba ereszkednek be, itt meglátogatják a neves pomológus, Budai József által előállított almafajta, a Budai Domokos ma is élő, 135 éves őspéldányát.
A bodosi bányatónál aztán ismét utoléri a kirándulócsapatot az eső, szalonnasütésre nem, de fürdőzésre mégiscsak sor kerül: a bátrabbak, akik a tó vizében megmártóznak állították, hogy ilyen időben az csak melegebb szokott lenni. A tótól a Bungyó patak medrén át, erdőben halad tovább az út, a tizenhatodik túra a kisbodosi bányatónál ér véget, még egy utolsó pillantást engedve a kirándulóknak az erdővidéki medence egy festői szegletére.
Böjte Ferenc
– erdővidéki túra Nagybacontól Barótig–
A Járjuk be Erdővidéket! honismereti túrasorozat tizenhatodik kirándulásának első állomása a nagybaconi református templom volt, ahol Mihály Réka, a Benedek Elek Művelődési Egyesület vezetője ismertette a kirándulókkal a falunak és templomának történetét.
Nagybacont az 1334-es pápai tizedjegyzékben említik először Bachan néven, eredete teljes bizonyossággal ma sem ismert, történelméről hiteles adatok nincsenek, múltjának kutatásában Benkő József, illetve Orbán Balázs műveire támaszkodhatunk. Annyi bizonyos, hogy egykoron két falurészből, a Bacon patak déli oldalán fekvő, Miklósvárszékhez tartozott Sepsibaconból, valamint a Bardóc-fiúszékhez tartozott, vele átellenben, a patak északi partján fekvő Telegdibaconból állott, mely falurészek 1877-ben egyesültek.
A falu feletti dombon álló, ma református templom, a mennyezetén talált felirat tanúsága szerint egy korábbi, 1141-ből származó templom helyére épült, valamikor közösen szolgálta nemcsak Telegdi-és Sepsibacon, de Magyarhermány és Kisbacon híveit is, tornyából e két útóbbi település is jól belátható. A magyarhermányi református egyházközség 1670-ben, míg a kisbaconi 1734-41 között önállósult. A templom sok javításon megy át, mai formáját a 19.század elejei főjavítások után nyeri el, az úrasztalán az 1674 október felirat olvasható. Orgonája 1757-ben készült, 1799-ben kerül ide Kézdivásárhelyről, többször javították, de megfelelő restauráltatása még mindig várat magára.
A történelmi visszatekintés után a tizenhét fős kirándulócsapat a szemerkélő esőben bejárta a templom mellett található temetőkertet, mely dús növényzetével, ódon sírkőivel majd mindenkinek a házsongárdi temető méltóságát idézte. Nemzetiszínű szalaggal átkötött sírkövek, a világháborúban elhunyt katonák nyughelyei, kopjafák– mind jelei annak, hogy Nagybacon temetőjében nemcsak a falunak, de az egész székely múltnak nagyszerű emberei alusszák örök álmukat– köztük egy kis elkülönített részen a pedagógus, nyelvész, néprajzkutató Konsza Samu is.
Ezt követően rövid megállót tartanak Nagybaczoni Nagy Vilmosnak a Kós Károly tervezte református kultúrház falán található emléktáblájánál, majd, ahogy az eső eláll, a Csinód falurészen át hagyják el a települést, előtte még belepillantva a tégla- és cserépgyártás rejtelmeibe, idős Vinczi Zoltán segítségével.
A túra a Nagy-Nyíres oldalon át folytatódott a ma már csak legendákban fellelhető Kelemen- várának a helyszínéhez: a legenda szerint hajdanán kincseket rejtett a hely, a kincsek ma már a felszínen vannak– a gyönyörű kilátás, a vadvirágos rétek illata, látványa mind- mind a mesébe illő erdővidéki tájat idézik.
A tetőről a kirándulók Bodosba ereszkednek be, itt meglátogatják a neves pomológus, Budai József által előállított almafajta, a Budai Domokos ma is élő, 135 éves őspéldányát.
A bodosi bányatónál aztán ismét utoléri a kirándulócsapatot az eső, szalonnasütésre nem, de fürdőzésre mégiscsak sor kerül: a bátrabbak, akik a tó vizében megmártóznak állították, hogy ilyen időben az csak melegebb szokott lenni. A tótól a Bungyó patak medrén át, erdőben halad tovább az út, a tizenhatodik túra a kisbodosi bányatónál ér véget, még egy utolsó pillantást engedve a kirándulóknak az erdővidéki medence egy festői szegletére.
Böjte Ferenc
fotók: Lőrincz Sándor
fotók: Egyed Emőke
fotók: Böjte Ferenc
